Luke csókunk közben megemelt a fenekemnél fogva tartott. Elindult velem kifelé a partra, de nem törte meg csókunk egy pillanatra sem. Letessékelt kint a homokban, kezeit fejem mellett támasztotta.

- Luke.. – nyögtem fel, ezzel csókunkat megszakítva.

Az állam vonalát hintette be csókokkal, majd a nyakamat és ment szép lassan egyre lefelé. Hátam alá nyúlt, leszedte rólam bikini felsőmet s finoman ráharapott egyik mellemre. Hátra vetettem fejem a jóleső érzéstől. Ahogy lángra lobban a testem a vágytól amint megérint valamilyen formában.

- Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rád – mondta zihálva és szemeimbe nézett.

- Luke, nem kellene ezt itt..

- Shhh, baby – kacsintott rám – csak érezz engem és nyögj hangosan.

Szívem egyre hevesebben vert, Luke pedig végig nyalva testem a combomhoz ért és csókolgatni kezdte belülről combjaim. Megemeltem csípőmet.

Luke elnevette magát.

- Ennyire kívánsz? – kérdezte kihívóan s felém tornyosult újra.

Beletúrtam szőke vizes hajába durván.

- Igen, Luke.

- Hmm?

- Akarlak!

- Basszus, mondd újra! – nyögte.

- Akarlak, Hemmings – nyaltam meg ajkaim ezzel felcukkolva őt.

Újra végig kúszott testemen, lehúzta rólam a bugyim majd ő is a fürdőgatyáját. Fölém kerekedett, fenekembe markolt, míg másik kezével tartotta magát és belém hatolt.

- Luke – nyöszörögtem alatta az élvezettől.

Ajkaimra tapasztotta az övéket, ezzel elhallgattatva engem. Lassan kezdett bennem mozogni. Az élvezettől a hátát kezdtem el karmolászni, mire Luke mozgása egyre erősebbe és durvábba ment át. Szinte döfködte magát belém, és én is rásegítettem csípő mozgásommal.

- Ez az baby – búgta csókunkba.

Éreztem, hogy közel járok, de Luke-on is mivel megfeszültek izmai. A lábaim megremegtek és a nevét kiáltozva élveztem el, ahogyan Luke is utánam nem sokra rá. Egész testével rám feküdt és nem húzódott ki belőlem. Fejét a nyakamba fúrta, éreztem őt, éreztem a heves szívverését és hallgattam, ahogyan zihál. Az izmos hátát simogattam.

- Szeretlek – mondtam ki, mire felkapta a fejét azonnal.

- Én is szeretlek – mosolygott rám.

- Ideje mennünk még mielőtt ezt a jelenetet visszalátom esetleg a youtube-on, vagy valami pornó oldalon.

Luke édesen kuncogott mondandómon. Kihúzódott belőlem és felállt. Felöltöztünk mindketten majd, mint két gyerek, felsétáltunk a sziklákon kialakított lépcsőn.

///////

Estére járt már, amikor egymással szemben feküdtünk az ágyunkban. Miután megtörténtek a parton a dolgok Luke-al túrázgatni mentünk. Leszakadt a lábam, ráadásul alig vártam már ezt a pillanatot, hogy ágyba bújhassak vele.

- Emlékszel, amikor lefejeltük egymást? – kérdezte.

- Persze. Utána annyira zavarban voltam – mosolyodtam el.

- Én arra számítottam, hogy majd beszólsz nekem és neked áll majd feljebb.

- Tetszettem már neked akkor Lukey?

- Őszintén? Igen. Minden pillanatot mikor együtt voltunk különlegesnek éreztem.

- Én is. Luke..

- Igen?

- Lehetünk még azok az emberek, akik voltunk?

- Ez csak rajtunk múlik, és hogy mennyire akarjuk – suttogta.

- Te akarod?

- Jobban, mint bármi mást. Nem becsültelek meg téged. Annyiszor bántottalak meg. Méltó sem lennék rá, hogy újra szeress. De nélküled semmi vagyok, így kénytelen vagyok önzőbe átmenni. Borzalmas volt az az egy év. Nem akartam elhagyni magam, tényleg. Próbáltam erős maradni, de úgy éreztem te ezt már lezártad. És akkor tudatosult bennem, hogy nem, mikor mondtam, hogy játsszuk el Blue és Jack előtt a dolgokat.. Én.. Talán azért csaltalak meg, mert gyenge voltam. Azért pofoztalak fel, mert nem tudtam kontrollálni magam. Ez az, amit nem tettem meg eddig, de nagyon igyekszem. Nagyon szeretném, hogy ez változzon. Egyedül pedig nem megy. Szükségem van rád és a családomra. A gyerekeimre. És basszus.. Akármi történt.. Nagyszülők leszünk.

- Miért Luke? – csuklott el a hangom – Miért? Kétszer is megcsaltál. Mi a baj velem? Mit tettem? Elhanyagoltam magam? Mondd el – fakadtam sírva.

Letörölte könnyeimet.

- Semmi baj nem volt veled, Faith. Velem és az ivászattal. Józanul soha nem tenném meg ezt veled, de többet nem iszok. Soha. Annyira sajnálom. Nem tudom visszacsinálni, pedig megtenném. Az életem értelme te vagy az óta a nap óta. Annyi mindent köszönhetek neked, szerelmem.

Szorosan megöleltem. Zokogásban törtem ki.

- Shhh, ne sírj! – zárt karjaiba és simogatta hátam – Meg tudjuk csinálni. Ketten. Együtt. De neked is akarnod kell.

- Akarom, Luke – suttogtam.

B L U E

Mit ne mondjak, Madison és Jack elég kényelmesen elhelyezkedtek a hűzunkban. Felhívtam Ed-et hátha tudnánk beszélni, igaz, mióta szakítottunk új barátnője lett, így rám – mint barátra, már nincs ideje. És ahogy az lenni szokott, ki volt kapcsolva. Kijöttem inkább a szobámból és elindultam a lépcsőn, ami a nappaliba vezetett. A nappaliban lévő kanapén a Liz nagyi ült, én pedig betársultam mellé.

- Szia kicsim – puszilta meg arcomat.

- Szia mama. Miújság?

- Vártam, hogy apád hívjon, hogy minden rendben van-e, de nem tartotta be, amit ígért. Én pedig sehogy sem érem el őket.

- Ne aggódj. Apa mellett anya biztonságban van. Szerinted sikerül újra egymásra találniuk?

- Biztosra veszem.

- Mesélnél te hogyan láttad őket mama? Olyan jó hallgatni – mosolyogtam rá majd az ölébe hajtottam fejem.

- Persze – mondta boldogan.

A hajamat kezdte cirógatni.

- Tudod kicsim, volt köztük az a láthatatlan kapocs. Ami mindig még a legrosszabb történtek után is összehozta őket. Ők tényleg olyanok voltak, mint akik egymásnak vannak teremtve. Valahogyan mindig visszataláltak egymáshoz. Emlékszem, amikor Rose néni mesélte nekem, hogy milyen szépen énekeltek együtt. Hogyan néztek egymásra. Pedig akkor még maguk sem tudták, mi az amit igazán éreznek. Apád mindig olyan odaadással és lelkesedéssel mesélt anyukádról, ami nagyon ritka a mai világban. Ahogyan a mamád is. Nagyon sok szörnyűségen mentek keresztül, amiket elképzelni sem tudsz, de együtt mindig kilábaltak a problémákból – magyarázta.

Felültem egyből.

- Mint például?

- Majd egyszer elmondom neked, Blue.

- Mama..

- Shh. Inkább azt mondd nekem, mi lesz az álmaiddal Blue.

- Elvesztettem az utamat, nagyi. Egyszerűen nem tudom hogyan tovább, vagy mihez szeretnék kezdeni.

- Blue, mi az amit szívesen csinálnál?

- Orvos akartam lenni, de úgy érzem, kevés vagyok hozzá.

- Mihez nem érzed magad kevésnek?

- A tánchoz.

- Akkor csináld azt.

Mielőtt válaszolhattam volna Lily néni lépett be az ajtón, szomorú arckifejezéssel.

- Blue felmennél? – kérdezte mikor a nappaliba ért.

- Baj van?

- Menj fel! – szólt rám hisztérikusan.

Felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Résnyire nyitva hagytam az ajtót, hogy hallhassam, mit beszélnek.

- Mama, valamit el kell mondanom – mondta Lily néni.

- Mondd édesem. Mi a baj?

- Luke hagyott nekem egy levelet, azzal, hogy... - csuklott el a hangja.

- Hogy?

- Vegyem fel a gyógyszereit, amíg nincs itt.

- És?

- És daganatos, anya! – fakadt sírva.

Fel sem fogtam, amit mondott. Apa daganatos? Nem. Lehetetlen. Ilyen nincs és kész. Nem lehet, ez.. Ez nem.. Felkaptam kabátom és leviharoztam a szobámból. Kiléptem a bejárati ajtón, majd biciklire ültem és elmentem otthonról.

Lehetetlen, hogy az én apám daganatos legyen.

Ő a hősöm.

Az én apukám erősebb ennél.

Valami tévedés lehet itt, biztos..

De vajon anya tud erről a tévedésről?