8 hónap múlva..

- Jack Hemmings add ide azt a pitét, mert ha nem, én esküszöm elfelejtem, hogy a fiam vagy és ezzel a kanállal kibelezlek!

Jack velem szemben állt az asztal végén. Szorongatta a málnás pitémet.

- Anya már az összes pitét felzabáltad! - mondta bátran Jack.

- Azonnal add ide!

- Dehogy adom! - nyújtogatta Jack a nyelvét és megint futni kezdett. Bepipultam. Én pitét akarok most és azonnal!

Blue belépett Rachel-el az ajtón és furán nézett rám. Szerencsére igaza volt Luke-nak Rachel jó hatással van rá, és úton van a gyógyulás felé. Már nem kell sok neki.

Ja és Luke. Megbocsájtottam neki. Két hónapba telt, mire úgy éreztem megbízhatok benne. Így minden olyan, mint régen volt.

- Mi a baj anya?

Sírva fakadtam.

- Jack megette az utolsó pitét.

- Imádom, hogy ezen is kiborulsz - nevetett Blue és hátulról megölelt.

- Pitét akarok meg nutellát savanyúsággal! - hisztiztem, mint egy gyerek.

- Hogy áll a hormonszinted?

- Az egekben - vágtam rá remegő hanggal majd lejött Luke.

Rachel és Blue a szobájukba mentek Luke pedig megölelt, vagyis próbált mivel a nagy pocakomtól ez nehezen ment.

- Ohh mi a baj szerelmem? - kérdezte lágy hangon, Luke.

- Jack megette a pitémet! Jobban mondva, piténket - néztem a pocakomra s megsimítottam.

- Jack! - ordított Luke, mire ő megjelent.

- Igen apaa?

- Mivel megetted anyukád szeretett pitéjét. Menj és hozz még! Na meg nutellát meg savanyúságot.

Imádtam, hogy tudja, mire vágyom.

- Bocsi anya, de olyan finom a málnás pite és tudod, hogy a kedvencem - mondta bűnbánóan Jack.

- Nem baj - sóhajtottam egy nagyot Luke karjaiban.

Leültünk a nappaliba és a pocakomat simogatta. Mikor hozzáért egy nagyot rúgott a kicsi kincsem.

- Itt van apa édesem. El sem hiszem, hogy lesz még egy fiam! - mondta boldogan Luke.

- Én sem - szisszentem fel mikor egy újat rúgott.

- Úgy látom, szeretne kibújni már - kuncogott Luke.

- Jól látod.

- Szeretlek anyuci.

- Szeretlek Luke.