Kinyitottam a szemeim s Luke gyönyörű szempárjával találkoztam. Nyeltem egy nagyot.

- Te nézted, ahogy aludtam? - kérdeztem kábán.

- Persze. Aranyosan szuszogsz. Mint egy kiscica - mosolygott rám.

- Mennyi az idő?

- Dél van.

- Basszus, suliba se mentünk. Anyáék megölnek!

- Az enyém lehet, de a tiéd nem, mivel nem aludt bent.. Lily azt mondta. Louis-tól tudja.

Anya megint nem aludt bent.. Miért nem? Titkolna valamit?..

- Ömm, hol a mosdó hogy összeszedjem magam?

- Folyosó végén jobbra. Lesz ott törölköző, a felső polcon pedig tartalék fogkefe!

- Köszi - kiszálltam az ágyból, magamra kaptam a pulcsim, ami legalább a fenekem takarta, amíg a fürdőbe értem.

Gyorsan letusoltam. Annyira nem volt kényelmetlen visszabújnom az esti ruhámba, mivel átöltöztem este. Találtam egy fésűt, gyorsan megfésülködtem utána fogat mostam s arcot mostam. Felfrissültem, de inkább boldognak mondanám magamat. De aggaszt, hogy anya megint nem aludt bent. Na meg hogy Luke-al ezt nem tudom hova tenni. Most akkor járunk? Hisz.. Együtt aludtunk.. Próbáltam elhessegetni most ezeket a gondolatokat, mert nem akartam elrontani ezt a mai napot. Mire a szobába értem Luke ott ült. Mikor meglátott felállt kézen fogva levezetett a lépcsőn a konyha felé. Leültem a konyhapult mögé és vigyorogva néztem, ahogy szerencsétlenkedik.

- Mi van? Mit kérsz reggelire?

- Lassan fél egy. És te reggeliznél? - felvont szemöldökkel meredtem rá. Rose közben bejött.

- Szép délutant. Luke innen átveszem - kuncogott, megsimította a vállát majd mellém tessékelte - szóval mit kértek?

- Palacsintát! - vágta rá, Luke.

- Te Faith? - nézett rám kérdőn.

- Nekem is jó lesz - mosolyogtam egyetértően.

Rose megcsinálta nekünk a palacsintát. Én nem ettem túl sokat, de Luke nem sajnálta magától. Hogy a francba tud ennyit enni?

- Köszönünk mindent, Rose néni! - puszilta meg búcsúzóul Luke, és én is.

- Vigyázzatok magatokra, és gyertek máskor is! - mondta, majd elindultunk.

Összekulcsolta a kezét az enyémmel.

- Miért adtad Ashley-nek a dolgot, amit a legjobban szeretsz?

- Mert láttam mennyire boldog volt, amikor kölcsön adtam neki. Az jobb érzéssel töltött el. Amúgy is tizennégy éves vagyok.

- Hm. Ennyire megszeretted?

- Persze. Imádnivaló!

- Vele beszéltem, először amikor ide jöttünk. Azóta mindig játszok vele. Tudod, sok gyerek lakik velünk, mint láttad. De Ashley nem szeret meg senkit egyhamar. Téged pedig egyből megkedvelt.

- Ahogy téged?

- Igen - mosolygott rám.

- Hmm.

A csönd hamar eluralkodott rajtunk újra. Míg be nem értünk az anyaotthonba. Ashley mamája az udvaron cigizett, majd behívott minket az ő szobájukba.

- Szeretnék valamiről beszélni veletek gyerekek! - aggódva ránéztem Luke-ra aki mellettem ült.

- Hallgatjuk magát - vágta rá Luke zavartan.

- Istenem Luke, elmondtam sokszor, hogy tegezhettek. Hívjatok Megan-nak.

- Bocsánat - mondta Luke zavartan.

- Szóval a helyzet az hogy.. Daganatom van, ami rosszindulatú. Ezért vagyok olyan keveset Ashley-vel.

Alig bírtam felfogni, amit mondott. Fel kellett állnom. A szám elé tettem a kezem és zokogni kezdtem keservesen. Istenem! Az ablakon bámultam ki hátat fordítva nekik.

- Ez.. Most.. Ugye valami vicc? - fakadt ki Luke is.

- Nem - csuklott el Megan hangja - nem az.. Azért mondtam el nektek, mert Ashley annyira szeret titeket. Szeretném, hogy amíg nem vagyok itt, inkább ti foglalkozzatok vele.

Olyan volt, mintha gyomorszájon rúgtak volna párszor.

- És.. Semmi esélye annak, hogy meggyógyulj?

- Nincs, Luke. - felelte rekedtes hangon - Abbahagyom majd a kezelést is. Hogy Ashley-vel legyek, amíg tudok.

Hirtelen megfordultam, erőt vettem magamon s megszólaltam.

- Mennyi idő lesz az? - kérdeztem nagy nehezen.

- Pár hét talán.

Láttam, hogy harapdossa a száját, csak azért, hogy erősnek mutassa magát.

- Ohh te jó ég! - járkáltam fel alá. - És.. És ha te.. Akkor mi lesz.. Mi lesz Ashley-vel?

- Nem tudom!

Ennyi, ő is kiborult s sírni kezdett. Az egyik oldalára ültem a másikra pedig Luke és a vállára hajtottuk a fejünket. Hárman zokogtunk.

- Én beszélek anyával - kezdett bele Luke szipogva. - Azt akarom, hogy fogadja örökbe Ashley-t.

- Ekkora szívességet nem kérhetek! – felelte Megan.

- Miért? Kire maradna Ashley? Ki nevelné fel?

- Ebben talán igazad van, de.. Ezt nekem kellene megbeszélnem a mamáddal, Luke.

- Ígérd meg hogy beszélsz vele!

- Ígérem, Luke. Most viszont kicsikéim.. Mennem kell a kórházba. Ugye számíthatok rátok Ashley-vel kapcsolatban?

- Még szép! - mondtuk egyszerre s megöleltük őt.

Majd kijöttünk a szobából, én pedig a hátsókertbe rohantam zokogva. Luke utánam jött. Megláttam és megöleltem. Hallottam, ahogy sír ő is. Simogatta a hátam, úgy nyugtatott.

- Istenem Luke! Hogy játsszam el előtte, hogy nincs semmi baj? Megszakad a szívem! - mondtam keservesen.

- Miatta meg kell tenned, Faith. - suttogta a fülembe.

- Nem akarom, hogy ez történjen!

- Tudom, Faith. Én sem szeretném. De így lesz.. Sajnos. Ez ellen mi nem tehetünk. Az a fontos most már hogy Ashley velünk maradhasson.

Bólogattam ő pedig a fejem puszilgatta miközben szorosan ölelt. Nem hiszem el, egy tündéri kislánnyal történik ez. Annyira nem érdemli meg. Ahogy az anyukája sem! Miért? Miért, miért ilyen igazságtalan az élet?

Később lenyugodtam, nehezen persze. Elmondtam Louis-nak is. Ő is vígasztalt, mellettem állt, ráadásul megkönnyezte. Viszont mindannyian abban reménykedünk, hogy Luke mamája belemegy majd az örökbefogadásba. Úgy este 7 óra lehetett, amikor bekopogott hozzám Luke meg Ashley. Az udvarra kiterítettek egy nagy pokrócot és lefeküdtünk hárman. Ashley volt középen s a csillagokat bámultuk. Ashley kiharcolta, hogy foghassa a kezem, a másikat pedig hogy Luke.

- Tudjátok - kezdett bele, majd felé fordultam. Luke is.

- Na mondjad, prücsök!

Megcsikiztem mire felnevetett.

- Tudjátok kiket szeretek a legjobban?

- Naaa? - kérdeztük Luke-al egyszerre.

- A mamit, Faith-et és Lukeyt! - annyira édes volt az ujjaival mutatva sorolt fel minket.

- Mi is szeretünk Ash. - mondtuk Luke-al, adtunk neki egy puszit és szét csikiztük. Csak úgy sipítozott.

- Faith!

- Igen, Ashley?

- Milyen szejelmesnek lenni?

- Szejelmesnek? - nevettem fel.

- Igen! Ne gúnyolj ki! - szidott le s durcás képet vágott.

- Miért kérdezel ilyeneket?

- Mert van az oviban egy fiú! Mindig kötekedik velem! Kerget vagy megcsíp! A mama azt mondta, hogy aki ilyet csinál az szerelmes másba!

Olyan édes volt ahogy ezt mondta.

- Luke, te jössz. A férfi agyat én nem érthetem.

- Nos Ashley - kezdett bele Luke - ennek a fiúnak bizonyára tetszel. Azt akarja, hogy a barátja legyél csak fél lépni. És igaza lehet a mamádnak.

- Lukey..

- Igen Ashley?

- Te szereted Faith-et?