Evan útnak indult a padlás felé, ahol Kat lesben várt rá, hogy sebezhetővé tegye.

Buta, Kat.

Evan ezt jól tudta. Ahogy belépett a kis helységbe Kat rá akart támadni, de Evan egy ütéssel földre terítette és a sarokban lévő Hannah-hoz indult meg. Oda ért hozzá, leguggolt elé és megsimította arcát.

- Mitől félsz? – kérdezte Evan Hannah-t.

Hannah annyira sokkba jött a félelemtől, hogy válaszolni sem tudott.

Kat nem akarta végig nézni akármi történjék, és nem mert újra Evan-ra támadni, hisz az ütéstől amit kapott, már így is szédelgett. Valahogyan el akart menekülni mindezek elől.

Evan Kat felé fordult egy pillanatra.

- Ha lemész, én megöllek! – szólt oda neki Evan.

Kat meghunyászkodva a padlóra ült és kezébe temette arcát. Evan kinyitotta bicskáját. Hannah fejét kezébe vette és a haját húzta hátrafelé. A lány bőrébe vájta kését mély sebet hagyva maga után. Hannah zokogott és remegett. Evan végül a torkához nyomta a kést és olyan lassan vágta el, hogy a lány még szenvedhessen. Végül nem sikerült ez a terv hiszen ahogy elvágta az ütőerét pár másodperc kellett neki csak, és kiszállt belőle az élet. Evan a befuccsolt terv miatt dühében szívébe döfte a kését és vagy húsz szúrást ejtett rajta s közben arcába spriccelődött a vér. Abbahagyta, a holttest láttán megnyugodott, felállt és Kat-et a hajánál fogva rángatta a földszintre.