Reggel mire magamhoz tértem nagy nehezen Calum sehol sem volt. Hagyott egy üzenetet azzal, hogy a pasi hulláját elintézte, de nem tud velem maradni, mert más emberré válik mellettem és egyéb szarságok. Eldobtam unottan a levelet, felöltöztem, az ágyneműt pedig kukába dobtam és elégettem a levéllel együtt. Elindultam haza, ahol Bobby várt. Amint betettem a lábam megölelt, de eltoltam magamtól. Írni kezdett kis füzetébe, amit aztán oda adott.

„A boszorkány egyik rokona, otthon van. Menj át hozzá."

Biccentettem egyet neki, majd elindultam a házuk felé. Le is izzadtam mire odaértem, mivel elég meleg volt. Az ajtóban csöngettem és vártam, hogy kinyíljon az. Úgy tíz percet töltöttem el ezzel. Kezdtem felhúzni magam, így jobbnak láttam, ha inkább máskor próbálkozom – végül az ajtó kinyílt. Egy látszólag félénk lány nyitott ajtót, vörös haja színe olyan volt, akár egy sárgarépáé és elég sok szeplővel megáldotta az ég amik fehér arcáról csak úgy rávilágítottak az ember arcára. Alakja sem volt valami jó, csodálkozva és fintorral bámultam rá. Előre sajnáltam szegényt. Milyen élete lehet egy ilyen szerencsétlennek?

- Segíthetek? – kérdezte.

- Ohh, hogyne. Izé.. Van egy kis időd?

- Mire? – értetlenkedett.

- Mondjuk.. Elmehetnénk bowlingozni, új vagyok itt és.. Ohh bocs a nevem June – mosolyogtam rá s kezet fogtam vele.

Jane-nek hívták.

- Én nem tudom, hogy lehetne-e – motyogta az orra alatt.

- Ugyan már! Nem lesz semmi baj! – kacsintottam rá – Pizzázhatunk is, ha akarod!

- Ugye nem akarsz te is nevetség tárgyává tenni?

- Nem. Hidd el.

- Miért pont hozzám jöttél?

- Tudtam, te nem lennél velem elutasító.

- Hát jó. Rendben. Legyen – egyezett bele nagy nehezen – mindjárt jövök!

Biccentettem egyet felé.

Ohh, ugyan nem fogom bántani, csak a túlvilágra küldeni. Mindenhogy próbáltam megidézni azt a picsát, aki a rokona, akivel találkoztam, de sehogy sem tudtam elő csalogatni.

Na, majd most..

Jane kijött és elindultunk gyalog a közeli plázába. Bementünk a bowling pályára, előtte pedig felhúztuk azokat a borzalmas bohóc cipőket, majd játszani kezdtünk. Persze ő egyszer sem döntötte le a bábukat, de legalább ezen elszórakoztam. Felkaptam egy golyót és neki vágtam.

- Szóval a szüleid milyenek? – érdeklődtem miközben gurítottam.

Mellettem ő is ugyan ezt csinálta.

- Apám meghalt és anyám se húzza sokáig – mondta.

- Beteg?

- Rákos.

- És a nagyid?

Ohh gyerünk, te szerencsétlen. Mondd el, legalább nem kell elvágtam azt a vékony kis nyakacskádat.

- Úgy tudom meghaltak mindkét ágról.

- És többi rokonod?

- Anyának nem voltak testvérei, ahogy apának sem. És a te szüleid?

- Halottak – feleltem egyszerűen – mindjárt jövök.

Kimentem a helységből és megnyomtam kint a tűzjelzőt, majd visszamentem. Mindenki kirohant, Jane is szeretett volna de nem hagytam. Erőmmel bezártam minden lehetséges menekülési utat.

- Ezt te? Te? – fakadt ki.

Rémületet láttam zöld szemeiben.

- Jobb ha beszélsz. Nincs sok kedvem megölni téged. Tudod az ex pasim is lepattintott ami különösen érzékenyen érintett – magyaráztam miközben közeledtem felé.

- Mit akarsz tőlem?

- Komolyan nincs olyan rokonod aki mondjuk olyan mint.. Én?

- Esküszöm nem tudok ilyenről! – ordította el magát, majd az ajtóhoz rohant – Segítség! Valaki, segítsen! – kiáltozta teli torokból.

- Sosem szerettem, ha hazudtak nekem – kezdtem bele és felvettem egy bowling golyót. Összevissza kezdett el futkározni a helységben, amit kezdtem kurvára unni, így tekintetem erősen rászegeztem és megbénítottam. Remegve állt ott. Oda álltam elé, meglendítettem kezem amiben a golyó volt és halántékához vágtam. Az ütés erejétől a földre zuhant én pedig ráültem és a golyóval addig ütöttem vertem a fejét, míg rántotta nem lett az agyából. Elégedetten álltam fel róla. Saját vér tócsájában feküdve hagytam ott. Egyenesen a biztonsági szobába vezetett utam, ahonnan a kamera felvételeit elvittem, hogy megsemmisíthessem – és mivel az egész pláza kiürült, gond nélkül bementem egy boltba és elvettem onnan egy felsőt és dzsekit, mivel az enyém véres lett. Ahogy kifelé sétáltam, arra gondoltam, bárcsak otthon lehetnék már. Lehunytam a szemem és hirtelen a szobámba találtam magam.

- Bobby! – sikítottam el magam torkom szakadtából.

Kinyílt az ajtó ő pedig belépett rajta.

- De én... Én... – habogtam.

Aggódó arc kifejezéssel nézett rám.

- Hogy kerültem ide? Hiszen az előbb még a plázában voltam!

Bobby írni kezdett, majd átnyújtotta nekem a papírt.

„Ez Pandora ereje. Ugyan úgy a tiéd lett."

- De miért?

Újra írni kezdett.

„Nem tudom, de mivel megölted azt a lányt, hamarosan kiderül."

- Remélem is – sóhajtottam fel.

Csörögni kezdett hirtelen a telefonom. Egyből felkaptam.

- Helló!

- Rachel? – szólt bele egy vékony hang.

- Ki?

- Akkor téves..

- Ohh, te vagy Becca?

Idő közben azért kapcsoltam.

- Igen.

- Ne haragudj nem ismertem fel a hangod. Én vagyok az.

- Van egy kis időd?

- Persze. Mit akarsz csinálni?

- Gyakorolni a tudod mire..

- Oké. Rendben. Legyél ott húsz perc múlva, ahol találkoztunk.

- Oké – felelte s azzal lerakta.

„Hova mész?" – kérdezte Bobby.

- Ezt nagyon, de nagyon fogom élvezni. Majd ha hazajövök, mesélek – mosolyogtam rá és adtam a szájára egy gyors csókot.

Elraktam három kést és két pisztolyt teljesen betöltve. Motorra szálltam, majd elindultam a helyszínre. Mire odaértem a kis csaj már várt. Felszállt mögém, én pedig egy nem messze lévő erdő elejébe mentem vele.

- Nagyon sötét van – mondta félve.

- Majd én megvédelek – paskoltam a fenekére, mire megugrott.

Ahogy beljebb mentünk, én útközben szedtem fát, majd mikor egy táborozós részhez értünk tüzet csináltam.

- Basszus, te ennyire jó vagy? – döbbent le.

- Még szép, hogy az vagyok!

- És mit fogunk gyakorolni? – kérdezte izgatottan.

- Egy kis célba lövést, dobást.. De előtte..

- Igen?

- Calum-ról lenne szó.

- Mégpedig?

- Megbízol bennem, Becca? – kérdeztem ártatlanul.

- Igen.

- Akkor el kell mondjam.. Sajnálom, de láttam egyik nap csókolózni egy lánnyal, akit aztán ölébe vitt be egy hotelbe.

Síri csönd ülepedett közénk. Lassan fogta fel, mit is mondtam neki. Könnyei megindultak és lefolytak arcán.

- Este nem aludt otthon – mondta keserves hangon – hát akkor ezért.

- Sajnálom.

- Pedig.. Azt mondta, hogy szeret amikor hazajött. Akkor miért tesz ilyet velem?

- Seggfej. Azért.

Csettintgetni kezdtem.

- Van egy briliáns ötletem!

- Mégpedig? – nézett fel rám.

- Kiképezlek.. Bosszút állhatsz rajta. Mit tennél vele legszívesebben?

- Megfojtanám! – vágta rá.

- Ez tetszik. Szóval hogyan fogsz bosszút állni kicsi Becca?

Felpattant és nevetni kezdett akárcsak egy eszelős. Hirtelen abbahagyta és szemeimbe nézett elszánt tekintettel.

- Megfogom ölni! – jelentette ki.

- Igen?

- Igen!

Rámosolyogtam.

Legbelül tudtam, hogy ez a nyomorult még meginog majd, de teszek róla, hogy ez a fajta bosszú vágya fent maradjon.
Calum Hood úgy látszik elég mélyre esett ebben a szőke picsa nevezetű gödörben – hát vessen is neki véget ez a bizonyos szűzies szarházi kis ribanc. Akit azután én fogok lemészárolni teljes boldogsággal.