Kimentem a ház elé Matt pedig utánam rohant.

- Szépen ki fogsz nekem deríteni mindent az állítólagos húgomról, vagy megöllek. Nekem úgy is mindegy már.

- Oké, June. Tudod mit? Ha megvan, el is vitetem hozzátok.

- Elrabolod?

- Még szép. De előtte mindenképp meggyőződöm arról, hogy a testvéred-e.

- Hogy?

- DNS.

- Oké. Köszönöm.

A srácok is kijöttek és elindultunk hazafelé. Az út csöndben telt Luke arcán pedig láttam a rémületet még mindig. Felsóhajtottam.

- Suliba.. Már nem is fogunk járni? - kérdezte félve Luke.

- Nem fogunk - válaszoltam.

Calum-ot nagyon idegesítette Luke viselkedése amint láttam. Mikor hazaértünk kitett minket a háznál és elment valahova. Bementünk a házba én pedig a szobámba mentem. Gyorsan letusoltam és felvettem egy szürke sportmelltartót, na meg egy shortot és lementem a nappaliba. Nem volt senki ott. Így bementem Luke szobájába. Az ágyon feküdt. Mikor meglátott felült és nyál csorgatva bámult.

- Mi..

- Sshhhh Lukey - mondtam s az ölébe ültem.

Félve ugyan, de a derekamra tette a kezeit. Nyelt egy nagyot.

- Te nem Cal..

- Inkább mesélj nekem mi a baj.

- Nem tudom én.. Nekem ez még sok - sütötte le a szemeit.

- Akkor miért egyeztél bele?

- Nem tudtam csak azt gondoltam, hogy..

- Vannak neked szüleid Luke?

Megrázta a fejét.

- Csak egy bátyám vele éltem, de neki mindegy, mi lesz velem.

- Nem fog keresni?

- Megmondtam, hogy eljövök.

- Értem. Ha nem akarod ezt, nem kell.

- Te hogy tudsz?

- Hm?

- Embereket ölni?

- Tudod, elég baj az, hogy feltetted itt ezt a kérdést.

- June én..

- Te?

- Félek - mondta s kibuggyantak a könnyei.

Megsajnáltam.

- Luke elmehetsz innen. Nem kell ölnöd ha nem akarsz.

- Téged mi visz erre rá?

- Akit ma megöltem, az egy sorozatgyilkos volt. Kislányokat erőszakolt és megölte őket, csak mert ebben látja örömét. Talán maradt a lelkemből egy kis darab így nem bánom, ha ilyen embereket kell ölnöm. És a legtöbb ilyen megbízás Matt-nél. Ugye értesz? Öltem már ártatlan embereket is. De utána mindig maradt bennem egy kis űr. De ha muszáj, megtennem megteszem. Ilyen vagyok.

- Szóval nem szívesen ölsz meg ártatlan embereket?

- Pontosan. Ha muszáj, akkor igen. Csak úgy, viszont nem.

- Szerinted én is lehetek ilyen?

- Milyen?

- Mint te.

- Luke engem teljesen más dolog vitt erre rá. Nem az, ami téged. Nem csak gondoltam egyet hogy gyilkolászni fogok.

- Szeretnék valamit elmondani.

- Mondd csak.

- Szerelmes vagyok beléd June.

Elképedtem. Valaki szeret engem? Hisz én egy.. Egy szörny vagyok.

- Dehogy Luke - válaszoltam halkan.

- De igen - mondta s megcsókolt.

- Mi a fasz! - ordított Calum mikor belépett. Tiszta véres volt. Nem zavartattam magam, csak megfordultam.

- Mi van Calum?

- Te mindenkivel le fogsz itt feküdni?

- És ha igen? - vontam fel a szemöldököm mire lerángatott Luke-ról és a földre nyomott majd rám ült. Belenevetett a képembe.

- Azt nem hiszem - mondta s az egyik kezét a nyakamra kulcsolta.

- Calum! - nyöszörögtem, mert erősen leszorított.

Mozdulni sem bírtam. Luke pedig megszeppent. Puhány köcsög.

- Luke meg se próbáld! - mondta Calum mivel érezte, hogy Luke a háta mögött áll.

- Engedj már el! - nyafogtam.

Elővett egy kést és a karomba vésett egy „C" betűt. Nem fájt annyira.

- Az enyém vagy - ordította és megcsókolt.

Furcsamód viszonoztam ezt a fajta csókot. És tetszett is ez az egész kivéve, hogy ennyire ki akar sajátítani. Én senkié nem vagyok. Leszállt rólam és felálltam. Calum lement én pedig újra Luke-al maradtam.

- Lukey. Sajnálom, de én nem vagyok képes ezt viszonozni. Viszont.. Lehetünk barátok. Talán.

- Rendben - válaszolta szomorúan.

Lementünk Calum után a nappaliba ahol egy halott lány volt, akit körül vette saját vértócsája. Úgy láttam Calum ölte meg mivel ott díszelgett mellette egy balta, ami véres volt. A szagtól hányni tudtam volna. Luke helyettem is megtette.

- Kurva életbe, Hemmings! Inkább menj a fürdőbe! - utasítottam.

Fejvesztve rohant is be, én meg Calum nevét kiáltoztam. Mire előjött.

- Mi van? - kérdezte dühösen.

- Ide nem hozunk áldozatokat, azt hittem világos ez. Vidd innen, undorító, bazdmeg. Ráadásul a szőnyeg is tiszta vér.

- Jólvan már Mrs. Finnyás!

- Bazdmeg nem vagyok az! Csak vidd már innen el!

- Michael! - ordított Calum, mire Michael lesietett - Te fogsz nekem segíteni.

- A pincében van hulla zsák - mondtam.

- Nem kell. Elégetjük valahol a picsába - mondta Calum.

- Ez valami meló volt?

- Nem. Csak szórakoztam kicsit - válaszolta vidáman.

- Jól van én lefekszem. Takarítsátok ezt fel! - parancsoltam Luke-ra.

Felmentem a szobámba és nem tudtam elaludni. Végig a srácra gondoltam, akit megöltem. Nem is rá, inkább, amit mondott. Louis ölte volna meg apáékat? Az.. Az lehetetlen.

- Szia, baby - bújt be mellém később Calum. Átkarolt. Mi van ezzel a sráccal?

- Mit akarsz?

- Már nem is örülsz nekem?

- Nem, Calum. Én nem vagyok a tiéd. Én a magam ura vagyok, azt csinálok, amit csak akarok.

Megint fölém kerekedett és lefogott. Sóhajtottam egy nagyot.

- Dehogynem. Az enyém vagy és kész - mondta s a szemembe nézett.

Elmosolyodtam.

- Hmm, rendben. Csókolj meg! - kértem mire megcsókolt.

Átfordítottam és magam alá gyűrtem. Vadul faltuk egymás ajkait közben matattam az éjjeli szekrényben és megtaláltam a bilincsemet. Megfogtam mindkét kezét, ágyhoz bilincseltem s leváltam az ajkairól.

- Mi a..

- Kussolj. Most játszani fogunk. Megmondtam, hogy nem vagyok a tiéd, csak ha én is akarom. Nagyon meg fogod bánni most, hogy a karomba vájtad a kezdőbetűdet.

- June!

- Shh! Durván szereted? Most megkapod!