- Tudod te kivel láttam Calum-ot? - kérdezte Zoe.

- Kivel?

- Tommal!

- És ezt miért csak most mondod? - fakadtam ki.

- Nem tudom én csak..

És akkor betoppant Ashton.

Olyat behúztam neki, hogy megszédült.

- Szóval tudod? - kérdezte s letörölte kezével a vérét.

- Utállak!

- Hagyjuk ezt, nem ez a lényeg most. A lényeg, hogy meg akarnak minket ölni.

- A másik lényeg pedig, hogy Calum eltűnt - fakadtam sírva.

- Mi? - kérdezett vissza.

Lázasan bólogattam s leültem a kanapéra.

- Meglesz, ne aggódj - nyugtatgatott Luke.

Majd megjelent Calum is.

- Baby..

- Calum takarodj! Húzz el a közelemből!

- Calum az én fiam is bazdmeg! Elfelejtetted?!

- Leszarom! - kiáltottam a képébe és kimentem az udvarra.

Borzalmas, ez az egész.

Azt hittem egyszer s mindenkorra vége lesz.

De nem.

És biztos vagyok abban is, hogy Calum miatt van ez az egész. Mert nem szállt ki. Miatta akarnak megölni. És akkor ott van Tom is..

*C A L U M

Tom leküldött a pincébe egy emberhez, hogy én őrizzem. Lementem és a rács mögül megpillantottam Michael bácsit.

Mi a fasz?

- Calum te mit keresel itt? - csattant fel.

- Én..

- Elraboltak?

- Én..

- Te?

- Tom felajánlotta, hogy kiképez.. És én..

- Calum te ennyire ostoba lennél? Tudod te ki ez az ember? Meg akarta ölni a szüleid! Most pedig téged is megfog!

- Ez nem igaz!

- De igen, az. Itt nagyon nagy balhé lesz.

Ahogy kimondta, egyből odajött Tom is egy feszítő vassal a kezében, amit nekem dobott. Elkaptam s kikerekedett szemekkel bámultam rá. Kinyitotta a rács ajtaját és belökött rajta.

- Első lépés, hogy bebizonyítsd hűséged.

- Mi?

- Michael meg fog halni, de előtte még bemutatjuk neki a vendégszeretetünk. Szóval a kezedben van a döntés.

- Én.. Nem akarom.. Bántani - dadogtam.

- Vagy ő, vagy te? Melyiket választod?

Michael rám nézett és bólintott egyet.

- Rajta! Ne legyél nyápic! - parancsolt rám erélyesen.

Nyeltem egy óriásit és Michael felé szegeztem. A szemeibe néztem. Nem bírtam megtenni, ezért Tom arcába hajítottam, aki elterült. Michael egyből felpattant és elővett egy kést. Ráült azután gyorsan elvágta a torkát. Tiszta véres volt. Megragadta a csuklóm és észrevétlenül ki tudtunk surranni. Beültünk egy kocsiba, amibe szerencsére a kulcs is benne volt. Elindultunk.

- Miért nem tetted meg?

- Nem ment.

- Az biztos, hogy nem vagy olyan, mint az apád.

- Miért apa milyen?

- Apád már megölt volna, ha nem ismert volna. De feltételezem, te akkor sem.

- Én.. nem tudom.

- Hagyjuk. Tudom, hogy van erőd. Megmutatod?

- Így nem tudom.

Félre állt és kiszálltunk.

Felé helyeztem a tenyerem és lassan, de biztosan szorítottam ökölbe. A fájdalomtól szinte üvöltött.

- Elég! Elég! Ez még annál is rosszabb mintha megvertél volna! - mondta zihálva,majd letettem a kezem.

Elnevettem magam s visszaszálltunk.

- Miért nem vetetted be?

- Ha nem tudok koncentrálni nem megy. És te miért nem? Apának milyen ereje van? És anyának?

- Beadtak nekem egy szert, amitől nem ment. Apádnak? - nevette el magát - Ő amolyan.. Halhatatlan, vagy mi. A sebei automatikusan begyógyulnak. És ő is be tudja gyógyítani másét.

- És anya?

- Anyád egy érintéssel is meg tudna ölni. Áramütés szerű fájdalmat okoz. Mintha sokkolóval kínoznának.

- Nem értem miért nem mondták el ezt nekem.

- Most megérheted - mondta mikor megálltunk Zoe néni háza előtt.

Anya egyből kirohant és szoros ölelésbe húzott.

Apa arcán pedig láttam mennyire dühös.

Ebből nem jövök ki jól, érzem..