Mikor kipattantak a szemeim és egy fehér szobában találtam magamat. Leszíjazva megint egy asztalhoz.

Calum pedig nem volt sehol.

A fejem borzalmasan hasogatott.

Próbáltam kiszabadulni, de minden erőm elhagyott.

És akkor belépett Tom.

- Junie, drágám! - üdvözölt vidáman.

- Mi a faszért vagyok lekötözve?

- Begyógyultak a sebeid. Jobb, ha elmondod miért, vagy választhatod a nehezebb utat.

- Nehezebb utat?

- Olyan leszel, mint egy kísérleti nyúl. Kiderítjük miért.

- Ha elengedsz, megmutatom.

- Ne nézz ostobának. Tudom, hogy rám támadnál.

- És nem bánsz el egy csajjal, Tom?

- Ami azt illeti veled már elbántam párszor - mosolygott rám.

- Mindig Calum-ra gondoltam - mosolyogtam rá, mire felpofozott.

- Ismételd meg, ha mered!

- Mindig Calum-ra gondoltam! - nevettem el magam eszelősen, mire megint megütött.

Hangosan nevettem szánalmas próbálkozásán.

Láttam, hogy a dühtől szinte vérbe fut az arca.

Abban a pillanatban kintről lépteket hallott majd kinézett a folyosóra. Szörnyülködve pillantott rám az ajtóból, majd futásnak eredt. A folyosón amennyire ráláttam, halott emberek feküdtek.

Mi a fasz?

- Jól vagy baby? - futott be hozzám Calum.

- Jól leszek, ha kiszabadítasz.

Adott egy gyors csókot.

- Még szép! - kacsintott rám.

Megforgattam a szemeim, majd mikor kiszabadított felálltam.

Rohanni kezdtünk kifelé.

- Calum..

- Mi van?

- Tom..

- Elkaptuk. Gyere már!

Bólintottam s beszálltam a kocsiba.

- Halihó Junie! - szólt mögöttem Ashton.

- Ashton segített neked? - fordultam Calum felé.

Bólintott.

- Na de hol van Tom?

- A csomagtartóban.

- Megkínozzuk? - csillantak fel szemeim.

- Nem, nem. Tudod, a kínai maffia elég sok pénzt fizet érte - mosolyodott el Calum.

- De megígértem a nyomozónak, hogy segítek!

- June, átbaszott volna minket. Tom pénzét simán lefoglalták volna. Nem adták volna nekünk - védekezett Calum.

- És ha mégis?

- Ne aggódj, June - mondta Ashton - ezt is elintéztük. Az ő pénze is a miénk.

- Hm. Akkor nekem mindegy. Menjünk!

Egy kínai étterem hátsórészéhez értünk és ott vonszoltuk be Tom-ot. Akárcsak egy kivert kutyát.

Felállítottam majd belerúgtam egyet, így a maffia vezér előtt térdelt.

Akárcsak egy szűz kurva.

- Csodálatos! - tapsolt meg minket az egyik.

Ahogy mondta, az az akcentus..

Majdnem behugyoztam a röhögéstől.

- Mi lesz a sorsa? - kérdeztem, Calum közben a táskát átvette és megnézte benne a pénzt.

- Kedvesem az az én dolgom - vigyorgott rám.

- Szerintem mehetünk - súgta oda Calum.

- Öröm volt magával üzletelni - mosolyogtam rá s kezet fogtam vele.

- Várjatok! - szólt utánunk - Máskor is számíthatok rátok?

- Tessék?

- Ha el kell intézni valamit.

- Nem dolgozunk senkinek - vágtam rá.

Gyilkos pillantással nézett rám, de én sem hagytam magamat.

- Mehettek! - legyintett egyet fintorral az arcán.

Leszartam, csak haza akartam menni.

Ahogy megálltunk Zoe házánál kirohant hozzám.

- Istenem jól vagy? Úgy aggódtam! - borult a nyakamba.

- Persze. De engedj már el!

- Csak ha mondod!

- Hogy?

- Tudod!

- Szeretlek. Csak engedj már el! - nevettem el magam, mire kibontakozott az ölelésből.

Majd Calum odalépett hozzám és letérdelt elém.

- Szar vagyok az ilyenekben - nevette el magát kínjában - szóval..

- Szóval?

- Hozzám jössz?

Mélyen a szemeibe néztem és egy pillanatra elvesztem bennük. Elvesztem a jövő képein, amit elképzeltem magunknak.

Elmosolyodtam.

- Igen, Hood - feleltem boldogan.

Felhúzta ujjamra a gyűrűt a többiek körülöttünk pedig éljeneztek.

Tudom, hogy boldogok leszünk.

Tudom, hogy mindent megoldunk.

És a legjobb, amit tudok, hogy ő kell nekem.