5 év múlva...

A székemben ülve vártam Matt-et, mikor végre valahára belépett.

- Mi tartott eddig bazdki?

- Bocs, csak.. - felelte rémülten s mögötte belépett egy kis csapatnyi ember.

Ahogy kinéztek, talán drogbárók lehetnek.

Sóhajtottam egyet.

- Üljenek le uraim - mutattam a kanapéra.

Leültek.

- Miben lehetek segítségetekre? - kérdeztem unottan.

- El kellene lopni egy dolgot - mondta az egyik szivarral a szájában.

- Dolgot? Milyen dolgot? Ne szarozzon velem, beszéljen konkrétan.

- Egy chipet.

- Oké. Hol van az a chip?

- Azt nem tudjuk, hogy néz ki, akinél van. Csak azt, hogy hol él. Egyedül él, nem lesz annyira nehéz dolga.

- Akkor miért nem csinálták maguk? - nevettem fel.

- Bármelyik emberem küldtem oda, nem tért vissza. A legjobb emberüket kell ráküldeni.

- Majd én elvállalom. Százezer dollárért. A felét most. A többit pedig utána.

- Mi? - nevette el magát kínosan az egyik.

- Azt gondolja, viccelek? - kérdeztem teljes komolysággal.

- Nem.

- Helyes. Holnapra meglesz.

A pénzt letették az asztalomra, na meg a házról egy térképet és minden szükséges információt.

- Matt, ne legyél ilyen puhány. Nem szeretem, ha rám rontanak - szidtam le.

- Rendben, June.

- Hamar le kell zavarnom ezt a kis.. Ügyet. Summer és Zoe tuti kinyírnak, ha nem leszek ott a hálaadásos vacsorán. Kész agyrém.

- Tom is ott lesz?

- Igen.

- Meddig akarod még elhitetni vele, hogy szereted? Vagy várj, meddig akarod azt játszani, hogy te normális ember vagy. Ohh, bocs! Te utazási ügynök vagy, ugye?

- Fogd be, Matt.

- June én csak azt akarom, hogy boldog legyél.

- Boldog is vagyok.

- De nem szereted Tom-ot. Ráadásul idősebb nálad.

- Idősebb is, bokszol is és kurva helyes is.

- Cal..

- Ki ne ejtsd a nevét előttem! - parancsoltam rá.

- Calum meghalt és azért viselkedsz így.

Mérgemben felemeltem a pisztolyom és felé fordítottam.

- Mondd ki még egyszer, ha mered!

- June.. Sajnálom.

- Takarodj. Kifelé! - kiáltottam rá.

Matt kiment.

Nem is értem, hogy merte felemlegetni nekem Calum-ot.

Nem sokra rá halt meg.

Azt hittük, nem tudna meghalni.

De belefecskendeztek olyan kék löttyöt.

Miután ezt megtudtam, mindenhonnan beszereztem és megsemmisítettem. Igaz, nem voltunk együtt sem utána, de nagy űrt hagyott bennem.

Felöltöztem bőrszerkóba, felvettem egy sí maszkot és bőrkesztyűt. Betöltöttem egy pisztolyt és elraktam késem.

Ezek után beindítottam a kocsim és elindultam a kis tóparti ház felé. A chip elvileg egy faliórában volt elrejtve.

Kicsit messzebb parkoltam a háztól. Elindultam felé.

A hátsó bejáraton mentem be.

Minden villany fel volt kapcsolva.

Furcsa.

Kivéve a nappaliban.

Ott volt a fali óra és zseblámpával világítottam meg, mikor felkapcsolódott a villany.

Megfordultam és a nappali sarkában ült valaki sí maszkban, pisztollyal a kezében.

- Ezt keresed? - kérdezte egy női hang, kezében a chippel.

- Igen, azt.

- Innen nem jutsz, ki élve azt tudod? - állt fel.

- Tudod. Úgy egy óra múlva hivatalos vagyok egy vacsorára. Rendezzük ezt le hamar. Add ide a chipet, vagy fájni fog, de nagyon.

Felnevetett és nekem rontott. A földre terítve kaptam tőle egy kis jobbost, na meg balost.

Átfordultam, magam alá gyűrtem s térdeltem a karjaira.

- Utolsó szavaid, kedvesem?

- Baszódj meg!

- Egyedül vagy?

Nem válaszolt.

Elvágtam a torkát.

Lehúztam a sapkáját. Egy vörös hajú lánnyal találtam szemben magam. Fentről lépteket hallottam, de nem volt kedvem kivárni az illetőt. Fogtam a chipet és elrohantam. Viszont utánam jött az a bizonyos valaki és lövöldözött rám.

Szerencsémre épp beszálltam a kocsiba és elhajtottam onnan.

Egy órába telt, mire Zoe házáéhoz értem. Leparkoltam s gyorsan átöltöztem. A monoklimmal is kezdtem valamit, bár a szám felszaladt. Nem tudom, hogy magyarázom majd ki.

Felkaptam a gyerekeknek az ajándékom és becsöngettem.

- June! - örvendezett Zoe és szoros ölelésbe húzott.

- Engedj már el! - nyafogtam, hisz levegőt alig kaptam.

Jim és Pandora odasiettek hozzám.

- June néni! - kiáltozták boldogan, mire leguggoltam hozzájuk.

Megöleltek, utána kikapták kezemből ajándékukat és rohantak is a nappaliba. Kölykök..

Luke és Summer is megölelt.

- Michael és Ashton? - kérdeztem Luke-ot.

- Elvileg Vegas-ban vannak. Tudod buliznak, csajoznak.. Vagy autóversenyeznek.

- Ohh. Kis szarosok.

Ekkor belépett Tom is.

Odasiettem hozzá és megöleltem.

- Hiányoztál édes - suttogta a fülembe.

Rámosolyogtam s megcsókoltam, majd leültünk az asztalhoz enni.

Vacsora után a nappaliban beszélgettünk. Ahogy felálltam, Tom is felállt.

- June! Várj, kérlek!

- Oké.

Letérdelt elém.

Ugye nem?

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van..

- June Hardy.. Hozzám jönnél? - kérdezte boldogan.

Az Úr van teveled..

És akkor megcsörrent a telefonom.

Tudtam, hogy imádkoznom kell!

Ámen!

- Egy.. Pillanat - vágtam közbe.

- June ide kell jönnöd, de most.

- Mi van, Matt?

- Ezt nem fogod elhinni!

- Azonnal megyek!

Visszamentem hozzájuk.

- Me.. Mennem kell. Sajnálom. Majd hívok mindenkit. Vészhelyzet! - mentegetőztem s rohantam a kocsim felé.

Beértem az irodámba ahol Matt fel-alá járkált.

- Mi van? - ültem a székembe.

Levágott elém egy mappát.

Mérgesen fújtattam ki a levegőt.

Felbontottam és Calum képeivel találtam szemben magam.

De hát..

Ő meghalt..