Aya-chan_2007 kérésére 💖

Árva vagyok. De nem is árva házban, hanem az utcán. Így lopással szerzem a cuccaimat. A hősöket, és a gonosztevőket is egyaránt gyűlölöm. Ez is csak azért, mert édesanyám bűnöző volt, édesapám, pedig hős. Egyszer mikor azon veszekedtek, melyik oldalra is álljak véletlen használta apu az erejét így elállította anyu vérkeringését. Ezzel megölte a nőt. Aztán apu öngyilkos lett. És így kerültem utcára.

Egyik nap pont sétáltam, mikor találtam egy pénztárcát. Mikor megnéztem nem kis összeg volt a tárcában. Hirtelen kiesett egy kártya. Egy gyönyörű lány volt rajta, meg a telefon száma.

Megkerestem egy telefont, majd telefonáltam a számot. Egy nagyon aranyos hang fogadott.

- Heló itt Yaoyorozu beszél! - szólalt bele a telefonba.

- Szia bocsi, hogy zavarlak! Megtaláltam a pénztárcád! - szóltam bele kissé bizonytalanul.

- Oh! Köszönöm szépen! - mondta hálás hangon.

- A [Random utca]-nál vagyok. Gyere ide, és vissza adom. - mondtam mire mondott egy "oké"-t, és letette.

Elmentem egy padhoz, és ott vártam a fekete hajú lányt. Majd egy idő után meg is pillantottam.

- Szia. Én voltam aki telefonált. - szóltam hozzá bizonytalanul.

- Heló! - köszönt mosolyogva. - Köszönöm szépen, hogy telefonáltál! - hajolt meg. Majd megszámolta a pénzt benne. - És nem hiányzik egy fillér sem. - sóhajtott megnyugvóan. - Tudod ilyenkor általában lopnak belőle, de te nem tetted. - mosolygott rám köszönően. - Ha megtudhatnám mi a neved? - ült le mellém a padra.

- [Teljes Név] vagyok. Te meg Momo Yaoyorozu lehetsz a U.A hősképzőjéből. - néztem rá bizonytalanul.

- Igen én vagyok az! - nézett bele szemeimbe. - Hol laksz? Haza kísérlek. - mondta, mire megrezzentem, és lehajtottam fejem.

- Nem lakom sehol. - mondtam halkan. - A szüleim nagyon régen meghaltak. - néztem még mindig lefele.

- Oh sajnálom! Nem tudtam! - kezdett aggódóan bocsánatot kérni. Majd betelepedett közénk a kínos csend.

- De nekem most mennem kell. Még találnom kell egy helyet ahol aludjak. - mondtam mire ránéztem. Szólásra nyitotta volna a száját, de az erőm segítségével árnyékba olvadtam, és eltűntem.

* Yaoyorozu szemszöge *

Már lassan 2 hónapja nem találkoztak [Név]-vel. És be kell vallanom magamnak, hogy egy gyönyörű lány. [H/Sz] színű haja, és nagy [Sz/sz] szemei gyönyörűek. Be kell vallanom, hogy beleszerettem a lányba már mikor megláttam. Segíteni akartam volna neki, és mondani, hogy itt maradhat, és lakhat. Nem néz ki nállam idősebbnek.

Éppen a suliból jövök mikor egy sikátor mellett sétálok el. Mikor benézek a sikátorba látom ahogy [Név] egy gonosztevővel fecseg.

* Reader szemszöge *

- Gyere csatlakozz hozzánk~ nem lesz rossz. - mondta Dabi.

- Dabi hányszor mondjam meg, hogy nem?! Kibírhatatlan vagy ugye tudod? - néztem rá szúrósan.

- Kezes is mondta. Akkor jössz? - kérdezte meg.

- Nem, és kész! - zártam le a témát, majd elviharoztam. De megláttam az ismerős lányt, aki mindent hallott. - Elmesélek mindent, csak menjünk egy csendesebb helyre. - néztem rá, mire csak bólintott.

Csendben mentünk egymás mellett. Valamiért amikor rá néztem vöröslő arcal másfele nézett. Majd mikor egy régi házhoz értünk megáltam.

- Itt bent beszélhetünk. - néztem szomorúan a házra. - Ez volt a régi házam. Estére idejövök, de nem szívesen lakom itt. - mentem be a házba, majd beinvitáltam Yaoyorozut a házba.

- De ez nem az árnyékok hősnőjének volt a háza? - kérdezte kissé meglepetten. - És egy gonosztevőé? - kérdezte kissé nyugtalanul.

- Majd elmesélek mindent. - sóhajtottam egyet. - Nyugodtan nézz körül. - mosolyogtam rá mire bólintott egyet.

* Yaoyorozu szemszöge *

Elkezdtem körülnézni a házban. Egy szerelmespárról volt egy csomó kép. Néhányon egy kisgyerek is volt. Majd megakadt egy képen a szemem. Egy [H/sz] hajú kislány volt egy sulis egyenruhában. Nagyon hasonlít [Név]-re. Majd megkérdezem.

Visszamentem a nappalihoz, és leültem a kanapéra. Ahoz képest tiszta, hogy csak esténként van itt.

* Reader szemszöge *

- Akkor elmondom. - majd elmondtam neki mindent. Végighallgatott, és nem szólt közbe.

- Ezt nem gondoltam volna. Ennyi dolgon átmentél, és még mindig tudsz mosolyogni. - nézett rám mosolyogva. - Tudod, mikor megláttam, hogy a fonosztevővel beszélsz kissé megijedtem, de aztán hallottam mindent. - mondta miközben fekete szemeit [Sz/sz] íriszeimbe fonta. - Ez miatt nagyon felnézek rád, hogy ennyi dolog után nem váltál gonosztevővé. - ült hozzám közelebb.

- Köszi. - motyogtam miközben kissé el is pirultam.

- Figyelj. Amikor először megláttalak nagyon megtetszettél. És nemtudom, hogy hogy sikerült, de beléd szerettem abból a pár mondatos beszélgetésből! - mondta nagyobb pírral az arcán.

- Hát ezzel nem vagy egyedül. - vörösödtem el.

- Viszont nem lopkodsz többet, ha kell valami adok neked. Nem bánom, mert tudok majd úgyis magamnak venni. - mosolygott rám.

- Köszönöm. - ültem bele az ölébe, és öleltem át.

- Nem kell megköszönnöd. - mosolyodott el, majd kicsit eltolt magától, és megcsókolt. Amit viszonoztam is. - Szeretlek. - mondta, mire elmosolyodtam.

- Én is téged! - bújtam hozzá. Majd az este átcuccoltam hozzá.

Anyukája nagyon kedves volt, és elfogadott minket. Na meg ő mondta, hogy költözzek oda. Ketten laknak egy hatalmas házban, szóval van hely nekem. Este már ott aludtunk összebújva Momoval.

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                          ฅ^•ﻌ•^ฅ

Szóval megjött a kért rész. Bocsi, hogy ilyenkor írom, csak kint nyaralunk Horvátországban, és nem volt időm. Remélem tetszett, és bocsi a helyesírási hibákért. Na de szerintem ma még jelentkezem a másik könyvemben (Haikyuu x reader). Na lépnék is. Pákó guys!

Tsókacsaládnak!! 💖