Amikor felkeltem, valami sötét helyen voltam. Engem már az kikészített idegileg, hogy az összes fiú baráromat valami brutál módon végezték ki, de még az utolsó hasába bele volt vésve a nevem. Most meg egy ismeretlen helyen vagyok.

Annyira emlékszem, hogy éppen sétáltam hazafele, már sötétbem, mikor hallottam egy nagy koppanást, majd elsötétült minden. És most itt vagyok.

Térdemet felhúzva, kezemmel átölelve kezdtem el pánikolni. Azt sem tudom hol vagyok, ki hozott ide, most meg-e fogok halni. Majd hirtelen nyitódott az ajtó. Az éles fény miatt nem láttam semmit, csak homályt.

- Felébredtél édesem~? - kérdezte meg egy ijesztő hang. Ami ismerősen csengett.

- K-Katsuki? - kérdeztem meg csendben. El sem hiszem. Ő lett volna aki elrabolt. - T-te ölted meg ő-őket? - gondoltam fiú barátaimra, amire ijesztően elmosolyodott.

- Igen~ senki nem veheti el az én tulajdonomat! - mondta ijesztően, amire mégjobban rámjött a sírhatnék. - Te csakis az enyém voltál, vagy, és leszel. - kacagta el magát. Elég ijesztően, ha még nem említettem elégszer. - És most végre az enyém leszel szerelmem. - guggolt le elém, majd államnál fogva érte el, hogy ránézzek.

- M-miről beszélsz? - néztem rá sokkoltan.

- Kedves [Név]-chan. Azért öltem meg s tuskókat, mert mind el akart téged venni tőlem! - szorított az állam fogásánál. - De mostmár nem tudnak. - suttogta, majd számra hajolt.

Mikor észrevette, hogy nem csókoltam vissza alsó ajkamba harapott, amitől belenyögtem a csókunkba. Ahogy megtörtént egyből elkezdte feltérképezni számat. Amint fel tudtam venni a tempóját, egyből visszacsókoltam. Egy ideig csókolóztunk majd elváltunk egymástól. A szám teljesen véres volt már, mivel folyton harabdálta alsó ajkamat, és nem egy helyen fel is szakadt.

- Mostmár csak az enyém vagy~! Senki nem állhat többé az utamba. - mosolyodott el pszichopatán.

- Mindig is a tied voltam Kachan. - mondtam hirtelen. - Már elég régóta szerelmes vagyok beléd. Mostanában azért kerültelek, mert nem akartam, hogy te is meghalj! - szórítottam össze szemeim. Majd megint megcsókolt csak lágyabban.

- Mindig is tudni akartam milyen téged csókolni, és, hogy hogy néznél ki alattam. Ez csodálatos látvány. - mondta perverzen, mire a fejem teljesen elvörösödött. - Ne takard magad gyönyörű vagy. - suttogta ajkamra, majd egy olyan csókban részesített amiben minden érzése benne volt. Benne volt a düh, a szerelem, a vágy, és a szenvedély. - Mostantól nem mehetsz semmijen fiú közelébe akit nem ismerek. Ha igen nem csak, hogy megölöm, téged is megbüntetlek. - vett fel egy Pszichopata, és egyben perverz mosolyt.

- Mondtam már, én mindig is a tied voltam. - mosolyogtam eá, majd egy puszit nyomtam orra hegyére. - Csak te miattad törtem össze nem egy fiú szívét. - szólaltam fel két csók között.

- Akkor még többet is fogsz. - morogta, majd felkelt rólam.

Felsegített a földről majd kivitt a helyiségből. Kiderült, hogy a pincéjükben vagyok. Elvitt a szobájáig, majd lefektettet az ágyba. Befeküdt én meg fordultam, és hozzá bújtam.

Azóta mióta együtt vagytok, ha egy számára ismeretlen férfihez hozzászólsz, és nevetgélsz ne lepödj meg ha meghal. Meg aztán egész éjjel nem alszotok, és másnapra már járni sem tudsz. ( ͡° ͜ʖ ͡°)

ฅ^•ﻌ•^ฅ ฅ^•ﻌ•^ฅ

Na megjött ez a rész is így 00:45-re szóval ja. Nem tudok nagyon perverz történeteket írni, szóval remélem ez jó lett. Pedig nagyritkát találok ilyen perverzebb részeket, de nem tudom átadni a hangulatot. Na de remélem tetszett, és gommen a helyesírási hibákért na megyek. Pá!

Tsókacsaládnak!! 💖