Tudod van az a pillanat amikor annyira rosszul vagy, hogy már a bátyád sem enged ki a házból. De még a szobából sem. Ezért meghívattad vele gyerekkori legjobb barátodat aki az osztálytársa? Na! Pont ez történ kedves [Név]-channal.

Egy hosszú fekete melegítő, és egy fehér pólóban voltam. Kikeltem az ágyból mivel szomjas lettem. És bátyám még el van, anyu pedig dolgozik.

Kiértem a konyhába, és töltöttem magamnak egy kis vizet. Miközben szürcsölgettem hirtelen nyitódott az ajtó.

- [Név]? Azt mondtam maradj a szobádba, még a végén jobban fel is fázól! - szólt bátyám.

- Neked is szia Izu. - néztem rá unottan, majd mellette megjelen gyerekkori barátod. - Szia Sho-kun! - intettél neki mosolyogva. Ő csak biccentett egyet.

- Amúgy már akartam kérdezni. - szólalt meg hirtlelen Midoriya. - Honnan ismeritek egymást? - kérdezte, mire én elnevettem magam. Todoroki pedig csak egy kicsit kuncogott. - Miaz? - kérdezte furcsán nézve rám, majd Todora.

- Ülj le elmesélem! - hagytam abba a nevetést. Csináltam gyorsan mindhármunknak teát, majd asztalra tettem. - Szóval...

Egy [H/Sz] hajú kislány aki ilyen 5 éves lehet, egyszer elment egyedül a játszóra. A játszón belül van egy kisebb tó, ahol le is ült.

Pár perc múlva valaki leült mellé. Pontosabban Shoto Todoroki volt az.

- Igen? - fordult felé.

- Magányosnak tűntél, ezért idejöttem. Viszont ha apu meglát végünk. - mondta kisebb mosollyal.

- [Név]! [Teljes Név] vagyok! - mosolygott a fiúra a lány.

- Todoroki Shoto! - mutatkozott be.

- SHOTOOOO! - jött egy idősebb hang, majd melléjük. - Mondtam már! Barátok nem érnek semmit! - majd mikor kapta volna el a kisfiú kezét, ő elhúzta azt. Evvel az következett, hogy a férfi beleesett a tóba miközben nem gyenge trágárszavakat használt.

- Áhh! De rég nevettem ilyen jót! - töröltem ki könnycseppet a szememből.

- Endeavor. Bele. Esett. A. Tóba? Az ti miattatok volt? - takarta el Izuku a száját, mert már ő sem bírta sokáig. Hevesen bólogattam, mire belőle is kitört a röhögés.

Ez nem tartott sokáig, mivel köhögőrohamot kaptam. Bátyám aggódva kezdte el veregetni hátamat, hogy minél hamarabb abbahagyjam. 5 perc múlva el is állt viszont annyira fájt a torkom, hogy inkább nem beszéltem, és visszamentem a szobámba.

Kb. 1 óra telt el mikor is kinyílt az ajtóm. Ajtó felé fordítottam fejemet, ahol Todoroki az ajtónál állt. Majd leült az ágyam mellé.

- Midoriya elmondta, hogy anyukátok holnap nem jön haza, ezért maradhatok ha szeretnék. - mosolygott halványan.

- Hol fogsz aludni? - suttogtam mivel normálisan nem tudtam beszélni a torkom miatt.

- Itt veled. - mondta mire teljesen vörös lett a fejem. Szerencse a sötétség miatt nem látta.

- Oké. - mondtam, de sajna még így is hallatszott, hogy zavarban vagyok.

- Viszont nem találtam futont, szóval földön, vagy melletted kell aludnom. - mondta mire mégvörösebb lettem.

- Engem nem zavar, ha mellettem akarsz aludni. 5 éves korunk óta legjobb barátok vagyunk. - de suttogás közben el is mosolyogtam. - Izut milyen barát? - kérdeztem meg tőle.

- Jófej, normális, csak fél visszaszólni az embereknek. - mondta mire kuncogtam egyet. Majd felállt mellőlem, és befeküdt a másik olalamra. - Te melyik suliba jársz? - kérdezte meg miközben felé fordultam.

- Ismered Inasa-kunt nem? - bólintott. - Osztálytársak vagyunk. Shiketsuba járok. - mosolyogtam rá.

Ez így ment végig. Kérdezgettünk egymástól, és válaszoltunk egymás kérdéseire. Mióta mindketten hősképzősök vagyunk más sulikban, azóta nem tudunk nagyon beszélgetni. Meg én Japán nyugati részére járok el.

Egymás fele fordulva aludtunk el Todorokival. Igazából annyival zavart az, hogy mellettem aludt, hogy teljesen bele vagyok esve, és teljesen vörös fejjel, hogy legyen normál beszélgetésünk.

Reggel mikor kinyitottam szemeimet egyből felkeltem. Akarom mondani keltem volna. Ha valami nem húz vissza. Pontosabban egy kéz, ami a derekamnál ölel.

- S-Sho-kun? - húzott vissza maga mellé. Amire elvörösödtem. Hátam hozzá simult felsőtestéhez, lélegzetét pedig fejemnél éreztem.

- Maradj még. - nyöszögte álomittas hangon. Had ne mondjam milyen vörös volt a fejem. Már rosszabb mint egy túléredt paradicsom. - Szeretlek. - puszilt bele hajamba.

- É-én i-is? - fordultam felé. Erre közelebb húzott magához, így fejem már mellkasánál volt.

- Todoroki-kun nekü- jött be Izuku a szobámba. Szerintem mikor meglátott minket teljesen elvörösödött.

- Megyek. - kaptam egy puszit az orromra, majd el is ment.

- Jó szórakozást! - intettem a fiúknak.

- Szia hugi! - ölelt meg bátyám, majd elment.

- Szia [Név]-chan. - intett Todoroki.

Oh te. Nem is tudtad, hogy már a bátyádtól el kérte a számodat, hogy majd tudjon hívni. Izuku egy sejtelmes mosollyal nézett Todorokira.

- Todoroki-kun neked tetszik a húgom? - kérdezte meg Midoriya.

- Talán... Igen. - sóhajtott lemondóan a felemás.

- Csak, hogy segítsek ő is neked! - majd avval ott hagyta az enyhe pírral rendelkező fiút.

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                                ฅ^•ﻌ•^ฅ

Szóval itt egy Todoroki x reader mer mér ne? Na szóval remélem tetszett a rész, és gomen a helyesírásomért. Még mindig nem hoztam haza a suliból... Na mindegy én megyek na pá!!

Tsókacsaládnak!! 💖