LunaHimiko-chan kérésére 💗

Elég fura képességem van. Igazából olyan vagyok mint egy róka. 2 fülem fejem tetején helyeszkedik el, és bolyhos farkam van. Igazából olyan vagyok mint egy róka. Még értem is őket, meg át is tudok változni.

Már léptem ki az ajtón ahol szokásosan Todoroki állt. A felemással már az első hétben jóban lettem. Nemtudom, hogy csináltam, de örülök neki, mivel Todoroki nem az a barátkozós típus.

- Ohayo~ Todoroki! - köszöntem neki mosolyogva.

- Ohayo [Név]. - köszönt halvány mosollyal. - Mehetünk? - kérdezte mire bólintottam egyet.

Nagy beleéléssel meséltem neki mindenféle történetet, amit csendben végig is hallgatott. Az osztályba beérve leültünk mindketten a helyünkre. Én Momo előtt ülök míg Todoroki mellette.

- [Név]-chan. - jött mellém hirtelen Momo.

- Mit szeretnél Yaoyorozu-chan? - néztem rá érdeklődve.

- Tudod azt hiszem szerelmes vagyok Todoroki-kunba. - mondta úgy hogy csak én halljam. - Tudom bunkóság ilyet kérdezni, de te kerültél legközelebb hozzá, és hogy hogyan mondjam el neki. - kérdezte hatalmas pírral. Felálltam a helyemről, és csak biccentettem neki, az ajtó felé.

Nemtudom miért fájt ez az információ. Pedig én, és Todoroki csak legjobb barátok vagyunk... Ugye?

- Szerintem suli után hívd félre, és vald be neki. - mondtam egyszerűen. - Nem szereti a túl feltűnő helyeket, szóval a suli mögött pont megteszi! - mosolyogtam rá.

- Kösz{nöm [Név]-chan! - ölelt át, és hálásan nézett.

- Ezért vannak a barátnők. - öleltem vissza.

* Todoroki szemszöge *

Yaomomo, és [Név] már egy ideje kimentek. [H/Sz] hajú lány iránt egyre erősödnek érzéseim. Szerintem ma délután bevallom neki, és még lehet el is fogadja. Direkt megkértem Yaomomot, hogy tegyen úgy mintha szerelmes lenne belém, és nézzük, hogy [Név] mennyire lesz rosszul. Mondjuk rossz lenne látni rossz kedvében mikor mindig vidám.

Mikor vissza jöttek Yaomomo egyből ide is jött, és [Név] Midoriyával kezdett beszélni.

- Nemtudom. Nem mutatott ki semmit, szóval ezt a vallomásra kell bízni. - mondta kissé bizonytalanul.

- Semmigond... Majd megkérdezem délután. - mondtam, majd hátradőltem a széken.

Azt tudom, hogy nem nagyon mutatja az érzéseit, szóval gondoltam, hogy nem fog működni. De próba szerencse.

* Reader szemszöge *

Mikor délután lementem a cipőmet átváltani, egy levél társult cipőmhöz.

Kérlek gyere a suli mögé. Fontos lenne ez.

Ahogy elolvastam a sorokat kissé megszeppentem. Átváltva a cipőm kissé összezavarodottan mentem a suli mögé. Mikor odaértem mégjobban meglepődtem. Todoroki állt ott, és kissé már türelmetlenül.

- Te írtad ezt Todoroki? - kérdeztem rá óvatosan mire rámkapta a tekintetét.

- Igen én voltam. - nézett össze-vissza.

- Mit szeretnél? - kérdeztem meg.

- Szeretlek! Tudod mikor megismertelek érdekesnek találtalak, és úgymond az első hetünk után szerettem beléd... Nagyon aranyos vagy, és imádom a nevetésed, és tudom nem mutatom ki, de igyekszem. - kezdte el vöröslő fejjel, miközben heterokrómiás szemét rám emelte.

- É-én is szeretlek. - motyogtam, mire rámkapta tekintetét, és szerintem az első ember ő aki vörös fejjel látott.

- Akkor megpróbálhatnánk... Egy pár ként? - kérdezte meg kissé félve. Én csak közelebb mentem, és átöleltem. - Igennek veszem. - mondta, majd vissza is ölelt. - Mostantól hívj Shotonak. - tolt el magától, majd halvány puszit lehet ajkaimra.

(^o^)                                                   (^o^)

Na halii! Na annyi, hogy gommen a késésért, csak a suli miatt nem tudtam írni. Mivel 9. osztályba megyek ugye szakon így nem nagyon lesz időm írni. De próbálom fentartani az összes könyvem. Remélem tetszett, és elviselhető lett. Na de lépnék is. Pákó!

Tsókacsaládnak!! 💖