Kedves vanilia_aroma7 barátosném kérésére hoztam🤣💖 remélem tetszik ✨

✨                                                            ✨

- Amajiki-senpai! - mentem oda kék hajú fiúhoz. Aki nem kicsit megijedt. - Oh gommen... Mindig elfelejtem, hogy ijedős vagy! - vakargattam tarkóm.

- N-nem gond... M-mit szeretnél [N-Név]-chan? - kérdez rá kis pírral az arcán.

- Csak a hős ügynöki munka miatt kereslek. Pontosabban, hogy mikor kezdődik ma mert elvesztettem az órarendem... - mondom kissé zavartan.

- J-ja... M-most indultam volna. - mondja kicsit mintha lehangoltan.

- Akkor mehetek veled? - kérdezem meg egy nagy mosollyal.

- Gy-gyere ny-nyugodtan. - fordítja el a fejét, de még így is látom, hogy zavarban van.

- Arigato~! - hajoltam meg előtte.

Miután Mirio-senpai megérkezett el is indultunk a bejárat felé. A bejáratnál átvettük a cipőnket, majd el is indultunk. Viszon Mirio-senpai a mádik irányba meg Nigheye-hoz. Így én, és Amajiki-senpai maradtunk.

- F-figyel [Név]-chan... - néz rám kissé félve.

- Igen? - nézek rá kérdően, és kissé aggódva.

- N-nincs kedved majd be-beülni valahova? - kérdez rá teljesen vörös fejjel, mire az én arcomból is egy érett paradicsom keletkezik.

- D-de van kedvem! - mosolygok rá halványan, mire ő is zavartan, de elmosolyodik.

- És ez volt édesapáddal az első randink! - nézek rá 7 éves [H/Sz] Kék ombrés hajú kislányunkra.

- Váó! - csillantak fel kékes szemei amiket apjától örökölt. - Én is olyan barátot szeretnék majd mint apu! - néz rám komolyan, mire elfog a nevetés. De [L/Név]-et is.

- Mi ez a nevetés itt bent? - lép be a szobába az említett ember.

- Apu! - fut a kislány apjához, mire ő felkapja.

- Végeztél is? - nézek a férfire kérdően mire egy hatalmas mosollyal bólint.