- Gyere már [Név]! - fogta meg Dabi a csuklóm.

- De Shigaraki, és Toga még ott vannak! - húztam ki kezéből csuklóm. - Vissza kell mennünk! - néztem rá.

- Túl kockázatos. - mondott le róla.

- De Shigaraki a vezetőnk! Kurogiri ilyenkor hol van?! - morogtam.

- Menjünk! De ha szólok azonnal indulunk akár nélküle is! - szögezte le amire bólintottam is.

Visszafutottunk. Tele volt hősökkel, de Dabi feltartotta őket. Én addig visszamentem a másik kettőhöz. Amint megtaláltam őket mindketten eszméletlenek voltak. Most remélem el fogom bírni mindkettőt. Gyorsan felkaptam a hátamra Togát, Shigarakit meg menyasszony pózban fogtam. Úgy futottam.

- Dabi! - szóltam, mire abbahagyta a harcot, és ő is futádnak eredt. Amikor már az erdő közepén jártunk leraktam mindkettő embert a kezemből.

- Szerintem nem fogják túlélni. - mondta Dabi.

- Ha használom a másik képességem! - mondtam mire, kissé ledöbbentettem az égett férfit. - Van egy másik képességem, ami felépi a sejteket. - néztem rá.

- Akkor? Próbáld meg. - döntötte hátát egy törzsnek.

A mellkasukra tettem kezemet, és elkezdtem használni az erőm. Ami abból látszódott, hogy narancssárgán fénylett a kezem. És elkezdtek beforrni sebeik.

- Mik a mellékhatások? - kérdezte mielőtt befejeztem volna.

- El fogok ájulni. De nem lesz semmi bajom max egy kis fejfájás. Az ájulás nagyon maximum egy nap. - néztem fel rá.

Dabi csak bólintott. Abba hagytam a gyógyításukat, így elájultam.

* Írói szemszög *

Dabi nyöszörgésre lett figyelmes. Vagyis a 2 ájult ember felkelt.

- Ssz! - szisszentett fel Toga. - Mi történt? - ült fel, és Dabira nézett. Aki mellett ott feküdtél te.

- Megmentettük az írhátokat. - mondta Dabi. - [Név] meg segített nektek, mivel kiderült, hogy van egy sejt felépítő képessége is. - mondta miközben már Shigaraki is felkelt.

- Akkor most ki van ütve. - mondta Shigaraki amire a másik kettő meg is lepődött. - Mivan? Én már mióta itt van tudom. - rántotta meg vállát.

- Amúgy te hoztad [Név]-et... - nézett Dabi Shigarakira. - Mióta ismeritek egymást. Mert, hogy ilyen barátság ami köztetek van, olyat nem lehet 2 hónap alatt kialakítani. - nézett Shigarakira Dabi.

- Evvel megvárjuk míg [Név] felkel, mert lehet nem akarja, hogy tudjátok. - mondta Shigaraki.

* Reader szemszöge *

Mikor felkeltem már szobámban feküdtem az ágyamban. Felültem mikor is megfájdult a fejem. De tudtam, hogy ez fog történni. Az égett ruhámat lecseréltem egy normálisra, majd lementem a bárba.

- Sziasztok. - léptem le az utolsó lépcsőfokon.

- Igazad volt. Tényleg csak pár óra volt. - mondta Dabi. - Akkor? - nézett Dabi Shigarakira. Amit én nem értettem.

- Amiután felkeltünk Dabi megkérdezte, hogy mióta ismerjük egymást, és, hogy mi van köztünk. - nézett rám Shigaraki. Én csak bólintottam.

- Én, és Shigaraki már mielőtt megkaptuk az erőnket ismertük egymást. Sokszor szöktem ki ilyenkor otthonról, és egyszer találkoztam vele. - vontam meg vállamat. - Lehettünk ilyen 4 évesek. Szóval 16 éve ismerjük egymást. - ültem le szokásos helyemre.

- És a kapcsolatotok? - kérdezte Toga.

- Együtt vagyunk. - mondtuk egyszerre. Erre mindhárom ember körülöttünk ledermedt.

- Ezt valaki tudja a ligából? - kérdezte Dabi.

- Twice. - mondtam mire gonoszan elmosolyodtam. - De kapott is érte. - mondtam mire az említett belépett. - Emlegetett szamár.

- Itt vannak a kések, csak kérlek ne bánts! - majd el is futott.

- Vetettem új késeket. - vettem fel a földről a késeket. - Toga~! Gyere este megyünk gyilkolni! - mondtam mire el is indult utánnam.

- Hurráá! Végre megint! - mentünk fel a lépcsőn.

- Sokszor elgondolkodom miért vagyok együtt egy szihopatával. - mondta Shigaraki.

- EZT HALLOTTAM TOMURA! - kiabáltam vissza.

- Holnapra meg már élni sem fogok. - ( -w- <---- ilyen fejet vágott).