- Szerinted bírni fognak? - kérdeztem meg barátomat miközben a házuk felé sétáltunk.

- Apu csak avval lesz elfoglalva, hogy 2 erőd van mégsem hősnek készülsz. A többiek normálisak. - mondta miközben megszorította a kezem.

- Ha egyszerűen orvos akarok lenni. - vontam meg a vállamat. - Amúgy sen bírom apádat. - mondtam mire megérkeztünk.

Amikor benyitottunk le is vettem a kabátomat, és a cipőmet. A nappalihoz lépve megpillantottam egy felemás fiút, és egy lányt aki éppen akkor nézett ránk. A lány egyből oda is jött.

- Mennyit fizetett, hogy tettesd, hogy a barátnője vagy? - kérdezte meg egyből majd elnevette magád. - Todoroki Fuyumi! A nővére. - mondta majd nyújtotta a kezét.
- [Teljes Név]! A barátnője. - fogtam vele kezet amire a felemás is oda jött.
- Todoroki Shoto az öccse. - mondta semmit mondó arcal.
- Milyen erőd van? - kérdezte meg Fuyumi.
- Villám, és víz. A bal oldalam villám, és a jobb oldalam víz. - mondtam mire mindketten meglepődtek. Majd leültünk a kanapéra, és onnan folytattuk a beszélgetést. És végül az apjuk is megérkezett.

- Apa ő itt a barátnőm [Teljes Név]! - mutatott be barátom.
- Milyen ereje van? - kérdezte meg egyből amire Natsuo megforgatta a szemét.
- Víz, és villám. Bal felem villám, jobb felem víz. - mondtam mire egy ördögi mosolyra húzta a száját.
- Nem is olyan haszontalan mint ő. Hősnek készülsz? - kérdezte meg. Itt viszont már fel volt forrva az agyvizem ezért Natsuo oda ment a testvéreihez.

- Először is: hogy tud így beszélni a gyerekéről?! - mondtam mire meglepődött. - Én mentem elsüllyednék szégyenemben ha ezt egy gyerek, sőt ember szemébe mondanám. De most komolyan! Hogy lehet ennyire egy akaratos ember?! - mondtam mire egyre idegesebben nézett rám. - És amúgy nem félek attól, hogy mérgesen néz rám elmondom! Nekem ennél rosszabb gyerekkorom volt szóval nem rémiszt meg!
Másodszor: Nem nem hősnek készülök, hanem orvosnak mint Natsuo. A kollégiumban ismerkedtünk meg már lassan 4 éve. Nekem ennyi elég volt. - mondtam majd szó nélkül kimentem a házból.

* Natsuo szemszöge *

Amint [Név] megemlítette a gyerekkorát kicsit lesokkoltam. Egyedül én tudom azt, hogy nála egy embernek rosszabb gyerekkora nem lehet. A többiek is le voltak sokkolva de ők az miatt ahogy visszabeszélt a jelenlegi első számú hősnek. Shoto ki ment a házból. Gondolom [Név] után ment. Apu már beszédre nyitotta a száját.

- Nem nemérdekell! - mondtam majd én is kimentem a házból Fuyumi társaságában.

- Aranyos lány. - szólalt meg Fuyumi. - Kiállt értünk pedig még nem is ismer minket. - mosolyodott el.
- Ha kérdeznéd Shoto azért ment utána mert szerintem érzi, hgogy kb. egy cipőben járnak. - sóhajtottam.

* Reader szemszöge *

Szerencsére már sötétedett ezért a kis parkba ahova mentem nem volt senki. Leültem a kis patak elé, és elkezdtem könnyezni. Majd hirtelen lépteket hallok magam mögül.

- Rendesen kiosztottad. - ült le mellém Todoroki. - Hasonló cipőben járunk úgy érzem. - sóhajtott egyet.
- Szüleim mindig azt akarták, hogy hős legyek. Sokszor ájulásik edzettek engem. Meg az apám akaratossága miatt sokszor félhalálba is vertek. - sóhajtottam egyet majd ránéztem az egy kicsit blokkolt fiúra. - Gondolom nálad is ez volt csak nem ilyen szinten. - mondtam. Erre bólintott egyet.
- Amúgy... Nyugodtan hívj Shotonak. Már családtag vagy a mi szemünkben... Ahogy kiálltál úgy értünk, hogy nem is ismerjük egymást. - mosolyodott el halványan. - Meg Natsuo barátnője vagy. - mondta mire elkuncogtam magam.

Majd hirtelen lépteket hallottam magam mögül. Tudtam ki az ezért felálltam, és felé fordultam. Aki persze mikor oda ért hozzám szorosan meg is ölelt. Shoto nem tudja mennyit jelentett nekem az, hogy azt mondta családtag vagyok.

- Jó vagyok nyugi. - mondtam miközben vissza öleltem.
- Nagyon bátor voltál! Nem mindenki mer visszaszólni az első számú hősnek. Főleg neki. - mondta Fuyumi.
- A barátom családja vagytok, és nem kicsit vagytok neki fontosak. - mondtam mosolyogva amire Natsuo csak a nyakhajlatomba temette fejét a zavartság miatt. - De nagyon aranyos mikor arról áradozik mennyire szeret titeket, meg egy csomó jó emléket osztott meg velem. - mosolyogtam Fuymira majd Shotora is.

- Ne haragudj. - mondta Natsuo.
- Rátok nem haragszom. - mondtam boldogan. - Az apátok meg egy alap égő szemétláda szóval az nem érdekel. - mondtam mire az idősebbek elnevették magukat, Shoto pedig elmosolyodott.

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                          ฅ^•ﻌ•^ฅ

Hey hey hey! Visszatértem emberkék! Ez a rész csak úgy jött. Natsuo a kedvenc mellék karaktereim közé tartozik. Egyszerűen imádom. Na de bocsi a helyesírási hibákért! Na megyek a Bakugos könyvemhez írni a kövi részt!

Tsókacsaládnak!!💖