Bakugou_Katsuki2005 kérésére 💖 csak neked csak most ^^

Már egy ideje egy szobába vagyok zárva. Igazából lassan 2 éve. Az emberek nem is emlékeznek rám. Pontosan az elrablómat már pisis korom óta ismerem. Ez pedig nem más mint a robbanások szőkéje Bakugo Katsuki.

- Itt a kajád! - rakja mellém a tálcát.

- Köszi. - morogtam, majd elkezdtem enni a kaját. Mivel szerencsére csak a lábam van kikötözve. - Katsuki? - szólalok meg hirtelen mire skarlát vörös szemeit rám emeli. - Hát... Nem mehetnék ki a szabadba? - kérdezem meg óvatosan. - Mármint ha kiviszel meg ilyenek. - kezdek el össze-vissza makogni.

- Hmm.... Gondolkozok rajta. - mondja, majs elveszi az üres tányért, és a tálcára rakja. - Tudod mit... Ma úgyis mennék vásárolni. Te is jössz! - jelenti ki, majd kimegy a szobából.

Maximum 2 óra múlva visszajön, és eloldozza a lábaim. Szó nélkül kivisz a szobából felad egy cipőt, majd kocsijához vezet.

- Ha nem viselkedsz garantálom, hogy többet még csak napfényt se láss! - néz rám, mire aprót bólintok.

Majd elindulunk. Mindig is imádtam a természetet, és most hogy újra láthatom egy ideje először mosolygok. Képesség nélkül születtem Katsuki mégis mellettem állt. Lehet ezért is szerettem bele.

- Többet kéne mosolyognod. - állítja meg a kocsit. - Szerintem jól áll. - nézett bele barnás szemeimbe.

- Katsuki... Tulajdon képpen miért is raboltál el? - kérdeztem rá óvatosan, mire szinte megszilárdult a levegő.

- Nevelő szülőkhöz akartak volna tenni akik Amerikában élnek, és nem akartam, hogy elmenj. - morogja idegesen. - Mivel a régi szüleid gonosztevők lettek, és elkapták őket. - nézett ismét rám.

- Nem akartad... hogy elmenjek? - nézek rá kérdően.

- Igen mert szeretlek Baszki! Mondjuk tuti nem viszonzod... Mármint elraboltalak meg ilyenek. - kezdett el makogni.

- Tudod én is így érzek... - nézek mélyen vörös íriszeibe. - Ezt már tudnád, ha nem egész nap egy szobában ülnék. - kuncogtam egy kicsit.

- Tényleg? - kérdezi kissé boldogsbb hangon, majd hirtelen megcsókol. Amit viszonzok is.

- És hát ez a történetünk. - meséltem [L/Név]-nek el ismét.

- Váó! A papi elrabolta anyut, hogy megvédje? Ez olyan menő! - mondta izgatottan [L/Név].

- [L/Név]! [Név]! Megjöttem! - szólt fel férjem, mire a kislány le is rohant hozzá. - Szia csöpség! - emeli fel, majd megpörgeti a kislány. Amit én a falnak dőlve nézek. - Szia [Név]. - csókol meg Katsuki.

- Fújj! - mondja [L/Név] mire én is meg Katsuki is felnevetünk. És így éljük boldogan az életünket.