Ma ugyan úgy felkeltél mint minden nap, felöltöztél, és lefáradtál a nappaliba. Ahol már mindenki ott volt. Leültél a szokásos helyedre.

- Mit szeretnél [Név]? - kérdezte meg Kurogiri.
- Csak egy pohár vizet. - mondtam. Eközben valaki leült mellém.
- Igen Tomura-kun? - fordultam felé fel húzott szemöldökkel.
- Lenne egy bevetésed Togával, és Dabival. - mondta miközben én megkaptam a vizem.
- Mi lenne az? - kérdeztem miközben kortyolgattam a vízbe.
- El kéne dönteni láb alól ezt a férfit. - majd mutatott egy barna hajú férfiről képet.
- Miért is kellünk ehez többen? - kérdeztem meg.
- A ti hármasotok a legjobb bűnözők. Téged meg még fel sem ismertek, és itt vagy 3 éve! - jelentette ki.
- Oké szólj a többieknek! - álltam fel a helyemről, és oda ülten Twice mellé. Ő nem szólt semmit mert amúgy nrmtudom miért de kurvára be van tőlem szarva. Pedig még csak idegállapotban sem vagyok.

Egy fél óra múlva ott volt a szöszi is, meg az égett pofa is. Így indultunk sötétedés után. Dabi tüzével, Toga alakváltásával, és az én Neko képességemmel verhetetlen a csapat. Úgymond egymásnak falazunk a támadásainkal. Szóval már majdnem megvolt mikor egy hős megérkezett a helyszínre.

- Deku? - kérdezte meg hirtelen Toga. Had ne mondjam az ütő megállt bennem mikor meghallottam azt a nevet. Gyerekkén legjobb barátok voltunk, és sokszor védtem meg Bakugo ellen.
- Szóval ez a nagy trió... Hol a harmadik tag? - kérdezte meg Midoriya.
- Ennyire láthatatlan lennék? - mondtam miközben az emberünknek levágtam a fejét. - Upszii. - tettem a szám elé a kezemet miközben eldobtam a testet.
- [N-név]? - kérdezte Midoriya.
- Lebuktaaam. - mondtam egy gonosz vigyorral.
- Menjünk megcsináltuk amit kellett! - szólt Dabi mire megnyílt a korlát.
- Jó volt újra látni Izuku. - köszöntem el tőle. Amint visszaértünk a fejet letettük a pultra.
- Tessék. Ha nem jön az a hős hamarabb jöttünk volna. - mondta Toga míg én felvonultam a szobámba.

Majd pár perc múlva valaki kopogott, benyitott, és leült mellém.

- Te aztán jól tartod a hátad. - mondta Dabi.
- Te mondod? Te a tesód ellen harcoltál egy csomószor. - mondtam. - Elmehetek egy kicsit sétálni? - kérdeztem meg tőle. - Úgyis csak Izuku tudja, a kilétemet. - mondtam miközben ránéztem.
- Menj de napkelte előtt itthon vagy! - mondta amire bólintottam egyet.

Kimentem sétálni. A biztonság kedvéért kapucnit vettem. Megláttam egy utcán ülő idősembert akin megesett kicsiny szívem. Csak azért mert gonosztevő vagyok nem azt jelenti, hogy nem segíthetek azoknak akiknek szükségük van rá. S kabátomat, és pénzt adtam neki.

- Köszönöm szépen. - köszönte meg.
- Nem tesz semmit. Használja egészséggel! - mondtam majd egy intéssel elköszöntem.

Hirtelen valami megfogta a derekamat, és felkitt egy háztetőre. Nem kicsit szédültem el amúgy de hadjuk.

- Ha gonosztevő vagy akkor ez mi volt? - kérdezte egy sejtelmes mosollyal.
- Csak azért mert gonosztevő vagyok nem jelenti azt, hogy ilyen sorsra jutott embereknek ne segítsek. - ültem le elé. Ő is követte a példámat, és leült velem szemben.
- Miért lettél gonosztevő? - kérdezte miközben komolyan nézett rám. - Te aki engem Kachan elől folyton megvédett... Hol az a lány? - kérdezte meg.
- Itt bent még mindig él. - mondtam miközben a szívemre mutattam. - Csak tudod neked míg voltak barátaid nekem rajtad kívül senkim sem volt. A szüleimet a hősök miatt ölték meg! Utállom az összeset de... - mondtam miközben könnyeimet tartottam vissza.
- De? - kérdezte.
- Téged nem tudlak utálni! Mert szeretlek! Mindig is szerettelek. A szüleim halála után minden hőst megutáltam... Rajtad kívül... - a mondandóm végére kiszökött egy könnycsepp. Majd hirtelen valaki átölelt.

- A ballagásunk után akartam bevallani ezt neked... De eltűntél. Aztán mikor nemrég megláttalak nem akartam hinni a szememnek... Nem azért mert gonosztevő vagy... Hanem hogy újra láthattalak! - mondta miközben a ruhámon könnycseppeket éreztem. - Benned még ott a hőslét. Ahogy nekem segítettél mikor Kachan megtámadott, meg amikor már kicsiként is segítettél a szegényeknek... És mikor mindig ott voltál mellettem, és jobb útra tereltél... Én is szeretlek! - mondta miközben könnyes szemekkel a szemembe nézett. - Meg ahogy mindig erős, és bíztató látszatot adsz... Mint most! - mondta majd erősebbe  magához húzott. Nekem ennyi elég volt, és elszakadt a cérna. Elkezdtem csendben sírni. - És mostantól itt leszek veled, ahogy te voltál, és vagy velem. - mondta miközben, én csendben zokogtam.

- N-nagyon hiányoztál... N-nem a-akartalak b-bajba sodorni e-ez m-miatt... E-ezért t-tűntem el. - mondtam miközben már a sírás abbamaradt

- Te is hiányoztál... És tudod rajtam kívül senki sem tudja hogy a gonosztevő trio harmadik tagja te vagy. - mondta boldogan. - Mindig is szeretni foglak... Akár gonosz vagy akár jó! - mondta majd felhúzott állásba.

- Úgyis már gondolkoztam azon a többi kettővel, hogy kilépünk a LOV-ból. És megváltoztatjuk az emberek gondolatát róluk. Dabi aka Touya vissza megy az öccséhez, Toga vissza megy a családjához. És én így veled lehetek! - mondtam egy mosollyal az arcomon.

- Ez a mosoly már hiányzott. - mondta miközben újra megölelt. - A mindened  hiányzott. A mosolyod, az ölelésed, a vígasztalásod, de legfőképpen te hiányoztál! - mondta miközben elhalyolt, és mikor befejezte megcsókolt.

- Viszont nekem mennem kell. Dabi ki fog nyírni ha napkelte előtt nem érek vissza. - mondtam nevetve. - Majd még találkozunk. Én hősöm! - mondtam majd eltűntem.

Visszafele folyamatosan csak arra gondoltam, hogy megcsókolt. Amint visszaértem Dabi ott volt még.

- Holnap eltűnünk a faszba, és hőssé válunk! - mondtam.

- Mi ütött beléd? Te nem az az [Név] vagy akit ismerek úgy érzem. - állt fel a helyéről.

- Izukuval mindent tisztáztunk. Előhúzta a régi énem. És amúgy megbaszhatod. - pöcköltem meg a homlokát.

- Szóval te most a régi éned, és az új éned keveréket vagy... Zsír. - mondta majd lementünk Shigarakihoz.

Kicsit be voltam rezelve. Aztán rájöttem, hogy mi még All for One-t is simán lekörözzük.

- Shigaraki-san. - mentünk oda elé mindhárman.

- Mit akartok? - kérdezte.

- Felhagyunk a bűbözéssel! - mondtuk egyszerre.

- Elegem van abból, hogy mindenki fél tőlem. - mondta Toga.

- Utállom, hogy sokszor az öcsémmel kellett küzdenem. Én nem akarok többet avval küzdeni akit már sokszor megmentettem! - csattant fel Dabi.

- Az új nevünk a hős trio lesz. Touya. - mutattam Dabira. - Elviszem a nagynénémhes, és begyógyíttatom a sebeit, és visszafestem a haját. Toga - mutattam Togára. - Nem fogja az erejét használni, az ő beleegyezésével mondom. És én. - mutattam magamra. - Sefíteni fogom őket mindenben. Mert barátok vagyunk, és sosem hadjuk egymást szarban. Engem mivel csak Deku látott gyilkolni ezért nekem nincs imidzsem. - majd mikor elmondtam elindultam. Meg sem akart állítani minket.

Elmentünk a nagynéném házába. Ahova bekopogtam, és kijött az alacsony kis öreganyó. Ismertebb néven Recovery girl.

- Nagynéném kéne egy kis segítség. - mondtam miközben a maszkos Dabira mutattam.

- Gyertek csak. - mondta majd beengedett.

- Szóval neki kéne segítened az égési sebeiben. Tudom gonosztevő de... Megakar változni. Az igazi neve Touya Todoroki. - mondtam mire recovery-girl csak mosolygott.

Amint végeztünk a haja újra vörös volt, és nem voltak sebei. Megvártuk míg felébred addig elmeséltem mindhármunk múltját. Megértő volt velünk ezért nem hívta a rendőröket.

Ez az eset után 2 héttel, még Touya nem ment el a Todoroki házhoz. Mai napig mert elrángattam oda. Bekopogott az ajtón majd a húga Fuyumi nyitott ajtót. A szemei egyből bekönnyeztek, és átölelte nagyon hosszan rég elveszett bátyját. Aztán beinvitált minket. Natsuo reakciója sem volt más.

Midoriya is a házban volt ezért oda mentem hozzá. Elmeséltem neki mindent, és már most mondja, hogy a hősök is a titokzatos hős trioról beszél. Vagyis rólunk.

Ez történ 5 éve. Midoriyával már van egy ikerpárunk. Egy fiú, és egy lány. Midoriya zöldes fekete haját örökölték, míg az én [Szem szín] színű íriszeimet. A gyerekek már 3 évesek. Most kapták meg az erejüket. Mindketten cicák lettem mivel Midoriya ereje a One for All amit csak ő adhat át. Azóta a hős trió még mindig él, csak mostmár az emberek tudják kikből áll. Azóta nem tudják hogy a LOV-ból jöttünk.

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                          ฅ^•ﻌ•^ฅ

Remélem tetszett ez a rész. Ez csak úgy az este közepén kipattant a fejemből. Félbehagyva feküdtem le, és most fejeztem be. Bocsi a helyesírási hibákért. Na de én megyek.

Tsókacsaládnak!!