3 éve hagytam el Japánt, és most vissza tértem. A szerződésem most járt le ami miatt le kellett lépnem bárki tudta nélkül.

Éppen a városban sétálok, mikor egy hatalmas robbanás. Oda futok mivel az erőmet még nem akarom használni, mert ki tudja mi lesz. Ilyen 10 perc után érek csak oda. Annyit látok, hogy Hawks eszméletlen állapotban fekszik, míg Endeavor, és a többi pro hős őt védi. Oda teleportálok.

- Endeavor-sama elviszem Hawksot! Adjatok bele 120%! - kiáltottam oda mire Endeavor egy kicsit megállt, és rám nézzett. Bátorítóan rámosolyogtam, majd elteleportáltam. Pontos helyszín ahol ott hagytam Hawksot.

A kötszereklel ami nállam van bekötöttem sebeit, de egyértelműen előtte le is fertőtlenítettem őket. Majd egy fa tövébe leültem, és hátamat a törzsének döntöttem.

Körülbelül 20 perc telt el, és elkezdett mocorogni a szárnyas. Majd fel is ült.

- Nem kéne ennyit mocorognod megsebesültél nem kicsit! - néztem rá. Erre ő egyből rámkapta tekintetét, és arany íriszeit [Sz/sz] íriszemibe fonta. - Elhoztalak onnan, mert így tudnak rendesen dolgozni, mivel ki voltál ütve. - magyaráztam meg neki a helyzetet, majd mellé sétáltam.

- [N-Név]? - kérdezte meg kissé rekedtes hangon.

- Majd mindent elmagyarázok, csak most pihenj! Regenerálódnod kell! - néztem rá ismét szúrósan. Erre ő szót fogadva visszadőlt. Ám nem a fűbe, hanem az ölembe hajtotta fejét.

- Csak ne menj el megint. - mondta, mire megesett rajta a szívem. Tudom nagy traumát okoztam neki. A mondat után elkezdtem haját simogatni, mire elaludt.

Most ott maradtam vele. Nem mentem el. Nem is akarok. Itt maradtam vele végig. A mögöttem lévő tönknek támasztottam hátam, és én is lehunytam szemeim.

* Hawks szemszöge *

Mikor felkeltem [Név] még mindig itt volt. Most nem ment el. Aminek nagyon megörültem. Viszont érdekell mi miatt is ment el 3 évre. Endeavor-san azt mondta, hogy szerződés miatt. Majd megkérdezem.

Felültem, és [H/sz] hajú lányra néztem. Nyugodt mint mindig. Bármien nagy veszély is van mindig ő a legbátrabb, és a legbíztatóbb. Azt gondolná az ember, hogy fél meg ilyenek. De gyerekkora óta ismerem. Tudom min ment keresztül, és hogy miért ilyen mindig.

- [Név]-chaan! - kezdtem bögdösni arcát, mire morgott egyet. - [Nééééév]-chaaaan! - kezdtem húzni az agyát mire gyilkosan rámnézett. Erre persze 2 méterrel hátrébb mentem.

- Mit szeretnél? - kérdezte meg. Erre nem válaszoltam. - Ja hogy az. - állt fel helyéről, majd (mivel 2 m van köztünk) mellém sétált, és leült velem szemben.

Mindent elmesélt. A szerződéstők kezdve a mostanig. Nem hittem a fülemnek. Megzsarolták. Azt mondták neki, hogy ha nem megy oda akkor végeznek összes szerettével. És ezt tudom, hogy érzékeny téma számára.

Mikor befejezte gonsolkodás nélkül megöleltem, és még szárnyaimat is körbe fontam körülötte. Ő is vissza ölelt, és szorosan öleltük egymást. 3 év, és még mindig ugyan olyan. Jó azért nem, mert a haja hosszabb lett meg ilyenek. De érted.

* Reader szemszöge *

Miután hosszúra nyúlt ölelésünket abba hagytuk mindketten feláltunk.

- Akkor nem haragszol? - kérdeztem mire nem válaszolt. Közelebb jött, kezeit csípőmre vezette, majd lágyan megcsókolt.

- Dehogy! - mosolygott rám. - Szeretlek! Miért tudnék rád haragudni? Értünk tetted ezt. - mandta majd ismét megölelt.

- Én is szeretlek madár agy! - mosolyodtam el, majd fejemet mellkasába fúrtam. - Márcsak Dabs van hátra. - néztem kissé ijedten magam elé, mire még Hawks is megrezzent. Majd meghallottunk egy ijesztő kuncogást.

- Hallottam mindent. - mondta ijesztően Dabi.

- Sz-szia Dabs! M-mizujs? - hátráltam egy kicsit.

- Áh! - legyintett. - Semmi. - mondta majd hirtelen közelebb lépett, és ő is megölelt. Majd el is engedett egy kis időn belül.

- Majd lehetek a keresztapa? - kérdezte meg, mire én is, és Hawks is elvörösödtünk. Erre persze Dabi jóízűen felkacagott.

ฅ^•ﻌ•^ฅ                                          ฅ^•ﻌ•^ฅ

Szóval itt a második rész is! Ebben a részben segítségemre volt idegesitelek aka legjobb barátnőm! Remélem tetszetős lett, és gommen a helyesírási hibák miatt. Na de lépek is! Pá!

Tsókacsaládnak!! 💖