-KOTAROLUV kérésére~ 💖✨

✨Bakusquad✨

⚡👍🏻Chargebolt👍🏻⚡
Haliii! Valakinek nincs kedve ma összefutni, és elmenni valahova?

Pomeranian🤬💥
Nem érek rá.

✨💖Queen✨
Bocsi Kami! Kirivel programom van!

Pókember🕷️🕸️
Gommen Denki! A szüleimmel programom van!

[B/Név]🤪💯
Én ráérek ma, szóval mehetünk ^^

⚡👍🏻Chargebolt👍🏻⚡
Okéska! Akkor a koli előtt 10 perc múlva!

Denki nagyon örült, hogy [Név] az ilyen helyzetekben mindig vele volt, hisz a többieknek álltalában programja van ilyenkor, de [Név] mindig szán rá egy kis időt. Ez lehet azért van, mert mikor [Név] kisebb volt folyton kiközösítették, és nem akarja, hogy más átélje ugyan azt mint ő, mert nem a legjobb érzés magányosnak lenni. Végülis ezt Denki is pontosan jól tudja, hisz ő is sokat volt egyedül.

|Reader szemszöge|

Amint készen lettem, a megbeszélt időpontra a koli előtt voltam, ahol már várt Denki, aki egy fekete színű inget viselt, melyen sárga villámok voltak, egy kék farmert, és egy fekete tornacipőt.

- Kami! - sétálok hozzá mosolyogva.

- [Név]! Köszi, hogy eljössz velem! - mosolyog rám.

- Igazán nincs mit! Én is pont írni akartam a csopinak, hogy valaki nem-e jön velem valahova! - mosolygok rá.

- Én arra gondoltam beülhetnénk egy kávézóba, vagy valami! - mondja miközben kezeit tarkóján pihenteti.

- Nekem megfelel! - mosolygok rá, mire meg is indulunk a közeli kávézóba.

Én azon a helyen törzsvendég vagyok, hisz nagyon régóta járok oda, szóval ismerek ott már mindenkit. Így mosolyogva léptem be a kisebb kávézóba.

- [Név]-chan! De rég láttalak erre! - mondja a pult mögött álló lány.

- Szia Hikaru-chan! Tudom, csak el vagyok foglalva a sulival! - vakargatom tarkómat.

- Oh! Te ki vagy? Csak nem [Név]-chan barátja? - kérdezi szemöldökét vonogatva, mire kissé elpirulok.

- Nem! Kami nem a barátom. - moryogom zavaromban.

- Dekár~! Pedig összeillenétek! - mosolyog rám.

- Na, de! A húgod hogy van? - kérdezek rá érdeklődve.

- Nemrég lett hazavíve a suliból! - mosolyog rám. - Na, de! Neked a szokásosat csinálom akkor!

- Te mit iszol? - nézek rá.

- Én egy kávét szeretnék kérni két cukorral, és kevés tejjel! - mondja, mire Hikaru bólint egyet.

- Akkor foglaljatok helyet valahol, és majd viszem az italotokat! - mondja, mire bólintva leültünk egy ablak melletti helyre egymással szembe.

- Akkor ezt vehetjük randinak is? - kérdezi meg hirtelen Denki, mire a levegőt majdnem félrenyeltem.

- M-Mi? - nézek rá meglepődve.

- Ilyen helyeken szoktak randizni az emberek, nem? - néz rám kérdően.

- Várjunk.. Te ezt nem tudod? - nézek rá kérdően, mire megrázza a fejét.

- Soha életemben nem voltam még randin, és barátnőm sem volt. - mondja, ahogy tenyerén megtámasztja fejét.

- Én teljesen azt hittem volt már barátnőd. - mondom meglepetten, mire ő is meglepődik. - Mármint ahogy viselkedsz néhány lánnyal, az olyan mintha lett volna már. - motyogom.

- Oh! Ja! Azokat, csak udvariasságból csinálom! - mosolyog rám.

- De felőlem vehetjük annak.. - mondom kis pírral az arcomon, mire felcsillannak sárgás íriszei.

Végül mikor kihozta Hikaru az innivalóinkat elkezdtük lassan iszogatni őket, miközben kellemesen beszélgettünk. Persze teljesen belemélyedtünk a beszélgetésbe, így nem vettük észre, hogy jött mellénk néhány ember.

- Szabadok ezek a helyek? - kérdezi Kirishima, mire kissé meglepetten kapjuk oda tekintetünket, és vesszük észre, ahogy Kiri, Baku, Mina, és Sero is ott állnak.

- Tarthatnánk tripla randit akkor már! - mosolyog izgatottan Mina.

- Igen! Szabadok! - mosolyog rájuk Denki. Mina beült mellém, elé párja Sero (ne kövezzetek meg ezért a shippért pls), majd Mina mellé Kiri, és előtte pedig az ő párja foglalt helyet Baku.

- Elég bunkók voltunk veled, ezért gondoltuk megkeresünk titeket, és hála annak, hogy [Név] a legjobb barátnőm tudtam, hogy hova jöttetek! - magyarázza el Mina.

- Ezért bocsánatot szerettünk volna kérni tőled! - vakargatja tarkóját Sero.

- Megbocsájtva! - mondja Denki egy like jelet mutatva.

Végül zárásig bent voltunk mind a hatan, és csak zárás után hagytuk el a kávézót. Nagyon jól éreztem magamat a társaságukban, és örültem, hogy bocsánatot kértek azért, amiért tényleg kicsit bunkón reagálták le Denki kérését. De végülis, ahogy láttam őszíntén jól érezte magát. A többiekkel szétváltunk, mivel Bakuék mennek még moziba, Mina, és Sero mennek még egyet sétálni, mi meg Kamival megyünk vissza a koliba. Viszont ahelyett, hogy be mentünk volna a koli mögötti részhez mentünk, ahol a fűbe ültünk le.

- Köszönöm ezt a napot Kami! - mosolyodom el halványan. - Igazából ez volt nekem is az első randim, és nagyon jól éreztem magam! - döntöm fejem vállára.

- Én köszönöm, hogy eljöttél ma velem! - karolja át vállamat kezével, ezzel közelebb húzva magához. - De nem vagyok túl idegesítő, vagy valami? - kérdezi meg kissé félve.

- Mindenki úgy tökéletes ahogy van! Nem számít, hogy nagyobb testű, vagy másabb mint a többi! Ha valaki szeret téged az úgy szeret ahogy vagy! Ezt vésd az eszedbe! - szidom meg kissé, majd apró puszit nyomok arcára. - Azért mert néha tényleg tudsz hatalmas baromságokat mondani, nem azt jelenti, hogy így le kell nézned magad! - motyogom, mire érzem, ahogy szorosabban ölel magához.

- Én is szeretlek! - kuncogja el magát, ahogy apró puszit nyom homlokomra viszonozva gesztusom. - Végre kimondtam! - emeli fel mindkét kezét, mire elnevetem magam. - Hé! Ne nevess ki!

Végül ő is nevetésben tört ki. És ezen a napon jöttem rá, hogy én tényleg beleszerettem ebbe a szőke energia bombába, aki mindig, csak bolondos felét mutatta nekem, addig amíg meg nem nyílt, és elmondott nekem minsen dolgot ami bántja. Én meg próbáltam neki segíteni legyőzni ezeket a dolgokat. De mint kiderül.. Ezek a dolgok miatt vagyunk ott ahol vagyunk.