anime_girl_x18 kérésére~ 💖✨

Bakugouval, és Midoriyával együtt nőttünk fel. Nagyon jóban voltam velük, és talán én voltam az egyetlen aki ha úgy volt kiállt Midoriya mellett, mert vagy féltek Bakugoutól, vagy az oldalán álltak. De szerencsére ez nem tett semmit sem a barátságunkal, és inkább csak még jobban megismertük egymást. Ám ez változott mikor míg ők a U.A-be mentek, én meg csak egy átlagos iskolába. Az elválaszthatatlan barátságból lett egy gyerekkori barátság, mely megszűnt. Mintha nem is ismernénk egymást úgy állnánk szerintem egymád előtt a fiúkkal, és sétálnánk el egymás mellett. Amióta nem beszélek velük, azóta lassacskán a gyerek énem felnőtt, és beletörődött, hogy sosem lesz olyan kapcsolata a két fiúval mint régen. Abból az életvidám gyerekből aki voltam régen, pont annak az ellentéte lettem. Nem mosolyogtam annyit mint régen, és egyetlen nagyon jó barátnőm van Hikaru (mha Oc-m amúgy xd) aki gimis létére állást válalt egy kávézóba, ahova már rendszeresen járok.

Éppen a sötétben tartok hazafelé, és talán este 10 óra lehet. Zárásig bent voltam a kávézóban, és beszélgettem Hikaruval viszont pont ellenkező irányban lakunk, így nem tudtunk együtt hazamenni. Így történt az, hogy valaki hirtelen berántott egy sikátorba, és befogta a számat.

- Dabi! Gyere vissza! - hallok meg egy ismerős hangot. Persze, hogy ismerős, hisz a második számú hős hangja volt, Hawksé. Majd mikor ideért egy fekete hajú idősebb férfivel, és két nagyon ismerős velem egykorúval elkerekedtek szemeim. Hisz Bakugou, és Midoriya állt ott személyesen.

- Várjatok! Fogja van! - teszi ki Hawks a fiatalabbak elé a kezét, akik látszatra szintúgy megismertek.

- Ha engedtek elmenekülni, elengedem a kislányt! - mondja, ahogy egyik keze elkezd kéken fényleni. Elkezdtem körbenézni hátha találok valamit, majd észreveszem, hogy csak az egyik kezemet, és a számat fogja be. A lábaim teljesen szabadok. Hirtelen ötlettől vezérelve egy elég kellemetlen helyre rúgtam egy jól irányzott mozdulattal, melyre kissé összerogyva reagált, így gyengített a fogásán, és így sikerül kiszabadulnom fogva tartóm kezei közül. Erre inkább úgy döntött ez a Dabi nevezetű férfi, hogy inkább elhúzza a csíkot.

- Minden rendben van? Nem sérültél meg? - kérdezi Hawks közeledve felém.

- Voltam már ennél veszélyesebb szituációban is. - sóhajtottam egyet.

- Oh! Rád emlékszem! Te voltál az aki úgy menekült meg egy gonosztevőtől, hogy leugrott a tetőről! Szerencséd volt, hogy az utolsó pillanatban elkapott téged valaki! - szid meg kissé, mire vakargatni kezdem tarkóm.

- Igen, az én voltam. - mondom egy apró mosollyal.

- Elég bátor vagy, hány éves is vagy? - kérdezi meg fekete hajú.

- Most kezdtem a gimit, 16 éves vagyok. - mondom, mire kissé meglepődik.

- Te aztán nem félsz, ha bajod esik. Bármi történhetett volna, ha félremegy a rúgásod. - oktat ki ismét Hawks.

- De nem történt. - nézek rá. - Amíg nem próbálod nem tudhatod pontosan mi fog történni. - rántok vállat.

- Ismerek egy pár ilyen diákot. - néz szeme sarkából fekete hajú a két fiúra, akik kissé megrezzennek.

- Tökéletes hős jelölt lennél! Hogy-hogy nem hősnek jelentkeztél? - kérdezi meg vörös szárnyú.

- Mert képesség nélkül születtem. - mondom egyszerűen, mire észreveszem ahogy Eraser head Midoriyára pillant, aki fekete hajú meglepetésére meg sem lepődött, ahogy Bakugou sem.

- Da a hősök segédjének nem muszály erejének lenni! - mondja Hawks, mire meglepetten pillantok rá.

- Igen, viszont kockázatos. - sóhajt fekete hajú. - Apropó. Bakugou, vagy Midoriya, kérlek kísérjétek haza...

- [Név], [Teljes Név] vagyok! - mutatkozok be.

- [V/Név]-et. - fejezi be mondatát.

- Mi filmezünk Todoroki-kunnal, Iida-kunnal, Uraraka-channal, és Tsuyu-channal! - vakargatja tarkóját Midoriya.

- Akkor ez a feladat rád hárul, Bakugou. - néz a szőkére, aki csak csettint a nyelvével.

- Nem érnék vissza zárásra, és nincs kedvem a pápaszemet hallgatni, hogy hol voltam. - mondja unottan Bakugou.

- Akkor aludhatsz nálunk. - mondom egyszerűen meglepve a két felnőttet. - Anyu már hiányol téged is, meg Izukut is. - rázom meg fejem.

- Tch.. Rendben. - morogja, majd mellém sétál.

- Köszönöm a segítséget! - hajolok meg előttük, majd egy intéssel, hátat fordítva elindulunk, Bakugouval.

Csendben sétáltunk egymás mellett a szőkével, mindketten a gondolatainkba merülve. Végül Bakugou törte meg a kettőnk közti kínos csendet.

- Akkor... Az egész iskolát megfélemlíted? - kérdezi meg, mire elkuncogom magam.

- Aranyos vagy, hogy próbálsz kommunikálni. - kuncogom el magam. - Nagyjából igen, de akik megpróbálnak kicseszni velem azokat vissza küldöm az anyjukba, és ezt te is tudod! - mondom, miközben játékosan meglököm könyökömmel. - De Katsuki, mond meg nekem. - komolyodik el tekintetem. - Izukunak, hogy a rákba lett képessége, és került be a U.A-be?! - kérdezem meg felhúzva magam.

- Fogalmam sincs. - vallja be. - De engem is érdekelne! - szorítja ökölbe kezeit. - Hiányoztál. - morogja halkan, amit mikor meghallok kissé lesokkolódok.

- Aww~! Te is nekem, Katsu-chan~! - mondom, miközben régi becenevné hívom.

- Oi! Mondtam, hogy ne hívj úgy! - mondja idegesen, ahogy beáll harcipozícióba

- De hát Izuku is Kacchannak hív~! - mondom, mire tenyereiben kisebb robbanások jelennek meg. - Vagy akkor mondjam úgy, hogy Zuzu-chan? - kérdezem elnevetve magam.

- Tch.. Te aztán sosem változol. - néz félre.

- Ha haza értünk letisztítom a horzsolásaidat. - mondom, miközben arcán helyezkedő horzsolásokra nézek. - Ha jól gondolom, akkor Zuzuval harcoltatok, és Eraser Head szedett titeket szét(shh tudom All Might volt de na xd), és út közben belefutottatok Hawksba, aki Dabit kergette. - nézek rá, mire sóhajt egyet.  - Akkor, igazam van. - sóhajtok én is egyet.

- [Név]! Úristen! Annyira aggódtam! - fut felénk édesanyám. - Nem esett bajod? Minden rendben van? Hol jártál? - teszi fel a kérdéseket aggódva, ahogy szorosan megölelget.

- Nincs semmi bajom, anyu! - ölelem vissza. - Csak egy honosztevő túsznak használt, de a hősök időben jöttek. - mondom, ahogy visszaölelem. - Apropó! Anyu emlékszel Katsukira? - kérdezem, mire elenged, és kérdő pillantással néz rám, majd a mellettem álló fiúra.

- Katsuki-kun! - ölelgeti meg őt is. - Mi történt? Elég sokáig nem láttalak? - kérdezi anyu, ahogy elengedi a szőkét.

- Nem volt időm nagyon, mert a U.A elég kemény iskola, és most bejött a kollégium így haza is alig járok. - vakargatja tarkóját, ahogy próbál kedvesebben beszélni.

- Értem! De gyertek! Mindjárt kihül a vacsora! - mondja, mire mosolyogva bólintok egyet. Majd végül bemegyünk a meleg házba.

Hdjd gommen, hogy (megint) eltűntem viszont a múlthetem olyan szinten be volt táblázva, hogy már szinte azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. Nademindegy! Remélem tetszett a rész, de én megyek is!

Tsókacsaládnak!! 💖