kuttukatta és kievki_ kérésére~ 💖✨💕 (ha nem gond egybe írom a 2 részt!)

- Ka-tsu-ki-kun! - szótagolom nevét.

- Mit akarsz? - morog rám.

Mint minden nap, ma is gyerekkori barátom Katsuki nappalijában lazsálunk. Én míg fejemet lelógatva a kanapéról helyezkedek el, addig Katsuki normálisan ült törökülésben a padlón.

- Nem akarsz elmenni sétálni? - tekintek szőke hajúra.

- Minek? - néz rám amolyan "really" arcal.

- Mert unatkozok? - nézek rá kérdően.

- Menjünk. De ha egy olyan embert látunk aki irritál engem visszajövünk! - szabja ki a szabályt.

- De hát téged minden ember irritál! - sóhajtok egyet.

- Ez nem igaz! - morogja miközben feláll helyéről, én meg lecsorgok ülő/fekvő? helyzetemből.

- Mondjuk ha irritálnálak be sem engednél! - kuncogom el magam, miközben feltápázkodok helyzetemből.

- Nem irritálsz annyira, mint a többi ember! - veszi fel cipőjét.

- Jajj Katsuki! Ne légy ekkora Tsundere! Tudom, hogy nem irritállak, vagy már rég leüvöltötted volna a fejem! - nézek rá mindent tudóan.

- Akarod? Megcsinálom ha ennyire azt akarod! - szólal meg hangosabban.

- Inkább maradj a Soft Baku! Azt jobban szeretem! - ölelem meg a szőke nyakát.

- Szerencséd, hogy én is szeretlek.. - morogja alig hallhatóan.

- Awwww! De imádom mikor zavarban vagy~! - nyitom ki az ajtót, majd mindketten kilépünk a napsütéses időbe.

- Áh Kacchan! - hallunk meg egy vékonyabb hangot.

Katsuki hirtelen megragadja karomat, és elkezd húzni az ellenkező irányba ahonnan jött a hang. Én teljesen meglepetten tapasztaltam, hogy Dekut utálja Katsuki, mégis kint maradtunk.

- Úgy volt, hogy visszamegyünk ha valakit irritálót látsz~! - kezdek el viccelődni, mire elengedi a karom, ezzel én hátra is estem. - Bazdmeg! - morgom neki.

- Majd téged! - sétál tovább ott hagyva engem kérdő tekintettel. Persze miután felálltam le is esett mit mondom, és vörös fejjel folytattam mellette az utat. - Na mivan? Zavarba jöttünk? - kérdezi íncselkedve.

- Cseszd meg Katsuki! - ütöm meg vállát a szőkének, aki ezen tettemre halkan felkuncogott. - Na, de merre megyünk? - kérdezek rá érdeklődve.

- Moziba. - válaszol miközben összefűzi ujjainkat.

- Uuuu~ mit nézünk? - kérdezem izgatottan.

- Valami horrort! - néz le rám.

- Rendben~! - mosolygok rá.

Végülis elég rossz horrora ültünk be, hisz nem volt ijesztő. Inkább csak 💩. Visszafele beültünk egy étterembe, és mindenről beszélgettünk. Viszont még mielőtt befejezhettük volna az ételünket kizártak az étteremből... Megint.

- Anyjuk picsáját! - morogja Katsuki.

- Ugye vágod, hogy leüvöltötted egy ember fejét, mert neked ment? - nézek fel rá.

- Nem kenem amúgy. - morogja.

- Inkább menjünk hozzátok, és aludjunk. - mondom egy sóhaj kíséretével.

- Rendben. - sóhajt egyet ő is.

Miután átértünk hozzájuk külön-külön lefürödtünk mindketten, majd összebújtunk, és simán néztük a tévét. Majd hirtelen kikapcsolódott a tévé, mire Katsukira pillantottam aki, már fáradt pillantásokkal nézett rám. Vettem az adást, és lekapcsoltam a éjjeli szekrényen lévő kislámpát, majd Katsuki felé fordultam.

- Jó éjt Kats! - fúrom fejem mellkasába.

- Jó éjt. - mormogja orra alatt, majd mindkettőnket elnyom az álom.