Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Bakugo X Reader

NomiTakcs8 kérésére ✨💗

- [Név]? - nyit be szobámba barátom. - Ébren vagy? - ül le mellém.

- Mit szeretnél Katsuki? - fordultam felé, és álmos pillantással ajándékoztam.

- Itt aludhatok? - néz rám kérdően.

- Anyuddal veszekedtetek megint? - ültem fel egyből. A szememből az álmosság is kipattant.

- Ja. - mondta miközbe maga elé pillantott.

- Gyere ide. - tárom ki neki karomat, mire átölel, és ledönt az ágyra. Így rajtam fekszik míg én haját simogatom. - Nyugodtan itt aludhatsz amikor akarsz. - pusziltam bele hajába.

Kicsivel később nyugodtan szuszogva aludt el rajtam. Ilyenkor olyan nyugodtnak tűnik. Igazából azért nem kiabál velem, vagy csak próbál nem kiabálni mivel utálom a kiabálást. Szüleim folyton folyvást veszekedtek. Ezért költöztem ki egy kis házba. Katsukinak van a házamhoz kulcsa. Pont az ilyen dolgok miatt.

Reggel mikor felkeltem Katsuki már nem feküdt rajtam helyette az én fejem volt az ő ölében. Nemtudom mióta van fent vagy mióta cirógatja a hajam, de ez miatt jóleső bizsergést érzek testemben.

- Jó reggelt. - nézek fel rá halvány mosollyal. Ő csak lehajol, és puszit lehel ajkaimra. Elmorog ő is egy "jó reggelt"-et, és indul ki a szobámból.

- Mit kérsz reggelire? - áll meg az ajtóban miközben válla felett rám néz.

- Azt amit te eszel. - adok egy gyors választ, majd fejemet egyik párnába fúrom.

Egy fél óra múlva már lent ülünk egymással szemben, és reggelizünk. Katsuki tükörtojást csinált, és mellé pirítóst amit avokádó krémmel kent meg. De valami isteni lett!

- Hát ez isteni volt! - dőlök hátra a széken.

- Tudom hiszen én csináltam. - mondta unottan, majd felállt, és a koszos tányérokat, és evőeszközöket a mosogatóba tette.

Szó nélkül visszajött, majd leült. De nem a székre, hanem bele ült az ölembe.

- Mi az Katsuki? - nézek rá kérdően.

Nem szól semmit hirtelen letámadja ajkaimat. Nyelvét egyből átvezeti számba. A pillangókat már ezredszerre ébreszti fel a gyomromba. A levegő hiány miatt elvál tőlem, majd vörös szemeivel mélyen enyéimbe néz.

- Szeretlek. - morogja, majd választ sem várva újra megcsókol. Nagyon ritkán mondja ki, hogy szeret. Ezért is esik ez most nagyon jól. Ő inkább tetteivel jelzi ki, hogy mit érez, de próbálkozik.

Majd innen hagyom, hogy a képzeletetek játszon veletek 😏.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro