- [Név]! - szólt nekem bátyám.

- Igen Eijirou? - néztem ki az ajtómon.

- Holnap lesz a suliban egy ilyen vidd be egy családtagod nap. És úgy gondoltam mivel anyu nem ér rá jöhetnél te velem. Tsuyu is a kishúgát hozza, szóvak gondoltam lenne kedved. - mondta kissé szégyellősen.

- Szívesen megismerném az osztályodat. Eddig, csak Bakugo-kunnal, és Mina-channal találkoztam. - mosolyogtam rá, mire az ő arca is megenyhült. - Amúgy, ha holnap mész futni felkeltesz. Én is szeretnék menni. - mentem elé.

- Ez igen férfias tett [Név]! - mondta miközben egy könnyett törölt ki a szeméből.

- De, csak azért, mert a legférfiasabb bátyám van. - öleltem meg. - Viszont Emikonak segítenem kell, mert randija lesz. Majd jövök! - adtam puszit arcára, majd ajtót nyitottam. - Hali Bakugo-kun! - intettem neki, majd elmentem.

* Írói szemszög *

- Pont rosszkor. - csettintett nyelvével Kirishima. - Emiko-channak kell segítenie, mert randija lesz. - sóhajtott Kirishima. - Viszont holnap jön! - virult fel a vöri arca egyből.

- Mondtam, hogy nem biztos, hogy ugyan azt érzi mint én! - csattant fel Bakugo. - Miért is érzene irántam bármit is? - ült le a kanapéra.

- De lehet! Holnap meglátjuk. - mondta bíztatóan a vörös.

Majd egész végig ott játszottak az Xbox-on Kirishima, és Bakugo. Néhány alkohol mentes sört is ittak, mert Kiri szerint az férfias. Szóval ez ment amíg [Név] haza nem ért.

* Reader szemszöge *

- Tadaima! - léptem be a házba, majd levettem cipőmet.

- Szia [Név]! - köszönt bátyám.

- Tudtad, hogy Emiko tetszik Akihiko-kunnak?! Ebből párkapcsolat lesz! - mutattam like-ot bátyámnak, majd észrevettem a mellette ülő Bakugot is. - Hali Bakugo-kun! - köszöntem a szőke személynek. Ő csak biccentett nekem.

- Várjunk... Akihiko-kun hívta meg Emiko-chan?! - pattant fel a helyéről Kirishima.

- Igen épp ez az! Egymásnak jönnek be! Áááh! Ship has sailed! - jelentettem ki, mire egyetértően bólóhgatott.

- Nem is fogom megkérdezni. - morogta Bakugo.

- Nem is kell. - rántottam vállat. - Eiji ha kellenék Anime maratonozok. - intettem nekik, mire szobámba siettem. Ahol beraktam jelenlegi kedvenc animémet, amit vagy kismilliószor láttam, és néztem.

Kb. 4 rész után kopogtak az ajtón. Oda kiáltottam egy "Gyere"-t, és felültem az ágyon. Viszont Eijirou helyett Bakugo lépett be.

- Mit szeretnél Bakugo? - kérdeztem meg véletlen lehagyva a "kun"-t.

- A bátyád mondta, hogy elment valahova, és, hogy maradjak át míg vissza nem ér. - mondta hidegen.

- Oké. Amúgy... - néztem rá, mire kérdően visszanézett. - Ismered a [K/Animéd]-et? - kérdeztem meg.

- Aha. Mi van vele? - rántottam meg a vállát.

- Azt nézem. Nincs kedved velem nézni? - billentettem oldalra a fejem. Amire mintha egy kisebb pír jelent volna meg arcán.

- Te tudod. - rántott ismét vállar, majd leült mellém. Kihúztam a fülhallgatót a gépemből, és úgy kezdtük el nézni.

Majd egy kicsivel később nem tudom miért, de ráhajtottam a fejem Bakugo vállára. Amire kissé megrezzent. De gondolom a hirtelen cucc bigyótól. Néhágy perc múlva azt éreztem, hogy valami a fejemre nehezedik. Nem más volt mint Bakugo feje. Fejét az én fejemre támasztotta. Nem zavartatva magunkat így néztük tovább az animét.

Később azt kezdtem érezni, hogy szemhélyaim ólom nehézségűvé válnak, és egyre hosszabbakat pislogok. Majd egyszer nem nyitottam ki a szemem. Magyarul bealudtam.

* Bakugo szemszöge *

Mikor egy csendesebb rész következett, akkor lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő lány alszik. Kikapcsoltam a gépét, majd el is raktam. Vissza sétáltam az ágyhoz, és lefektettem. Majd mikor pont fordultam volna el elkezdett mozogni, és izzadni.

- Rémálom? - suttogom magamnak. Leülök az ágy mellé, és arcát kezdem simogatni. Ami pár másodperc múlva meg is enyhül. Majd egy hirtelen mozdulattal átfordul felém, és a kezemet megfogja.

Ilyenkor nem is látszik, hogy furahaj a bátyja. Sokkal nyugisabb, és visszaszól ha kell. Meg az a hatalmas egója, és önbizalma. Lehet ezek a dolgok fogtak meg benne.

* Írói szemszög *

Mikor valamikor este 11 fele hazaért Kirishima furálta, hogy nem várja őt senki. Már arra is gondolt, hogy Bakugo elment miután bealudt [Név].

Gyorsan bement húga szobájába, hogy leellenőrizze. De amit ott látott az kicsit meglepte. Húga ajtó felé fordulva fogta Bakugo kezét aki az éjjeli szekrénynek dőle törökűlésben ülve aludt. A látvány miatt Kirishimának az arcára egy mosoly terült, és egy megkönnyebbült sóhaj jött ki ajkai közül.

Nem is zavarta őket, meg hát nagyon fáradt is volt ezért átment a szobájába, és ő is elaludt.

Másnap reggel Bakugo kelt fel leghamarabb. Aki jó baráthoz híven nem keltette fel se legjobb barátját, se a húgát. Mármint úgy tudta. Mikor nyitotta volna az ajtót meghallotta a lányt nyöszörögni.

* Reader szemszöge *

- Jó reggelt! - ültem fel hiperaktívan az ágyamban.

- Te, hogy vagy ilyen energikus. Most keltél fel? - kezdett értetlenkedni Bakugo.

- Kialszom magam? - kérdeztem meg. - Nekem elég 4 óra alvás is ahoz, hogy kipihenjem magam. - kezdtem dicsekedni. Ő csak bólintott majd kilépett a szobából.

Gyorsan felvettem egy fekete farmert, és egy [K/Sz] színű bő pulcsit, majd kimentem a szobámból.

- Jó reggelt Eiji! - köszöntem bátyámnak egy öleléssel. Ő is elmormogott egy hasonlót, majd belekortyolt kávéjába.

- Oi! Neked is csináltam. - szólt Bakugo, miközben az asztalra biccentett.

- Köszike! - mosolyogtam rá. Lassacskán megittuk a kávénkat, majd a fiúk is összekészülődtek, és elindultunk a sulijukba.

Elég fura volt. Mikor bementünk az épületbe rengetegen voltak. De komolyan. Jó, hogy nem ide járok, mert a szocializódás nem az én terepem. De próbálkozok.

- Úristen! [Név]-chan! - ugrott a nyakamba Mina.

- Szia Mina-chan. - öleltem vissza a lányt. Majd közösen léptünk be a terembe. Majd egy zöld hajú alacsonyabb fiú egyből ide is jött.

- Jó reggelt Kirishima-kun! - köszönt neki a brokkoli.

- Midoribro! - "köszönt" vissza Eijirou. - Had mutassam be a húgomat [Név]-et! - karoltam át a vállamat, mire intettem egyet.

- Szia! Midoriya Izuku vagyok! Ha szabad kérdeznem mi a képességed? - kérdezte meg, miközben valamit jegyzetelt egy füzetbe.

- Sejtépítés, és víz irányítás. - mondtam halkabban. Erre a zöldike elkezdett motyogni magában. Bátyámra ránéztem aki, csak leintett.

Majd kicsivel később mindenki bemutatott mindenkit. Sokan a szüleiket hozták, ám voltak olyanok akik testvérüket hozták. Mint pélául Todoroki aki nővérét hozta, vagy Iida aki bátyját hozta.

A nap gyorsan eltelt. De nagyon jól éreztem magam. A lányokkal nagyon jól kijöttem. Főleg Jirouval akivel a zenei ízlésünk nagyon egyezik. Na de! Bakugot megint megkérte Eijirou, hogy vigyázzon rám.

Pontosan ezért is vitt el a parkba sétálni. Nemtudom amúgy miért is de na. Csak úgy.

- Amúgy Furahajnak mi a dolga ilyenkor? - kérdezte meg.

- Foggalmam nincs. Nem avat be az ilyenekbe. - rántottam vállat.

- Amúgy valamit mondani szeretnék. - mondta halkabban.

- Figyelek. - néztem rá Bakugora.

- Szeretlek. - morogta, de pont jól hallottam.

- Én is. - mondtam neki, mire szemembe nézett. Mintha azt próbálná kideríteni hazudok-e. Majd hirtelen megcsókolt. Amit viszonoztam is. Mikor abba hagytuk a hosszúra nyúló csókot, és ölébe húzott.

Hátamat mellkasának döntöttem. Derekamat átkarolta kezeivel, és fejét vállamon támasztotta. És úgy néztük a lenyugvó napot.