mucinyul kérésére~ 💖✨

- Yuuri~ valaki itt van, és téged keres! - kiállt be a pályára a magasabb szürke hajú.

- Máris megyek! - hallom meg az ismerős hangot. Majd nem sokkal később meg is látom a hozzá tartozó testet. - [Név]? - ejti ki nevemet egy nagyobb sokk után. - Vége a turnédnak? Miért nem szoltál? - ölel magához szorosan mire elkuncogom magam.

- Mert meg akartalak lepni! - borzolom össze haját. - De megérte, mert látom újra elkezdtél korizni! - mosolygok rá, majd a magas szürke hajúra nézek, ki nem más, mint Yuuri példaképe. - [Teljes Név] vagyok, Yuuri barátnője! Örülök, hogy találkozhattam Yuuri példaképével! - nyújtom kezemet mosolyogva.

- Örvendek, [Név]! Vickor Nikifovor vagyok, Yuuri mentora! - rázza meg kezemet. - Akkor Yuurit nyugodtan elviheted, nekem úgyis mennem kell! - teszi csípőjére kezeit.

- Hai! Akkor, majd legközelebb Victor! - köszön el tőle mosolyogva Yuuri, majd sarkon fordul.

- Akkor a viszont látásra! - hajolok meg kuncogva, majd Yuuri után sietek.

Kellemes csendben sétáltunk egymás mellett kézen fogva, és csak a gyönyörű naplementét figyeltük. Hát megeshet, hogy nem hazamentünk, hanem a tengerpartra. Végül pedig egy számunkra tökéletes helyre letelepedtünk, és fejemet Yuuri vállára hajtottam.

- Miért ilyen hosszúak a túrnéid? - kérdezi meg, miközben hüvelykujjával kézfejemet cirógatta.

- Legközelebb ha nem lesz semmi versenyed, lebeszélem a menedzseremmel, és te is jöhetsz. - nézek bele barnás íriszeibe. - Képzeld! Oroszországban találkoztam egy szőke fiúval akit szintén Yurinak hívtak! - kuncogom el magam, mire látszik ahogy teljesen lefehéredik.

- Találkoztál, Yurioval? - kérdezte meg, mire bólintok egyet.

- Ha már beceneved is van neki, akkor biztos ismeritek egymást. - nézek vissza a tengerre.

- Victor másik tanítványa, akivel versenyeznem kell majd. - sóhajt egyet.

- Értem! Viszont mesélj! Victor mikor lett a mentorod, és én miért nem tudok róla! - szűkítem össze szemeimet.

- Miután elmentél egy héttel lett, mivel az ikrek levideóztak, és kirakták valahova, ahol Victor látta, és másnap felkeresett, hogy szeretne a mentorom lenni! - magyarázza el dióhéjban.

- Ja igen azt én is láttam! Több milliós megtekintése van mára! - mondom, mire vörösödő fejét elfordítja. - Jajj, ne légy zavarban, Yuuri! Ügyes voltál! - ölelem meg nevetve, mire felfújja arcát, mintha egy öt éves lenne.

- Nem vicces. - teszi keresztbe kezeit.

- Hajj! Ez már hiányzott! Mikor megyünk anyukádhoz? Azt mondta csinál nekem Katsudont! - csillannak fel szemeim.

- Mehetünk most is! Akkor ezek szerint még a családom is tudta, hogy jössz csak én nem. - mormogja mondata végét.

- Yuuri~! Mondtam már, hogy meglepi volt! Nem örülsz? - kérdezem meg.

- Nem, nem erről van szó! Csak akkor lemondtam volna az edzést, és elmehettünk volna valahova! - öleli át derekamat, ezzel közelebb húzva magához.

- Majd holnap bepótoljuk! Sokat utaztam, és fáradt vagyok. - mondom elnyomva ismét egy ásítást.

- Akkor induljunk, és megvacsizunk, utána megyünk aludni. - cirógatja meg szabad kezével arcomat, mire bólintok egyet.

Végül mikor Yuuri házához értünk, és benyitottunk Yuuri anyukája egyből szorosan megölelgetett, ahogy a nagy családja többi fele is. Vacsora közben elmeséltem nekik a turnén történt élményeimet, melyeket csillogő szemekkel hallgattak végig, és nevettem velem együtt. Végül lefürödtünk, és Yuuri szobájában befészkelődtem ágyába. Mikor befejezte ő is a fürdést már félálomban voltam, és befordulva a fal felé, mely miatt gondolom azt hitte alszok, ezért nagyon halkan csinált mindent. Végül mikor kész lett befeküdt mellék az ágyba, majd átölelve derekamat arcát hátamba fúrta.

- Oyasuminasai. - hallom meg mormogását, melyre apró mosoly lesz arcomon.

- Jó éjszakát. - suttogom én is, majd végleg el alszok Yuuri biztonságot nyújtó karjai között.