Sajnos nem tudom ki kérte, mert instagrammon kérte! Remélem tetszeni fog! 💖✨

Tomioka Giyuuval már nagyon régóta ismerjük egymást. Régen sem volt beszédes nem hogy most. A mi barátságunk inkább bensőséges. Így nem mutatjuk ki, de nagyon közel állunk egymáshoz. Én mint egy normális civil, és ő mint a víz pillér. Így nagyon ritkán találkozunk. Sőt talán 2 havonta egyszer. Sok a dolga, és ezzel tisztában vagyok, így nem zaklatom.

Éppen tartok haza a munkából mikor is a házunk bejáratánál minden véres. Egyből eldobom mindenemet, és a házhoz sietek. Ahogy betekintek nem hiszek a szemeimnek. A szüleim ott feküdtek tiszta véresen, és egy démon éppen csemegézi őket. Ahogy lépek hátra egy bot reccsenést hallok. Persze erre felfigyel a démon.

Elkezd felém közeledni, majd megtámad. Egyből baltámért nyúlok, amivel próbálom menteni magam a harapásától. Ahogy lelök a hátamra neki csapódik a kemény földnek, ami miatt feszisszentek. Majd próbál megharapni, de baltám segítségével védem magam. Hirtelen a démon elengedi a baltám, majd mellém esik a feje, és testéből kiszáll az élet. Amint felnézek legjobb barátomat Giyuu-t vélem felfedezni.

- Giyuu? - nézek rá kérdően mire rámemeli tekintetét.

- [Név]? - lepődik meg kissé, mire letérdel elém. - Minden rendben? - kérdezi meg.

- O-Oka-san! Oto-san! - kelek fel hirtelen, majd a házba futok ahol halott szüleimmel találom szembe magam. Csak lépteket hallok hátam mögül felém közeledni. - Cs-csak 4 órára mentem el itthonról! - engedem ki könnyeimet, mire Giyuu megsimogatja fejem.

- Ügyesen harcoltál. - mondja halkan.

- De most hol fogok élni? Még csak 17 vagyok hivatalosan még gyerek! - nézek fel fekete hajúra. Erre biccent egyet az ajtó felé.

Némán elkezdtünk sétálni. Egy lépéssel le vagyok maradva, mivel nem tudom merre megyünk. Hagyon, hogy Giyuu vezessen mivel megbízom benne.

- Giyuu? Ez nem a te házad? - kérdezem meg mire némán bólint egyet, majd bevezet a házába. - Miért vagyunk itt? - kérdezek rá.

- Itt fogsz lakni. - mondja egyszerűen. - Nem fogom hagyni, hogy kinyirasd magad. - vezet be a nappaliba.

- R-Rendben. - motyogom, majd leülök a kanapéra.

- El kell mennem, majd este jövök. - int, majd elmegy.

Amint elment úgy döntök felfedezem a házat. Elég kis takaros ház igazából. Minden szép. Majd a nappaliban egy kép megüti a szemem.

- Hát ez? - kérdezem magamtól, miközben közelebb sétálok. Egy kép kettőnkről ahogy csendben ülünk egy fs tövében, és én míg alszom Giyuu figyel rám.

Miután megismertem a házat visszaültem a kanapéra, majd elkezdtem gondolkodni. Annyira belemerültem gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy bealudtam.

* Írói szemszög *

Amint Giyuu hazaért egyből [H/sz] hajú lány után kezdett kutatni, akit meg is talált a kanapén ülve aludni.

Giyuu nem szerette látni ahogy [Név] szomorú. Valamiért ettől aggódni kezd. Nem mutatja ki, de szereti a lányt. Amikor meglátta, hogy a démon akiért küldték őt [Név]-et támadja gondolkodás nélküo nekiesett. Majd meglátva a lány szüleit halottan feküdni eldöntötte, hogy nem akarja ott hagyni a lányt démon csalinak. Szóval hazahozta.

Giyuu a lány elé lépett, majd apró puszit lehelt homlokoára.

- Tadaima. - suttogta, majd elment a szobájába.

Ahogy szobájába lépett egy képre nézett ahol a lánnyal vannak együtt. Halványan elmosolyodott a látványtól. Ahogy lefürdött ő is álomra talált.

......................................................................

Szóval megjött ez a rész! Remélem tetszett, és nem rontottam el Giyuu szerepét! De ha igen gommen érte! Kérni folyamatosan lehet, fogadom őket! Na de csak ennyit szerettem volna!

T

sókacsaládnak!! 💖