@xiao_miao35 kérésére~ 💖✨ (Uha elég rég volt rész, de sok volt a dolgom tanulás meg stb..)

- Tűz légzés.. első formáció! - majd neki rohanok teljes erőből a próbabábúnak, és ahogy kardomat átsújtom rajta a bábu elég.

- Ügyes vagy [Név]! - hallom meg mesterem hangját. - Ha holnap nem kapok küldetést akkor a második formációt elkezdem tanítani! - mosolyog rám kedvesen.

- Köszönöm Rengoku-san! - hajolok meg kissé.

- De gyere, mert ebéd idő van! - szólal meg izgatottan, melyre mellé sietek.

Regoku-san úgymond megmentett néhány hónapja egy démontól, és azt mondta, hogy látja bennem a potenciát, hogy Hashira legyek, így kezei alá vett. És hát elég jól összebarátkoztam vele.

___

- Szóval mit is kerestek itt Tanjirou? - vonom fel egyik szemöldököm, ahogy két számomra ismeretlen emberrel fekszenek egymás mellett.

- Áh [Név]-chan! Tán ismered őket? - sétál mellém érdeklődően Shinobu-san.

- Igazából csak őt ismerem, meg a húgát. - mutatok Tanjiroura. - Egy faluban nőttünk fel. - rántok vállat.

- Értem! Viszont Rengoku keres téged, mivel ma ráér. - pillant rám kedvesen.

- A tűz Hashira?! - sokkol le Tanjirou.

- Rendben! Akkor indulok is! - hajolok meg kissé, majd kisietek a kis gyógy házból.

~~~

- [Név]-chant Rengoku találta meg néhány hónapja, igazából nem is tudjuk hogy, de szárnyai alá vette őt. - néz vöröses hajú fiúra, hisz ő az egyetlen aki ébren van. - De erős Hashira lesz belőle ha így folytatja. - fordít hátat Shinobu.

___

- Tűz légzés.. második formáció! - húzom felfelé kardom ám ismét nem sikerült.

- Nyugodj meg, látszik hogy feszült vagy. - lép közelebb, majd kardjával megigazítja kissé kardom. - A kardodat tartsd így, és a bal lábadat rakd kicsit előrébb. Nem kell támasztani. - vicceli el az egészet melyre elkuncogom magam. -Elölről! - tapsol egyet, majd hátrébb áll.

Jólvan [Név] nyugtasd le magad... be..,és ki... be..,és ki.

- Tűz légzés.. második formáció! - majd villám gyorsasággal emelkedik a kardom, és jönnek ki belőle lángcsóvák.

- Mondtam én, hogy sikerülni fog! - emeli kezét egy pacsira, melybe bele is csapom tenyerem. - De egy ideig elég az edzésből, mert nem kell nekünk az, hogy az a három gyerek mellé te is kiütődj. - komolyodik el, majd elneveti magát.

- Értettem! - rakom el kardom tartójába.

- Van egy kérdésem.. Gyorsan tanulsz, tán van tapasztalatod a tűz légzésben? - kérdezi meg, melyre kissé félre pillantok.

- Mikor még édesanyám élt volt egy-két könyve amibe beleolvastam, és az egyik a tűz légzésről szólt.

- Azaz már csak a technikáját kell tudnod, és megy! Ez érdekes! - mosolyodik el szokásosan. - Viszont akkor menj, és pihend ki magad! - int egyet, majd hátat fordít, és elindul.

~~~

- Látom a reflexed még mindig nem az igazi. - mondom, ahogy egy törlő rongyot nyújtok Tanjirou felé.

- Mikor jöttél el a faluból? - kérdezi meg hirtelen, ahogy törölni kezdi arcát.

- Egy ideje már eljöttem onnan. Pontosabban fát mentem vágni, és ott megtámadott egy démon, és szerencsére arra járt Rengoku-san. Azóta tanítja nekem a tűz légzést. - pillantok kissé félre.

- Értem. - szólal meg, majd mintha kissé gondolkozott volna. - És milyen egy Hashiraval együtt dolgozni? - kérdezi meg érdeklődően.

- Nincs olyan ember aki nem jön ki Rengoku-sannal, szóval egész jó. - mosolyodok el.

Majd még egy ideig beszéltünk, viszont közbe zavart az egyik barátja. Viszont egész könnyen becsatlakozott a beszélgetésbe, és talán nem lett volna olyan rossz, ha minden második mondata nem az lett volna, hogy menjek hozzá. De Tanjirou megerősítette, hogy ő mindig ilyen szóval nem zavart annyira. De végre újra találkozhattam a fiúval ki már évekkel ezelőtt elvette szívemet.