Kyokaa2 kérésére~ 💖✨

- Ohayo, [Név]! - hallom meg az ismerős hangot előlem. Pontosabban a földről.

- Ohayo, Pieck! Hogy találod te ezt a kemény földet kényelmesnek? - kérdezem kuncogva egyet, ahogy leültem a legfelső lépcsőfokra.

- Szerintem kényelmes. - mosolygott lágyan, mely azóta megmelengeti szívemet mióta ismerjük egymást. Majd hirtelen lépés hangot hallunk mögüllünk. - Ohayo, Pock! - köszönt neki is, Pieck mire kissé megugrott.

- Ohayo, Porco! - mosolygok rá.

- Jézus! Már te is kezded, [Név]? - kérdezi Pieck mögé állva.

- Csak Pieckel beszélgetek. - rántok vállat.

- Áh ti mindig is jóban voltatok, már a kiképzésünkön is mindig segítettétek egymást! - mosolyog ránk.

- Mert mi hamarabb találkoztunk, mint a kiképzés! Igazából szomszédok voltunk. - mondom vállrántva. - Viszont elméletileg ma tér vissza Reiner, Bertolt, és Annie! - jelentem ki mosolyogva, mire Porco kissé beharapja alsó ajkát, és félrenéz. - Porco... Ugye vissza jönnek? - nézek rá már-már könyörgően.

- Bertoltot felfalta egy Paradis szigeten élő démon, Annie pedig kristályba zárta magát. - néz vissza rám. - Reiner is csak úgy élte túl, hogy Zeke megmentette.. - motyogja. - Ezek az ördögök tényleg nem kegyelmeznek nekünk. - csettint nyelvével.

- Áh.. Értem. - mondom kissé félrenézve én is, mire Pieck kissé meghúzogatta hosszúújjúm ujját. - Hmm? - nézek rá kérdően, melyre csak biccent egyet, majd ujjaival hetest mutat, mire aprót bólintok. - Viszont jó volt veletek beszélgetni, viszont rám vár Zofia, Udo, Gabi, és Falco! - állok fel a helyemről, majd intve elbúcsúzom tőlük.

*Time skip*

Pieck szobájához érve egyből be is kopogtam, majd vártam. Nem sokkal később pedig ajtót nyitott nekem.

- Pontos mint mindig! - mosolyog rám, majd szó nélkül behúz a szobájába, és becsukva az ajtót magához ölel.

- Valami gond van, Pieck? - kérdezem meg vissza ölelve őt.

- Ezt én kérdezem inkább. - mondja mélyen szemeimbe nézve. - Bertolt a féltestvéred volt nem? - kérdezi meg, mire némán bólintok egyet.

- Reinerrel találkoztam ma, és elmondta, hogy mindössze 16 éves volt mikor meghalt.. - hajtom fejem vállára. - Szerintem nála jobb öccsre nem is várhattam volna. - mondom halvány mosollyal, ahogy egy könnycsepp lefolyik arcomon.

- Rájöttem, hogy miért szeret téged annyira mindenki. - mondja, mire kissé eltávolodok tőle, hogy szemeibe tudjak nézni. - Azért mert hatalmas szíved van, amiben egy csepp rosszindulat sincs! - simogatja meg hajam.

- Köszönöm, Pieck.. - mosolyodok rá hálásan.

- Viszont mennünk kéne vacsorázni, nem gondolod? - kérdezi meg.

- De igen! Gyere menjünk! - ragadom meg karját, majd magam után kezdem húzni, melyre elkuncogja magát.