Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Midorima Shintarou x reader (Knb)

@JuliaVirag kérésére~ 💖✨ (még mindig imádom a nagyra nőtt Tsundere fiút xD)

- Ne~ Midorima-kun? - nézek zöld hajúra, ki éppen a modern Japán könyvéből pillantott fel rám.

- Hmm? - hümmögött egyet, ahogy vissza nézett könyvébe, miután feltolta szemüvegét.

- Nekem indulnom kéne haza. - húzom el számat, ahogy becsuktam könyvemet.

- Miért nem alszol itt? - kérdezi meg kissé kérdően rám pillantva. - Van itt ruhád, amiket még anyu vett neked. - vonja fel egyik szemöldökét.

Éppen a szokásos hétvégi tanulásunkat tartjuk, viszont ma haza kéne, hogy menjek, hisz így is kiszöktem otthonról, és ha valaki észreveszi nagy baj lesz nekem.

- A szüleimnek segítenem kell néhány dologban, mert megígértem nekik. - füllentek egyet.

- És akkor most az igazat. - csukja be ő is könyvét.

- Hát az úgy volt.. - kezdem el, melyre frusztráltan sóhajt egyet.

- Megint kiszöktél? - kérdezi meg, melyre némán bólintok egyet.

- Talán.. - mosolyodok el kényelmetlenül.

- Menthetetlen vagy, mostmár komolyan. - morogja, ahogy feláll az asztaltól.

- Köszönöm kedves bókodat, de mostmár tényleg indulok. - mondom apró puszit adva arcára, majd ablakán kimászva indultam hazafelé.

Szerencsére pont időben hazaértem, hisz anyám kopogott is az ajtómon, hogy menjek ki vacsorázni.

- Majd Midorima-sant egyszer áthívhatnád vacsorázni, mert rég láttam. - szólal meg, miközben elkezdtük enni ételünket, mely a kedvencem volt.

- Majd valahogy leegyeztetek vele egy időpontot. - nézek anyámra, ki csak mosolyogva bólint egyet.

- És milyen volt a tanulás? - kérdezi meg, mely miatt sokkoltságomban félrenyeltem az ételt. - Ne nézz hülyének, eddig is minden hétvégén átjártál Midorima-sanhoz, szóval gondolom ezt sem hagytad ki. - kuncogja el magát.

- Szóval nem vagy mérges? - kérdezem meg, melyre megrázza fejét.

- Apáddal is mindig kiszöktünk otthonról, mikor annyi idősek voltunk mint ti. - magyarázza el.

- Értem, de biztos hogy nem vagy mérges?

- Dehogy is nem. Szólhattál volna, hogy elmész, és akkor nem keresem fel miattad a házat. - mondja idegesen, melyre kényelmetlenül elkuncogom magam.

Midor-chan🤨🙄
Na, kiderült?

Kis gyerek🌝👀
Ki hát. De nem volt mérges

Midor-chan🤨🙄
Értem, akkor jó éjt.

Kis gyerek🌝👀
Rázz le nyugodtan. Eskü nem veszem szíven 🙄
Jó éjt <3

Midor-chan🤨🙄
Idióta

Rövid rész lett, de rengeteg sok dolgom volt ma, és lesz holnap ezért remélem ez is tetszett!!

Tsókacsaládnak!! 💖

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro