@DoriDanka2009 kérésére~💖✨

- Miért is jöttünk vissza ide Fushiguro-kun? - kérdezi meg Itadori.

- Mondtam, hogy dolgom van, ti meg jöttetek utánam. Mint a rossz pincsi kutyák. - mormogja utolsó mondatot.

- Fushiguro? Hogy-hogy itt vagy? - kérdezi meg egy lány hang az iskola udvarán, mely Fushiguro barátainak ismeretlen volt.

- A múltkor itt voltunk néhány osztálytársammal, és nem tudtam köszönni. - magyarázza el kék hajú, melyre a lány csak elkuncogja magát.

- Hé! Már be sem mutatsz minket?! - kiáltanak fel mindketten.

- Hallottam már rólatok. Te vagy Nobara, és te pedig Itadori. - mutat az adott személyekre, melytől mintha kissé felcsillantak volna szemeik.

- Fushiguro-kyun~! - kezdenek hamis sírásba kezdtek, melyre Fushiguro csak fejét tudja fogni.

*Time skip*

- Bocs miattuk. - mondja zsebre téve kezét Megumi.

- Mondtam, hogy semmi baj már. - kuncogom el magam, ahogy kezeimet gyengéden nyaka köré rakom, majd magamhoz ölelem, melyet egyből viszonoz is. - Már értem miért szeretted meg őket ilyen könnyen. - kuncogom el magam.

- Néha már az agyamra mennek mondjuk. - mondja egy halvány mosollyal, melyre megforgatom szemeimet.

- Amúgy köszi, hogy elém jöttél a sulihoz meglepetésként. - adok apró puszit ajkaira, ám mikor húzódnék el tőle hirtelen pólóm nyakánál fogva visszahúz egy hosszabb csókba.

- Mondtam, hogy a múltkori miatt mentem eléd. - mondja ahogy apró pír jelenik meg arcán, melyen csak elmosolyodok.

NA URISTEN! Emberek visszatértem és mostmár próbálok részeket írni!! A mentális állapotomat is helyre kellett hoznom, és mostmár minden is rendben van!! Remélem tetszett ez a rövidke kis rész így visszatérőnek!

Tsókacsaládnak!! 💖