LunaNaito-chan kérésére~ 💖✨ (edited)

Éppen egy elég fontos küldetésen voltunk Dazaival, mikor felhívta Mori-san Dazait, hogy hagyjuk a feladatot, és menjünk az irodájába. Így felrobbantva a helyet indultunk vissza.

- Mori-san, bejövünk! - mondja Dazai, majd kinyitja az ajtót. Előttünk egyből egy munkatársunk van aki valakit fogva tart. Aztán mikor Dazait meglátta a bezárt vörös hajú gyerek elkezdett veszekedni vele.

- Nakahara Chuuya-kun mostantól Dazai-kunnal fog dolgozni, ezért [Név]-kun.. Te visszatérhetsz az előző munkáidhoz. - néz rám Mori-san lilás íriszeivel mire bólintok egyet.

- Elnézést Mori-san! - szólal meg a mellettem álló fiú. - Nem úgy volt, hogy [Név]-nek nem kell oda vissza mennie? - kérdezi meg Dazai teljesen nyugodtan. - Megint megnőtt volna a kihalgatandó fogjok száma? - kérdez rá.

- Igen, és [Név]-kunnál jobban senki nem hallgat ki embereket. - támasza meg fejét tenyerén.

- Rendben. - szólalok meg. - Melyik kihallgató szobába kell mennem? - kérdezem meg.

- A másodikban. Az ellenségnek gyűjt információt, így az ellenségről is van információjuk. Azt szeretnénk tudni! - mondja mire bólintok egyet, majd megfordulok. - Ja, és! - szólal meg, mire szemem sarkából hátratekintek. - Ne kegyelmezz! - mondja teljesen nyugodtan.

- Mintha engem a kegyelemről ismerne Mori-san! - rakom tarkómra kezeim, majd kisétálok az ajtón.

|Írói szemszög|

Miután Dazait, és Chuuyát kiengedték, Dazainak kellett körbe vezetnie Chuuyát. Éppen a kihallgató szobáknál mentek, ahol hangos ordításokat lehetett hallani.

- Dazai-kun. [Név]-chan dolgozik megint? - kérdezi hirtelen egy női hang.

- Ane-san. - hajol meg tisztelettudóan. - Igen Mori-san vissza helyezte a helyére. - mondja Dazai, majd hirtelen három lövés, és egy véres [Név] jön ki az ajtót.

- [Név]-chan? Nem úgy volt, hogy nem leszel ide vissza helyezve? - kérdezi Kouyou meg a lánytól.

- Igen, Nakahara-kun végrehajtó lesz, és még Akutagawa-kun nem mehet terepre. - magyarázza el [H/sz] hajú lány.

- Rendben van! Pont téged kerestelek, szóval jó, hogy itt vagy. Adok tiszta ruhákat utána beszélünk! - mosolyog a lányra, ahogy megindul.

- Viszlát fiúk! - int a fiatal lány, majd Kouyou után megy.

- Ez lenne a Port Maffia.. - motyogja magának Chuuya.

*Time skip*

- Tadaima! - kiálltok be a házba.

- Okaeri. - jön egy hang a konyhából.

- A kötszereidet a szobádba raktam, ha azokat keresed! - veszem le kabátom, és cipőmet.

- Rendben. - sétál ki a konyhából a jelenleg kötés nélküli Dazai. - Már egy 5 perce keresem őket~! - sóhajt egyet gondterhelten.

- Írhattál volna! Ane-sannal voltam, mert új Kimono(ha jól tudom az a neve) kellett neki, és segítenem kellett a kiválasztásában. - magyarázom el. - Meg hoztam hozzávalót, mert gyorsan összedobok egy kevés onigirit, és sushit. - mutatom fel a kisebb szatyrot.

- Hai! Viszont akkor mindjárt jövök! - mondja, majd el is tűnik.

A rizshez elkezdtem felforralni a vizet, majd amint felforr bele is raktam. A sushihoz felvágtam a halat, és az avokádót is, majd amint készen lett a rizs elkezdtem megcsinálni a sushit. A maradék riszből pedig megcsináltam az onigirit.

- Gyorsan kész lettél. - hallom meg hirtelen Dazai hangját, mire kissé megugrok.

- Ne ijezgess! - nézek hátra rá, amire aranyosan elkuncogja magát. - Amúgy milyen az új társad.. Nakahara-kun? Asszem az a neve. - teszem az asztalra a tányérokat.

- Idegesítő. Nem tud mást csinálni csak kioktat, meg idegeskedik! - dönti hátra fejét.

- Ano... Hogy-hogy ellenálltál, mikor Mori-san mondta, hogy vissza tesz a kihallgatáshoz? - kérdezem meg érdeklődve.

- Mert tudom, hogy nem szereted azt a munkát. - ránt vállat. - Csak Mori-san kihasználja, hogy ehez is értesz. - mondja ki az igazat.

- Ahaaa. Viszont én megyek szerintem lefürdeni, és utána a szobámban leszek! - rakom be a mosogatóba az üres tányért.

- Oké. - mondja tömör válaszát.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd pizsamámat felvéve bedőltem az ágyba, és nem kellett sok, már el is aludtam.

|Írói szemszög|

Dazai miután befejezte az ételt berakta a mosogatóba ő is a tányérját, majd valami eszébe jutott. Meg akarta kérdezni [Név]-től, hogy holnap mikor végez, vagy van-e egyáltalán munkája. Viszont mikor már hatszor kopogott az ajtaján kissé fura érzés fogta el. Aggódott a lányért -mert persze ilyenkor nem gondol arra, hogy lehet alszik- ezért benyitott a szobájába.

Amint belépett egy halkan szuszogó lányt vélt felfedezni az ágyban, így Dazai kicsiny szíve megnyugodott. A lányhoz közelebb sétálva óvatosan betakarta, majd [Név] homlokára apró puszit lehelt.

- Túl jó vagy hozzám.. - suttogja halkan Dazai, egy apró mosollyal. - Jó éjt. - simítja meg [H/sz] haját [Név]-nek, majd kimegy a szobából, maga után becsukva az ajtót.