@ildikosera kérésére~ 💖

Emlékszem, mikor legelőször találkoztunk. Az a mosoly ami arcodon volt, valami elképesztően magabiztos volt.

- És végül aki legelső lett a versenyben, [Név] Yeager! - mondja a kapitány, mire bal kezedet szívedre helyezed.

- Tch... Még egy problémás újjonc. - mondja unottan egy számodra ismeretlen, mégis ismerős kinézetű férfi.

- Nem hagyom cserben a Felderítő egységet! - jelented ki egy teljesen magabiztos mosollyal, mellyel valami kis dolgot megmozgattál osztagvezetődben.

Emlékszem a napra, mikor téged is osztagvezetőnek választottak. Sosem felejtem el mennyire boldog voltál.

- [Név] Yeager! Az elmúlt év alatt rengeteget segítettél, és tettél a felderítő egységért, ezért elgondolkodtsm a dolgon, és attól tartok mostantól nem vagy kadét! - mondta Erwin, mire teljesen lesokkolódtál. Azt hitted kiraktak a helyről, viszont Erwin ajkain egy kedves mosoly jelent meg. - Mivel mostantól nem kadét, hanem osztagvezető vagy! - jelenti ki, mire mégjobban lefagytál. Sosem gondoltad volna, hogy egyszer eljön az a nap, hogy téged kiválasztanak osztagvezetővé. Végül hatalmas mosoly lett arcodon, és könnyek szöktek szemeidbe, ahogy oda sétáltál Levi, Hange, és Erwin mellé.

- Megérdemelted, kölyök. - mondja Levi egy apró mosollyal ő is ajkain, mire egy két könnycsepp kihullott szemedből.

- Köszönöm szépen! - hajolsz meg, mire mindenki tapsolni, és éljenezni kezd.

Emlékszem mikor veszekedés közben véletlen szerelmet vallottam neked. Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen vörös lett a fejed tőle.

- [Név], hogy az isten verjen meg! Ne gyere a felderítő útra, mert nem akarom azt az embert elveszíteni, akit a legjobban szeretek! - jelentette ki Levi idegesen, mire teljesen lefagytál, de nem csak te. Ő is ugyan úgy lefagyott. Viszont ahogy észrevette vörösödő arcod, miközben teljesen zavarodott arckifejezésed volt megnyugodtott kissé.

- E-Ez most honnan jött? - kérdezed meg gyengén kupán ütve. - Én is szeretlek, seggfej. - mondod neki, majd fejed, feje tetejére rakod.

Emlékszem, mikor megtudtad, hogy Shiganshinánál lerombolták a falat. Életemben talán akkor láttalak annyira kiborulni.

- M-Mit mondtál? - kérdezel rá vissza, hogy biztos jól-e hallottad.

- Shiganshinánál lerombolták a falat, és bejutottak a titánok. - mondja újra Levi.

- Nem.. Az nem lehet. - fogod fejedet, majd kezeidet asztalodra csapod. - Oda megyek! - jelented ki, viszont ahogy elhaladtál Levi mellett ő visszahúzott téged.

- Nem mehetsz. Erwin parancsba adta, hogy nem mehetünk oda. - mondja Levi, mire neked mégjobban felforr a véred.

- Nem érdekel! A családom élete forog kockán! - mondod kirántva Levi erős szorításából kezed, mire újra elkapja azt. - Levi, hogy az isten verjen meg! Nem érted, hogy a családom forog kockán?! - kérdezed idegesen, mire lesüti szemeit. - Engedj el, Levi! - mondod, de csak jobban rászorít szorítására. - Azt mondtam engedj el! - mondja a lány, ahogy sikerült úgy kiszedned a kezed, Levi szorításából, hogy véletlen megüsd őt. Végül szorosan magához ölelve tartott téged vissza.

- Nem mehetsz oda! Én is mennék, de én sem mehetek! - mondja Levi, mire euháját görcsösen kezded szorítani.

- D-De oda kell, hogy menjek... A cs-családomnak szüksége van rám. - mondod halkan kiengedve könnyeidet. - Lehet többet nem fogom őket látni... - mondod, mire Levi hátadat kezdi simogatni. Ha tudtátok volna, hogy Erwin, és Hange pont hallották a kiborulásod, viszont ott leszögezték, hogy többet nem akarják azt tapasztalni.

Emlékszem, mikor éjszaka nem tudtam aludni, és segítettél nekem. Akkor mondtad el nekem, hogy a nagy kiborulásod azért volt, mert van egy öcséd akit nem akarsz elveszteni semmi áron sem.

- Levi? Nem aludnod kéne? - kérdezed meg mellé sétálva.

- Ezt kérdezhetném én is. - néz a rád, miután leültél mellé közös ágyatokra.

- Bocsánat, ami reggel történt... Tudod van egy öcsém, aki bár más anyától van, mégis együtt nőttünk fel, és nem tudnám feldolgozni, ha meghalna. - vallod be.

- Tudom, hogy nem direkt csináltad. Amióta itt alszol velem nincsenek rémálmaim, viszont ma nem voltál itt, és volt egy... Ahol elvesztettelek. - mondja fejét válladra hajtva.

- Engem még egy ideig nem is fogsz elveszíteni, butus. - karolod át vállát, ezzel közelebb húzva magadhoz.

- Ha itt mersz hagyni, én foglak megölni. - morogja, mire elkuncogod magad.

- Bizros is. - vezeted ujjaid hajába, majd simogatni kezded. - De aludjunk, mert korán kell kelnünk. - mondod halvány mosollyal, mire Levi egyszerűen derekad köré rakja egyik kezét, és eldől veled az ágyban, majd arcát mellkasodba fúrja. - Jó éjszakát! - mondod aprót kuncogva, mire csak egy morgást kapsz válaszul.

Emlékszem, mikor még egy év elteltével találkoztál rég nem látott öcséddel. Életemben talán először láttam azt, hogy egyik pillanatról, a másikra a remény csillogása visszatért szemeidbe.

- Megint hamarabb értünk volna ide, mint a többiek? - kérdezed Petrát, ahogy a régi bázishoz értetek.

- Úgy látszik! De elméletileg Levi csapat, mindjárt ideér, az újjoncal! - jelenti ki.

- Van újjoncunk? - kérdezed kissé meglepetten, majd patkók kopogását hallottátok kintről.

- Akkor mostmár látni is fogod! - jelenti ki mosolyogva, majd kimegy a bázisról, hisz arról lett értesítve, hogy amint megérkeznek menjen ki, és hagyjon téged egyedül. Viszont teljesen lesokkoltál, mikor Levi, és az említett "Újjonc" belépett az ajtón.

- E-Eren? - nézel rá teljesen meglepetten, mire ő is teljesen lesokkolt.

- [N-Név]? - kérdezi meg, majd abban a pillanatban feléd kezdett futni, és szorosan megölelt.

- Hála az égnek! - mondod, ahogy visszaöleled rég nem látott öcsédet. - Azt hittem te is meghaltál a fal bukása után! - szorítod magadhoz. - De minek nőttél ilyen nagyra! Hiányzik az alacsony öcsém! - mondod, mire elkuncogja magát. - Most miért? - kérdezed meg te is kuncogva.

Emlékszem minden boldog, szomorú, bolodnos, komoly, és még sok más közös emlékünkre. Hisz veled készültek, és sosem fogom ezeket elfelejteni.

Emlékszem, mikor kezeim között feküdtél tele vérrel. Sajnos nem titán vére volt.. A sajátod. Tisztán emlékszem az utolsó pár mondatodra, és, hogy milyen szeretetteljes mosolyt adtál nekem.

- Ne magadat okold, szerelmem.. Én voltam az aki jelentkezett, hogy elvégzi ezt a munkát, de nicsak.. Elfogyott az üzemanyagom.. - mondod, miközben Levi szemeiből potyogtak a könnyen.

- Ne merj itt hagyni [Név]! Ne hagyj itt mint a többiek! - kérlelt elcsukló hangon, mire kezedet arcához emelted.

- Tudd, hogy mindig is szerettelek, és szeretni is foglak örökkön örökké, és kérlek sose felejts el, és néha napján gondolj majd vissza közös emlékeinkre. - mosolyogsz rá kedvesen. - Mond meg kérlek Erennek is, hogy őt is szeretem, és, hogy ne legyen rám mérges. - mondod egyre halkabban.

- Le ne merd csukni a szemed! Hallasz engem?! - kérdezi meg, mire egy szeretetteljes mosollyal díjjazod.

- Sajnálom, Levi, hogy én is itt hagylak.. Tudd, hogy szeretlek, és fentről figyelni foglak. - és azzal lehunytad szemeidet, majd a mosolyod is szépen lassan elhalványult.

- És most nézz rám. Lehet megtisztítottuk a világot, és szabadon élhetünk, de milyen áron? Mindenki aki fontos volt neked elvesztettem Mikasán, és Arminon kívül. - döntöm fejem elhunyt szerelmem sírjára. - Teljes roncshalmaz lettem, viszont teljesítettem az álmunkat, és nyitottam egy tea boltot.. Hát nem szuper? - kérdezem meg, ahogy érzem a forró cseppeket arcomról lefolyni. - Annyira, de annyira... Hiányzol. Hiányzik a mosolyod, a hajad illata, a nyugtató öleléseid, minden kis szidásod a sok hülyeségért amit tettem, mindened hiányzik. - kezdenek rázkódni vállaim, ahogy vissza tartom kitörő sírásomat. - Ha tudnád Eren mekkora balhét lecsapott Erwinnel mikor megtudta, hogy elmentél.. Egy hónapig cellában volt.. Igazából, csak meg szeretném hálálni, hogy miket tettél értem... Köszönöm, hogy megtanítottad, hogy hogyan kell szeretni, és hogy minden rosszban lehet jó is... Nemsokára találkozunk.. Tudod az inszomniám olyan káros már a szervezetemnek, hogy bármikor meghalhatok... Bár én nem kerülnék egy olyan angyal mellé mint te.. Maximum a mély pokolba. De kérlek szerelmem várj még egy kicsit. - állok fel a kidíszített sír elől, majd hazafele veszem az irányt.

Ha Levi tudná, hogy [Név] mindent hallott amit mondott, és könnyei potyogtak, ahogy hallotta a rövidebb szövegét.. De a legjobban az ütötte szíven, hogy Levi meg fog halni, és a pokolba kívánja magát.. Talán ha többször átgondolta volna, hogy elmegy arra a küldetésre nem ez lenne, és mindketten élnének még... De nem lehet vissza fordítani az időt.

Uram atyám ez milyen rég óta csücsül az ihletes könyvemben xd. De végre ki tudtam rakni :)). Elmondom ezt a részt olyan fél éve írtam szóval lehet még a régebbi fogalmazásommal van írva, de én mentem!!

Tsókacsaládnak!! 💖