kérésére ✨❤️

Verena Horan vagyok. Szürkés, oldalt felnyírt hajam van. Szemem színe kék. Mindenki azt mondja barátságos vagyok, de ha úgy adja a sors vissza szólok elég bátran. Csatlakozása óta ismerjüm egymást.

Éjszaka közepén felkelni egy rémálomból a legrosszabb. Főleg, ha egyedül vagy egy szobába. Ez azért van, mert a szobatársam Petra meghalt. Így egyedül maradtam.

Felkeltem az ágyamból, és a konyha felé vettem az irányt, hogy igyak egy pohár vizet. Amint benyitottam egy nemvárt személy ült az asztalnál teát szürcsölgetve.

- Levi? Hát te? - szólalok meg álmos hangon, mire az említett kissé furcsálva rámemelte tekintetét.

- Kérdezhetném én is. Miért nem alszol? - kérdez rá. Mire némán állok tovább.

- Hát... Öhm... Tudod... - próbálok megfelelő indokot találni.

- Rémálmok? - kérdezi meg, mire bólintok. - Megint ugyan az? - kérdezi mire mégegyszer bólintok.

- De gondolom neked is. - nézek rá, mire belekortyol teájába.

Elindultam a konyhába. Beérve a szekrényhez mentem ahol elővettem egy poharat, majd megtöltöttem vízzel, és vissza sétáltam. Majd leülök a Levi melletti székre.

- De legalább mi hárman te, Hange, és én itt vagyunk egymásnak! - mosolygok rá, mire megsimogatja fejem búbját.

- Elég a tettetésből, mindjárt elsírod magad. - néz rám komolyan. De mintha aggodalom is megcsillant volna a szemében.

- Oh... Ti is fent vagytok? - érkezett meg Hange. - A rémálmokat nem lehet kiszámítani. - mondja Hange.

- Neked is rémálmod volt? - kérdezek rá. - Nekünk... Is. - nézek Levira, majd vissza Hangera.

- Tényleg? - lepődik meg, majd ő is leül hozzánk.

Elkezdtünk beszélni ki miről álmodott. Igazából Levi a múltjáról, még mielőtt csatlakozott volna, Hange a régi Titánjairól akiket nagyon szeretett. És én aki a csapattársaink halálát álmodta újra.

- Mondom az a lényeg mi hárman itt vagyunk egymásnak nemde? - mosolygok rájuk halványan.

- Verenának igaza van! - mosolyodik el Hange is. Mire Levi is elenged egy halvány mosolyt. - Na de én megyek vissza aludni! Nektek sem ártana! - köszön el Hange, majd kimegy a konyhából.

- Te mennyi idő után tudod elfogadni, ha valaki meghal? - kérdezi hirtelen Levi.

- Talán soha sem fogom... De ez így van rendjén. - mosolygok rá szomorkásan.

- Fene vigye el, hogy folyton ilyen pozitív vagy! - áll fel a helyéről, majd székem elé érve kissé lehajol, és átölel. Én persze vissza is ölelem. - Aludhatok ma bent nállad? - néz rám kérdően.

- Nyugodtan! - nézek rá kékes szemeimmel amellyek egybeforrnak acél kék szemeivel.

Egy kis idő múlva el is indultunk a szobámba. Ahogy beértünk lefeküdtem az ágyamba, fal felé fordulva. Nem sokkal később megéreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Utána vékony, ám erős kezeket derekamnál.

- Jó éjszakát. - suttogja, majd nem sokkal később egyenletes szuszogását hallgatom.

- Jó éjszakát Levi! - mosolyodok el, majd lehunyom szemeim.

......................................................................

Remélem tetszett a rész. Remélem eltaláltam az Oc-t, de ha nem nyugodtan szólj. Viszont lépnék is pákó embik!

Tsókacsaládnak!! 💖