Pusheen432 kérésére~ 💖✨

- Még fent vagy? - hallok meg egy ismerős hangot a konyha ajtó felől, mire oda pillantva szemét dörzsölő páromat pillantottam meg.

- Nem tudtam aludni, és nem akartalak felkelteni. - mondom halkan, de elég hangosan, hogy a mellettem szóló rádió halk dallamától hallani lehessen.

- Valami gond van? - kérdezi meg, mire megrázva fejemet felálltam, majd hirtelen egy ismerős dallam megszólalt, melytől a sötétség ellenére is láttam, ahogy Langa halványan elmosolyodik, majd kinyújtja egyik kezét felém.

- Komolyan? - kérdezem meg apró mosollyal. - Évek óta nem táncoltam erre. - mondom kuncogva.

- Felkérhetem ezt a táncot? - kérdezi meg, mire kuncogva elfogadtam kezét, majd közelebb húzva magához derekamat átölelte, míg én nyakát öleltem. Nem ölelkeztünk, hanem volt egy kis távolság köztünk. Ahogy visszagondoltam a régi emlékekre, pillangókat kezdtem érezni gyomromban.

Ahogy elkezdtünk táncolni állát fejem búbjára tette, majd úgy táncoltunk tovább. Ahogy beleéltük magunkat a táncban minden megszűnt körülöttünk létezni, és ismét úgy éreztem, hogy csak mi ketten a világ ellen. Mikor felpillantottam rá láttam ahogy csukott szemmel élvezi ezt a pillanatot mely miatt melegség töltötte el szívemet.

- Ahhoz képest, hogy utoljára gimiben táncoltunk, nem is látszik. - jegyzi meg halkan, melyre elkuncogom magam.

- Még nem rozsdásodtam be annyira úgy látszik. - mondom felnézve rá, mire elkuncogja magát.

Végül miután szépen lassan véget ért a zene mi is abba hagytuk a táncolást. Szó nélkül elengedtem férjemet, majd kikapcsolva a rádiót elé lépve megfogtam kezét.

- Menjünk vissza aludni. - mondja, Langa gondolataimban olvasva, melyre apró mosollyal bólintok.

- Menjünk. - mondom apró puszit adva arcára, majd vissza sétálva közös szobánkba összebújva el is nyomott minket az álom.

Tudom rövid rész, de ezt a részt az egyik kedvenc angol könyvem inspirálta, viszont nem time skip Langával terveztem írni, de mind1 remélem nem baj! Na de én mentem is!

Tsókacsaládnak!! 💖