Yukocchi kérésére~ 💖✨

- Kagami-kun, valami gond van? Mintha kissé izzadnál? - bökdösi meg a hátát, Kuroko.

- Igen, minden rendben van. - mondja félre nézve.

- Nem úgy tűnik. - motyogja Kuroko, hagyva a témát. Majd mikor becsengettek be is jött a tanár.

- Gyerekek! Ma új diákkal bővül az osztályunk! Kérlek fáradj beljebb, és mutatkozz be! - néz ki a nyitott ajtón, mire Kagaminak egy igen ismerős hajkoronájú lány jelent meg.

- [Teljes Név] vagyok, és Amerikából jöttem. - mutatkozik be tömören a lány, mire Kurokonak leesett, hogy Kagami miért is sápadt le teljesen. Gondolja ismeri a lányt, vagy valami, és nem volt kedve vele találkozni.

- Rendben [V/Név]-san, kérlek ülj le Kagami-kun elé. - mondja a tanár, mire [Név] célirányosan indult a helyére, majd ült le.

- Azt hittem vicceltél, mikor azt mondtad, hogy ide költöztél. - suttogja neki Kagami.

- Na de Tai-chan. Én mikor hazudtam ilyenekről? - pillant hátra egy pillanatra a lány, melytől Kagamit kirázta a hideg.

*Time skip*
|Reader szemszöge|

- Szóval te Japán származású vagy, viszont mikor kicsi voltál kiköltöztetek Amerikába ahol megismerted Kagami-kunt, és most visszajöttél koliba mert ide jelentkeztél? - kérdezi meg egyik osztálytársam Kuroko, aki ebédjét ugyan úgy itt a tetőn szokta fogyasztani.

- Valahogy úgy. - bólintok egyet.

- Kagami-kun miért sápadt le annyira, mikor meglátott téged? - kérdez rá érdeklődve.

- Ja hát két éve mikor Kagami Japánba jött sokkal másabb voltam, hogy is mondjam... Keményebb voltam. - vakargatom tarkómat. - Sok verekedésbe keveredtem, meg amikor Kagamival tanultam eléggé keményem fogtam. - magyarázom el.

- Értem.. - bólint egyet. - Kagami-kun sokat mesélt rólad igazából. - harap bele szendvicsébe.

- Tényleg? Jó tudni. - bólintok egyet. - Örülök, hogy megismertelek, Kuroko-kun! - állok fel a helyemről.

- Részemről a szerencse. - int egyet, majd elindulok lefele a suli bejáratához.

- Csak, hogy itt vagy. - morogja orra alatt a vörös.

- Te is hiányzotál, Tai-chan. - forgatom meg szemeimet. Majd hirtelen megpillantom ahogy két felsőbb éves lány egy osztálytársamat szelálják. - Fogd meg létszi a táskámat. - nézek Kagamira.

- Ha bajos esik megverlek. - morogja, ahogy átveszi a táskámat.

- Oi! - kiálltok oda a két fiúnak, akik egyből gonosz pillantásokkal díjjaztak. - A saját súlycsoportotokkal kezdjetek ki, ne egy első éves lánnyal! Vagy csak ennyire féltek, hogy a veletek egy idősök simán elvernek? - teszem hozzá az utolsó mondatot gúnyosan.

- Ide figyelj, új lány! Lehet nem tudod, de simán megverünk téged. - jön az egyik hozzám közelebb.

- Próbálkozzatok. Tudjátok Amerikában harmadikos korom óta verekszem utcai kosarasokkal. - gumizom fel hajamat. - Egy kettó az egy ellen meg sem árt. - állok be támadó állásba.

- Tetszik a hozzáállásod, kislány! - mondja az egyik, ahogy már indítja kezét.

*Time skip* (nem tudok epic fight jeleneteket írni)

- Tch.. - csettint nyelvével Kagami, ahogy bekötötte a sebem.

- Ki tudta, hogy van náluk bicska! De még így is megvertem őket. - fekszek el Kagami ágyán. - De ne sértődj már meg, Tai-chan~! - nézek rá, aki összevont szemöldökkel néz még mindig rám.

- Vigyázhatnál jobban magadra. - morogja félre pillantva.

*Time skip*

- Nyerjétek meg a Téli kupát. - moxolok gyengén vállába Kagaminak. - Ha megnyeritek válaszolok a kérdésedre, amit tegnap feltettél. - mosolygok rá.

- Értettem! - csillannak fel szemei. - Meg fogjuk nyerni, hisz a legjobb edző társal lehettem. - mosolyodik el ő is.

- Na nyomás! A többiek szerintem várnak rád. - ütögetem meg vállát. - Az első sorból foglak titeket nézni. - mondom mire bólint egyet. - Majd találkozunk! - intek neki, majd a nézőtérre sétálok.

Lehet egy éve lassan, hogy ide járunk, de sosem ismertem meg a Seirint. Nem is nagyon szeretek ismerkedni ezért nem is jártam edzéseikre, és külön Kagamival, és Kurokoval edzettem.

Megnyerték a meccset. El sem tudom mondani mennyire boldog voltam, hisz lehet nem láttam az edzéseiket, de tudom hogy kemények voltak. Ahogy megvolt a díjjátadó a megbeszélt helyen vártam a magas vörösre, aki egy hatalmas mosollyal jelent meg előttem. Nem is haboztam egyből át is öleltem.

- Gratulálok! Ügyesek voltatok! - támasztom meg állam mellkasán.

- Köszönöm, hogy eljöttél. - ölel vissza.

- És a válaszom pedig, igen, leszek a barátnőd. - mondom kissé halkabban.

- Ennek örülök. - mondja szorosabban ölelve magához.

- A csapatod szerintem vár rád, szóval majd otthon találkozunk. - engedem el.

- Hai! - mondja, majd kissé hezitálva apró puszit hint ajkaimra. - Majd otthon! - int egyet, maid elmegy.

Mondjuk az örök titok marad, hogy ígyis-úgyis elmondtam volna neki a választ, de részlet kérdése.