Anonimus kérés azaz a kérő nem szeretné tudatni, hogy ő kérte! 💖✨

- Áh [Név]-sensei! - fut mellém Itadori. - Pont önt kerestem! - fújja ki magát.

- Engem? - nézek rá kérdően. - Mit szeretnél Itadori-kun? - térek a lényegre.

- Gojo-sensei keresi magát, és engem küldött önért! - mosolyodik el magabiztosan.

- Rendben! Köszi, hogy szóltál! - ejtek halvány mosolyt. - A tónál, vagy a sulinál van? - kérdezek rá.

- A suliból tart kifele, hisz ő is önt keresi! - mondja rózsaszín hajú srác.

- Mit akar, hogy ennyire fontos? - motyogom magamnak. - Akkor találkozunk majd! - ejtek mégegy mosolyt a fiúnak, majd elmegyek a suli felé.

Ahogy a suli fele megyek félúton megpillantom fehér hajú barátomat, aki annyira keres, hogy még a diákját is elküldte hozzám.

- Mit szeretnél Satoru? - szólalok meg mögülle, mire egyből rámkapja tekintetét.

- Áh hát arra voltál! - kuncogja el magát. - Na mindegy! Csak gondoltam elmehetnénk valahova! Úgysincs semmi dolgunk, és rég voltunk randin! - nyom egy puszit homlokomra. Bár amilyen magas kissé le kellett, hogy hajoljon.

- Kezdhetted volna ezzel is! - mosolygok rá kedvesen. - Merre szeretnél menni? - nézek rá kérdően.

- Menjünk le a Erdőhöz! - mondja, majd összekulcsolja kezeinket.

- Rendben! - mondom, majd megindulunk abba az irányba ahonnan jöttem.

Beszélgetve sétáltunk kézemfogva a beszélgetésektő zajongó város. Hiszen ilyenkor rengetegen vannak az utcán. Így is lett az, hogy hirtelen észrevettem magunk előtt Itadorit.

- Gojo-sensei! [Név]-sensei merre tartanak? - kérdezi hatalmas mosollyal észre sem véve, hogy amúgy a tanárai kézen fogva sétálnak.

- Áh csak az erdő széléhez megyünk! - mondja mókásan Satoru, majd hirtelen kissé tágra nyílnak szemei.

- M-Maguk együtt vannak? - kérdezte halkan mégis hangosnak tituláltuk.

- Átkozott Sukuna! - morgom bajszom alatt. - Igen együtt vagyunk, de úgy látszik mr.átokakimegszálltegydiákot észrevette! - gondolok Sukunára.

- Azt mondja, hogy "Ilyen hosszú nevet sem adott nekem még senki ez az 1000 év alatt"! - mélyíti el a hangját Itadori.

- Hai Hai! De mi megyünk! - mondta Satoru, majd elhúzott onnan. - És csodálkozol, hogy mindig meg akar ölni mikor Itadori kiengedi? - nevet fel fehér hajú.

- Igazából nem! De nembírom azt az átkot... Mondjuk, ha nem követ el szabályszegést rá sem találtok. - nevetek fel.

- Van az úgy! - ránt vállat.

Ezek után kivételesen csendben sétáltunk egymás mellett. Figyeltük a gyönyörű tájat, melyet a naplemente világít be. Gyönyörű sárgás-rózsaszínes ég tökéletes hangszínben vannak. Satoru ölében helyet foglalva döntöm hátam mellkasának, miközben állát fejem búbjára helyezte.

- Rég volt már nyugtunk. - sóhajt egyet.

- Mostanában rengetek átok tűnik fel, de ma kivételesen jó volt a nap! - mosolyodok el halványan.

- De legalább már ott van Itadori aki elintézi a gyengébb átkokat, így nem kell a fiatalokkal tartanunk! - öleli át derekamat, majd nyakamra lágy puszit lehel.

- Szeretlek! - hunyom le szemeimet.

- Én is téged! - simít végig [H/Sz] hajamon, majd puszit ad arcomra.

Amíg lement a nap ott ültünk, és kellemes beszélgetéssel töltöttük időnket. Amint lement a nap visszamentünk a saját szobánkba, majd lefürödtünk, és el is aludtunk.

NA emberek! Ezeket a kéréseket kaptam még asszem 2-3 napja, és be is fejeztem őket! Nyugodtan lehet kérni az említett animékből, és szívesen vállalom. Remélem tetszettek a részek! De én búcsúzom is!

Tsókacsaládnak!! 💖