lorabones kérésére~ 💖✨

- Most komolyan? Ismét egy világot összeromboló terv? - kérdezem meg szem forgatva, melyre csak kissé megráncolta szemöldökét. - Nem volt elég az a rengeteg, amiben mindig sikerült megállítani téged? - vonom fel egyik szemöldökömet.

- Azt remélem tisztában tartod, hogy minden ilyen szólásodnál az életeddel játszol? - kérdezi meg, ahogy az elektromos nyakörv szerűségre biccent. - Bármelyik pillanatban megölhetlek.

- Akkor csináld! - nézek bele lila íriszeibe. - Nem az én vesztem lesz, ha meghalok. - rántok vállat, ahogy leülök szokásos helyemre. - Meg alapból... Úgysem mernéd. - mondom ahogy szemkontaktust veszek fel vele.

- Te kis... - morogja orra alatt, majd vissza néz az asztalára, ahol a tervet tervezi. - Mostanság kicsit kinyílt a csipád, nem gondolod? - lép egyre közelebb hozzám. - Ne felejtsd el, hogy én voltam az aki megmentett téged a haláltól néhány éve. - húzza végig államon ujját. - A te helyedben nem lennék ilyen rossz modorú, mert még megbánod. - emeli fel fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. - Szóval légy jó, és hallgass a főnöködre! - fordít hátat, majd sétál ki a szobából.

- [Név]! Minden rendben? - kérdezi aggódva, Karma.

- Minden a legnagyobb rendben! - mosolygok rá kedvesen. - Köszönöm, hogy törődsz értem. - simogatom meg haját a kis 14 éves fiúnak. - Viszont menned kéne pihenni, hisz nagyon láthatóak a karikáid. - mondom, melyre bólintva egyet motyog egy 'Jó éjt'-et, majd elmegy a szobából, mely az egyik iroda a sok közül. Végül vissza tértem a sok-sok papírmiunkra melyek az, és Karma munkáink.

|Írói szemszög|

Mikor Fyodor hajnali három felé vissza ment az irodába, hisz ott felejtett valamit,viszont meglepetésére még égtek a villanyok. Két tippe volt. Valamelyik dolgozója trehány módon nem kapcsolta le a lámpát, vagy, [Név].. Ez már sokszor előfordult, hogy [Név] egész éjjeldolgozott,és utána sem aludt. Igazából Fyodor azt sem tudja, hogy alszik-e egyáltalán valamit a lány, mivel mikor látja vagy dolgozik, vagy pedig őt szidja. Végül halkan benyitva az irodába eszi észre, hogy a második tipp jött be, hisz [Név] még mindig dolgozott.

- Ideje lenne aludnod, nem gondolod. - veszi el a befejezetlen papírmunkát a lány elől, kinek csak most vette észre a hatalmas fekete karikákat a szemei alatt. - Tudod mit? Csukd be a szemed, és számolj el tízig. - mondja Fyodor, melyre,[Név]-től egy teljesen fura tekintetet kap. - Csak csináld! - parancsol rá.

- Jól van na! - morogja a lány, majd lehunyva szemeit el kezd lassan számolni. Viszont mér az ötösig sem jutott el, hisz számolás közben akarata ellenére is bealudt.

- Tch.. - csettint nyelvével, Fyodor, majd egy lepedőt megfogva betakarja [Név]-et, majd lekapcsolta a lámpát, és kiment az irodából ahol Nikolai fogadta.

- Ha te annyira utálod őt, akkor miért kötődsz hozzá ennyire? - kérdezi fehér hajú, melyre Fyodor csak sóhajt egyet.

- Tudom milyen élete volt eddig, és amit megélt az rosszabb volt, mint a pokol. - néz jó barátjára.

- Vagy csak egy különleges helyet foglal el a szívedben, melyet nem akarsz elmondani.. Nem tudsz nekem a szerelemről hazudni. - mondja a férfi elé sétálva. - De nem ütöm bele az orromat, de ha kell, hogy valakivel beszélj erről, tudod hol találsz. - int egyet fehér hajú, majd eltűnik a sötétségben.

- Még hogy szerelem.. - mondja könyökét megtámasztva az asztalon, majd elkuncogja magát. - Hülyeség. - rázza meg fejét, majd elindult egy éjszakai sétára.

Szóval itt ez a rész is! Ahh megint kihagytam 3 napot, de mind1, próbálok aktívabb lenni! Remélem tetszett a rész, és holnap (Remélhetően) jelentkezem!

Tsókacsaládnak!!