LunaHimiko-chan kérésére ✨💖

Este csak kedvem támadt egy kicsit sétálni, így el is mentem. Imádok éjszaka sétálni az utcákon. A csillagos ég, és a hold megvilágítja sötét utcákat. Ahogy a folyó mellett elhaladok megüti valami a szemem. Azaz valaki. Egy Dazai Osamu nevű ember aki az öngyilkossági kísérleteiről híres.

- Már megint öngyilkossági kísérlet Osamu? - állok meg a háta mögött, mire egyből felém is fordul.

- Naito-chan! - ugrik nyakamba barátom. - Nem otthon kéne lenned? Elég veszélyes idekint! - szid le mint egy anyuka.

- Kikérem magamnak! Egykori maffiózó vagyok! Tudok magamra vigyázni! - fújom fel arcom.

- Egyet kell veled értenem. - mosolyog rám. Majd ismét megölelt.

- És te? Hogy hogy kint vagy? - nézek bele mélyen barnás szemeibe.

- Nem tudtam aludni ezért kijöttem, aztán meg unatkoztam ezért megpróbáltam öngyilkos lenni. - magyarázza el a helyzetet. - Tudom, hogy nem szereted... - néz bele zöld szemeimbe.

- Köszönöm, hogy őszínte voltál velem! - ölelem át, majd fejemet mellkasába fúrom. Állát frjem búbjára helyezi, és kezeit körém kulcsolja.

- Már próbálok leszokni róla, de nehéz... - motyogja. - De már kissé sikerült! - mondja boldogabb hangszínnel mire elnevetem magam. - Most miaz? - kérdez rá kérdően.

- Imádom az ilyen hangulat ingadozásaidat! - mosolygok rá.

Még egy ideig beszélgettünk. Igazából elmondtuk egymádnak milyen volt a napja meg ilyenek. Ilyen éjfél lehetett mire hazaértem. Csendben mentem be a házba nehogy felkeltsem bátyámat. Amint beértem a szobámba gyorsan átöltöztem, majd beugrottam az ágyamba. Annyit tudok még, hogy mosolyogva fogott el az álom.

......................................................................

Remélem tetszett ez a rövidebb rész. Mostantól gyakrabban lesznek részek a könyveimbe, mivel mától fogva nekem online oktatásom lesz, mint szerintem a legtöbb gimisnek is. A kérések folyamatosan nyitva vannak, így a leírádban, vagy az első részben látható animékből lehet kérni. Na de én csak ennyit szerettem volna.

Tsókacsaládnak!! 💖