Asano Gakushuu X Reader (AC)
karinacchi kérésére~ 💖✨ (Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy így megvárakoztattalak, csak most olvastam vissza a kommenteket a könyvben >~<)
Általában az emberek Valentin napon a párjuknak, vagy éppen annak az embernek akiknek be akarják vallani érzelmeiket, adnak édességet, vagy levelet. De ez egy idő után idegesítő lehet, főleg ha te vagy a legnépszerűbb lány a suliban. Mondjuk még mindig nem értem, hogy hogyan, hisz a bátyám az E osztályba került magatartása miatt.
Reggel kinyitva szekrényemet egy halom levél borult rám, melyre egy gondterhelt sóhajt adtam válaszul.
- Úgy látom, megint hozzák a formájukat, az emberek. - hallok meg egy ismerős hangot. - Nemde, Akabane?
- Mint minden évben Asano. De ezek is a kukában fogják végezni. - rántok vállat, ahogy felszedve őket a földről a táskámba pakolom őket. - Áh. Ez már idegesítő! - csaptam be szekrényem ajtaját, ami szerencsére a hangos folyosó miatt halknak számított.
- Ha megnyugtat én is ennyi levelet szoktam kapni. - sétál mellém, mire megforgatom szemeimet.
- Jó, de te vagy az igazgató fia, és a diák tanács elnöke! Én meg egy Akabane vagyok, akitől azért félnek az emberek, mert Akabane! - mondom idegesen.
- Mivel, alapból van néhány dolog, amiben hasonlítasz a bátyádra. - mondja, miután elindulunk a folyosón. - Mint például hirtelen haragú vagy, és ha nem lenne tűrőképességed, szerintem már megvertél volna egy pár diákot. - mondja egyszerűen.
- Hát, nem mondom, hogy hazudsz. - rántok vállat, majd belépünk az osztályterembe, ahol a padom tele van csokikkal, és virágokkal.
- Mint mondtam, ma is hozzák a formájukat. - súgta nekem Asano egy gonosz mosollyal.
- Te kis.. - motyogom, majd leülök a helyemre, ahol elpakolom a táskámba a csokikat, és a virágokat.
Amint ebédidő lett, egyből a tetőre mentem, ahol szokásomhoz híven szoktam fogyasztani az ebédemet. Hisz nem nagyon jönnek ide fel emberek, szóval elég nyugis a hely főleg, hogy van egy eldugottabb rész, ahol enni szoktam. Szokásom szerint oda le is telepedtem, majd elkezdtem enni a szendvicsemet, miközben a Modern Japán tankönyvét olvastam. Majs miután felálltam kinyújtózni akkor vettem észre, ahogy Asano előttem áll, amire kissé megugrottam, mert nem számítottam rá.
- Jézus isten! Ne ijesztegess már! - mondom szívemhez kapva kezemet.
- Nem tehetek róla, hogy ijedős vagy. - mondja, ahogy kissé közelebb lép hozzám.
- Szeretnél valamit? - kérdezem meg, mire egyre közelebb kezd lépkedni, én meg úgy hátrálni, viszont hirtelen falnak ütközött a hátam, és még mielőtt menekülni tudtam volna Asano kezeit fejem mellett támasztotta meg, ahogy mélyen [Sz/sz] íriszeimbe nézett. Hirtelen arca vészesen közeledni kezdett enyémhez, majd akjainkat összeérintette. Kezeimet átkülcsoltam tarkójánál, majd viszonoztam csókját.
- Mi lett azzal, hogy a suliban, és annak környékén nem csinálunk ilyet? - kérdezem meg miután elváltunk egymástól.
- Meg gondoltam magam. - mondja egyszerűen, ahogy ibolya íriszeit, az én [Sz/sz] íriszeimbe fonja.
-Az igazgató fia a nagy, Asano Gakushuu féltékeny lenne~? - kérdezem egy gonosz mosollyal.
- Talán. - morogja miközben falról, kezeit derekamra helyezi, majd megölel.
- Nekem addig jó, míg Karma nem szerez tudomást róla. - ölelem vissza kuncogva.
- Akkor megbeszéltük! - mondja, majd egy lépést hátralép, miután elengedjük egymást. - Gyere, vége a sulinak! - biccent fejével, mire bólintva egyet, gyorsan összeszedtem a cuccaimat, majd leindultunk a bejárathoz.
Végül kiérve a bejáraton, Asano furán nézett rám, hisz félbe hagytam a mondatomat.
- Menjünk tovább. Addig jó, míg nem veszi észre, hogy megláttuk. - suttogom neki, mivel a bátyám megint itt van a főépületben, igazából tudja a tököm, hogy miért. Majd mostmár csendben folytattuk az utat egymás mellett.
- Mi lenne, ha hétvégén bepótolnánk a napot? Nekem még dolgom van ma. - kérdezi meg hirtelen.
- Nekem tökéletes. - mondom, ahogy a legközelebbi kukánál kidobom a leveleket. - Így ni! - zárom be a táskámat, majd vissza sietek Asano mellé.
- Akkor szerintem itt elválnak útjaink! - mondja, ahogy felém fordul.
- Rendben. Vigyázz magadra! - mondom, ahogy apró puszit adok szájára.
- Ezt neked kéne mondani. - mondja, majd egy apró mosolyt megejte in, int egyet, majd el is megy.
Én befordulva a sarkon megpillantottam egy ismerős alakot, így miután futni kezdett, utána futottam, és szerencsémre el is kaptam a grabancát.
- Na-gi-sa-kun~! - nézek kék hajúra, aki kissé összerezzen. - Mit keresel itt? - kérdezem meg tőle.
- K-Karma látott téged, és az igazgató fiát sétálni, és utánatok küldött, hogy nézzem meg, semmit nem csinál veled! - magyarázza el.
- Akkor most szépen hazamegyünk Karmához, és egy szót sem szólsz neki! - mondom, mire bólint egyet. - Ne halljam vissza senkitől! - mondom, ahogy elengedem.
- Igenis! - húzza ki magát.
- Rendben! Akkor most, hogy elfelejtettük az előbb történteket... Az osztályotok mit szólt a kapcsolatotokhoz? - kérdezem szemöldökömet vonogatva, miközben Nagisa kissé elpirult.
- Nakamura-chan örült, mert valami olyat mondott, hogy "összejött az OTP shippje", és ugyan ez volt Kayano-chan, és Okuda-chan reakciója is. Isogai-kun, Maehara-kun, és Sugino-kun csak mosolyogva kívántak nekünk sok boldogságot, a többiek pedig le voltak teljesen sokkolva. - magyarázza el.
- Értem én! - mondom, majd benyitok a házba. - Tadaima! - kiálltom el magam, miközben megpillantom, ahogy Karma éppen leért a lépcsőn.
- Okaeri! - mosolyog ránk, ahogy megpillant minket.
- Karma! Legközelebb figyelj oda, hogy Asano ne vegyen észre téged a főépületnél! - mondom keresztbetett kézzel.
- De hát pont azért mentem~! Tudom, hogy ideges lesz, és unatkoztam. - ránt vállat.
- Akkor legközelebb nem állítom le. - mondom unottan. - Ha kellek a szobámban leszek! - kezdek felsétálni a lépcsőn. Majd szobámba érve, a telefonom megrezzent, azaz értesítést kapott. Megnyitva az értesítés egyből emosolyodtam.
Shuu-kun✨🌚
Pénteken délután megyek érted, és itt alszol majd nálunk!
[B/Név]❤️🌝
Rendben van! Akkor, majd mondom, hogy egy barátnőmnél alszok! ( ˘ ³˘)
Shuu-kun✨🌚
Majd holnap ❤️
Végül mosolyogva leraktam a telefonom, majd a polcomról levéve egy mangát, azt kezdeményezés olvasni unalmamban.
Hfjdid áh tényleg sajnálom, hogy ennyit kellett várnod, csak egy ideje a Wattpad sokszor nem küldi el az értesítéseket, és ezért később veszem észre őket! De tegnap végignéztem az összes kérést, és hogy melyikek vannam megírva, így elméletileg, már le van írva az összes kérés! Amúgy nemtudom mondtam-e már, de az Assassination Classroom-ból nekem ő az életem xd (mondjuk ha jól tudom volt már pf-em)
Amúgy Aku bébinek meg Boldog születésnapot, mivel Március 1 van, azaz ma született a bébike❤️✨ (és felejtsük el a stormbringer fájdalmát mára 😢) meg megkapjátok a kedvenc gif-emet Akuról UwU
(szerintem szép szemei vannak amúgy ;-;, meg tökre cute xd)
Na, de mennék is!
Tsókacsaládnak!! 💖
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro