Snowmist0girl0 kérésére~ 💖✨

- [Név]-san! Gyere ki, és old meg ezt a feladatot, hamár egész nap csendben vagy! - néz rám sárga-zöld csíkos fejjel, mire felállva ki sétálok a táblához.

- Így lett az eredmény 21! - nézek felhúzott szemöldökkel a tanárra, kinek piros karika jelenik meg fején. Azaz helyes a megoldásom, és egy hirtelen mozdulattal levágtam az egyik csápját. - És ezt elfogadom jutalomként. - fordulok meg, majd helyemre sétálok, a kissé meglepett osztályban.

*Time skip*

- És végül [Teljes Név], és Akabane Karma lesznek egymás ellen! - szól Karasuma-sensei.

- Ara ara! A csendes gyilkossal vagyok párban~? - tördeli meg újjait Karma.

- És... Kezdhetitek! - szólal meg, mire Karma egyből megindult.

Az osztály kíváncsian nézte, hogy ki fog nyerni, hisz állításuk szerint mindketten profik vagyunk. Viszont egy dolgot nem tud. Arra megyek az elején, hogy kifárasszam, és utána támadok én is. A vége a dolgoknak az lett, hogy Karma hason fekszik a földön, én hátán térdelek, miközben karjait hátra fogom, majd felkelve róla, csak csendesen elsétáltam.

- Rendben! Következő páros! - mondja Karasuma-sensei.

Egy idő után mikor meguntam a gyakorlást hazaindultam. A hegyről kellemes tempóban sétáltam lefele, mire valaki hirtelen köhint egyet, amire kissé megugrok, majd egy ismerős fiút vélek felfedezni.

- Karma-kun? - nézek a vörösre kérdően. - Valami gond van? - nézek rá kérdően.

- Hogy csináltad? - kérdezi meg, ahogy egyre közelebb sétál felém.

- Mit is? - kérdezem meg, ahogy elém ért.

- Engem nem olyan könnyű legyőzni~! - húzza irritált mosolyra ajkait. - De te még is megtetted! - lép mégegyet előre, ezzel engem hátrálásra kényszerítve. - A kis csendes gyilkos megerőltette volna magát, mikor velem harcolt~? - kezdi idegesítő hangszínnel.

- I-Igen, nehéz volt, mert jó harcos vagy.. - mondom halkan.

- Tudom, hogy az vagyok~! - vigyorodik el.

- Viszont nekem most mennem kell. - hajolok meg kissé, majd lépve egyet -balszerencsémnek kösznhetően- meg is botlottam Karma lábában, minek láttán elkuncogta magát, és meg csak felállva leporoltam magam, majd csendben tovább sétáltam.

- Tadaima! - kiálltottam be a hatalmas házba, ahol egyből velem szembem édesanyám fogadott.

- Okaeri! - ölelget meg, amit már alapból furálok. - Össze fogsz házasodni valakivel, amint betöltöd a 18. életéved! - mosolyog rám hatalmas mosollyal mire teljesen lefagyok. - Tudom, hogy hirtelen jött, de egy aranyos fiúhoz fogsz hozzámenni! Holnap fogtok találkozni, és megismerkedni, utána meg 4 év múlva a házasságotok lesz! - ölelget meg.

- K-Ka-san.. Nem érdekel az én véleményem? - kérdezem meg, mire kissé furcsálva néz rám. - T-Tudod jól, hogy a te nyomdokaidat akarom követni, hogy bérgyilkos legyek. - motyogom halkan.

- Tudod, hogy apád nem szívleli ezt a célod, ezért is fogadta el az ajánlatot, hogy össze kell, hogy házasodj. - simogatta meg fejemet. - De ha valami baj van nyugodtan mond el! - mosolyog rám. - Viszont szaladok dolgozni! - nyom puszit arcomra, majd kiviharzik az ajtón.

A szobámba felére, a fáradtság miatt egyből bedőltem az ágyba, és bealudtam. Szerencsére Koro-sensei ma nem adott semmilyen házit, így azzal nem törődve feküdtem le aludni.

Valamikor hajnali egy fele keltem fel, mikor megéreztem, hogy telefonom rezzen egyet. Ahogy megnézem az üzenetet kissé össze ráncolom szemöldököm.

Karma:
Ébren vagy?

[Név]:
Mit akarsz ilyen későn?

Karma:
Akkor igen :) csak unatkozok ¯\_(ツ)_/¯
Amúgy mizu?

[Név]:
Valaki, de kedves... Semmi különös. Ott?

Karma:
Unalom~! Hosszú délutánom volt

[Név]:
Ahaa.. Nekem is

Karma:
Na mind1! Mentem aludni! Jó éjt!

[Név]:
Oyasumi.

Lezárva a telefont kissé meglepődve néztem, még a fekete képernyőre. Karma nem szokott ilyen kedves lenni. Sőt! Ellenkezőleg, álltalában egy hatalmas tajparaszt.

- Biztos csak fáradt. - motyogom magamnak, majd lehunyom szemeim, viszont emlékeimbe szöknek a délután történtek, így nem nagyon tudok elaludni. - Vajon miért van mindig Karma a fejemben? - motyogom magamnak, majd elkerekednek a szemeim. - Talán... Szerelmes vagyok belé? - ülök fel hirtelen, mire érzem ahogy egyre jobban pirulok. - De mindegy, mert máshoz már hozzá kell mennem. - hajtom vissza fejemet párnámra, majd nagy nehezen sikerült elaludnom.

Reggel morogva löktem le ébresztő órámat a kisasztalról, majd kicsit gondolkodva rajta felültem az ágyban.

- Ohayo! - nyit be édesanyám szobámba, egy kis tálcával, melyen reggeli található. - Úgy gondoltam mivel apád nincs itthon, ezért így tudunk beszélgetni kettesben! - ült be mellém az ágyba.

- Oka-san.. - nézek rá, mire [A/H/sz] nő rámemelte tekintetét. - Honnan tudod, hogy... Szerelmes vagy? - kérdezem meg óvatosan mire felcsillannak szemei.

- Én amikor apádba szerelmes lettem folyamatosan, csak rá gondoltam, és minden témánál ő járt az eszemben! - mondja hatalmas mosollyal. - Miért kérded? - ül közelebb hozzám.

- Az osztályomban van egy srác.. - mondom halkan mire teljes mértékben látszik, ahogy boldogságtól kezd csillogni szeme. - Nem tudom kiverni a fejemből, és.. Asszem szerelmes vagyok belé. - vallom be nagy nehezen. - Csak ez a hülye házasság is közbejött! Szóval, ha viszont szeretne is, akkor sem lenne jó. - hajtom le fejem.

- Jajj kislányom! - ölel át édesanyám. - Örülök, hogy megbíztál bennem, és ezt elmondtad! Ha nem fog tetszeni a fiú, akkor lebeszélem apáddal, hogy mondja le az egészet! - simít fülem mögé, egy [H/sz] tincset.

- Köszönöm! - mosolygok rá hálásan. - Viszont akkor kezdek készülődni! - mondom, mire bólintva egyet kiment a szobából.

Végül egy [K/sz] inget vettem fel, egy fekete farmernadrággal. Az üres tálcát felvettem az ágyamról, ahogy kimentem a konyhába, és beraktam a mosogatóba, majd kisétáltam anyámhoz, és leültem mellé, majd kellemesen kezdtünk el beszélgetni.

|Karma szemszöge|

- Örülök, hogy beleegyztetek ebbe a házasságba! - mosolyog édesapám az ismeretlen férfira. A beszélgetésükre nem tudtam koncentrálni, mivel [H/sz] hajú lány járt az eszembe. Most, hogy olyasmi kényszerített házasságot kell kötön egy ismeretlen lánnyal, nem lesz alkalmam bevallani [Név]-nek, hogy mindennél jobban szeretem, már mióta megláttam. - Biztos nagyon jól ki fognak jönni a fiával! - ahogy ezt kimondta a férfi benyitott egy hatalmas házba. Tehát ők is gazdagok.

|Reader szemszöge|

Ahogy benyitottak az ajtón egy túl ismerős vörös hajkoronát véltem felfedezni.

- Tehát ő itt a lányom-

- [Név]-chan? - kérdezi meglepetten a fiú, mire mindenki meglepetten nézett ránk.

- Karma-kun? - lepődök meg én is látványán.

- Szóval ismeritek egymást? - kérdezi anyu.

- Hai.. Osztálytársak vagyunk. - mondom halkan.

- Akkor magatokra is hagyunk titeket! - simogatja meg fejdem anyu. - Legyetek jók! - int egyet, majd becsukja az ajtót.

- Micsoda meglepetés~! Nem is tudtam, hogy te is ilyen családból szármzol! - néz körben a nappaliban.

- Foglalj helyet. - biccentek a kanapére, ignorálva megjegyzését. - Kérsz valamit? - kérdezem meg.

- Nem. - mondja, miközben helyet foglal a kanapé egyik szélen, mire leülök a másik szélére, igazából minél távolabb mint ő. - Nem számítottam arra, hogy veled kell, majd összeházasodjak! - dől hátra, miközbem narancssárgás íriszeit rám vezette. - Ha már ilyen helyzetben vagyunk.. - szólal meg, mire ráemelem [Sz/sz] íriszeimet. - Miért nem mesélsz magadról? - ül kicsit közelebb.

- Mit mondjak? - motyogok magamnak. - Mint látod egy igen gazdag családba születtem, és édesanyám nyomdokaiba lépve bérgyilkos akarok lenni. - magyarázom el, mire kissé meglepődik.

- Eeh~! Akkor a csendes gyilkos, tényleg egy csendes gyilkos~! - mondja gyúnyosan. - És akkor mostmár értem, hogyan győztél le~! - érzem meg lehelletét fülemnél, mire szó szerint leesek a kanapéról.

- Ügyetlen vagy, mint midnig. - nevetett fel, de ez nem valami szarkasztikus nevetés volt. Hanem aranyos inkább.

- Inkább csak fogd be. - morgott ahogy felkelve, vörös fejemet elfordítom felőle.

- Legalább nem valami gazdag qrvához kell hozzámennem! - mondja, ahogy elkezd felém lépkedni.

- Ez esetben én is örülök, hogy nem valami ismeretlen palihoz kell hozzámennem. - rántok vállat, majd kissé megrezzenek, mikor megérzem karjait derekamon. - K-Karma? - szólalok meg, ahogy állát vállamra helyezi.

- Csak örülök, hogy a számomra tökéletes lányhoz megyek hozzá! - mosolyodik el.

- Akkor én mit mondhatnék. - motyogom, és csodálkozom ha egyáltalán megértette, majd megfordulok, és átölelem vörös hajút.

- Tudom, hogy tökéletes vagyok~! - mondja, és érezni hangján, ahogy kaján vigyor ül ajkain.

Végülis.. Lehet nem is annyira rossz ez a kényszer házasság mint gondoltam. Mivel ahoz a fiúhoz kell hozzámennem, akit tényleg szeretek.

Gommen a rengeteg késésért, de a tanulás mellett nincs annyi időm. De remélem tetszett a rész!

Tsókacsaládnak!! 💖