Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is.  

* * *

Reakcióm minden egyes alkalommal, amikor valami szuper cukit írtok nekem. Lehet azt gondoljátok, hogy nem jelent sokszor semmit, ha épp nem tudok válaszolni a kommentjeitekre (igyekszem), de nekem nagyon sokat jelent ez az egész, még amikor elvicceltek dolgokat, akkor is ugyanígy mosolygok. Elértem arra a pillanatra az életemben, hogy.. mindig fontos volt az írás, de hogy ilyen közösséget alakítottam ki, felettébb boldoggá tesz és csak szerettem volna, ha tudjátok, hogy ami igazából inspirál, azok ti vagytok. Sokszor kicsit bűntudatom is lesz, ha nem írok ide pár napig, mert nagyon hiányzik, hogy kiadjam magamból azt, ami bennem lakozik. Habár az igaz, hogy még nem éreztem magamon ezt az áttörést négy befejezett könyv után.

Valami furcsa szorongás kap el, amikor írok. Az írással szemben nagyon nincs sok önbizalmam, de úgy vélem valamelyest fejlődtem az évekhez képest. Ha írni kezdek nagyon sokszor befejezem és nem vagyok elégedett vele, úgy vélem, hogy egy szar és hogy csak rá kell nézni máséra, sokkal ügyesebben old meg dolgokat, mint ahogy én. Aztán eltelik pár hét, és vissza olvasom, hogy na, mit alkottam én gyökér és akkor kicsit megnyugszom, mert úgy vélem még sem olyan borzalmas.

És hogy ezzel mit akarok mondani?

Azt, hogy sajnálom, hogy még nem törtem át magamban azt a bizonyos falat, feszültséget, szorongást, hogy jobbakat írjak. Úgy gondolom menne ez nekem jobban is, ha írás közben nem azon kattognék, hogy ez megint mennyire szar lesz és elcsépelt ami a fejemből pattan ki. De köszönetet is akarok mondani, mert ilyenkor gondolok az olvasóimra és erőt veszek magamon, hogy igen is próbáljam meg kihozni abból a bénaságból is a maximumot szóval...

Annyit szerettem volna még, hogy volt egy nagy szünetem írás terén. Nagy népszerűségből egy gödörbe értem, tökre kiégtem és nem is írtam egy jó darabig. Aztán szépen fokozatosan tértem vissza ebbe az életbe. Ugyanúgy elölről kellett kezdenem, mintha felregisztráltam volna, mert a kutyát sem érdekelte, hogy mi a szarról írok.. aztán belemélyedtem az anime világába, sok karaktert kedveltem meg és úgy véltem, létre hozom ezt a könyvet, hátha menni fog nekem. Annyiszor gondoltam rá, hogy törlöm, de.. meglepetésemre elég sokakat kezdte érdekelni és örülök neki, hogy nem tettem, hiszen azt gondoltam, hogy lesz végre egy olyan könyvem, ahova boldogan, önként dalolva, akár mindennap is hoznék részt. És így lett.

És ezt kinek kéne köszönnöm?

Nektek. 

Köszönöm.

szeretekmindenkit.