Q: kérhetek egy kissé nyálasat ahol Overhaulal, amikor bele szeret egy képesség nélküli lányba?

ofc! remélem jó lesz. :')

"Ki ő?" kérdezte Overhaul Chronotól.

"Kiről is van szó, uram?"

Chrono és Overhaul otthonukból rá láttak egy kis cukrászdára. Te épp, boldogan sétáltál ki onnan.

"Ő. Aki olyan vidáman sétál hazafelé.." pontosította magát Overhaul.

"Nem tudom, uram. Utána nézzek?"

"Azonnal" szólt immáron a parancs.

Overhaul nem tudta levenni rólad a szemeit, sőt, már késztetést is érzett valamiért, hogy kövessen, de végül nem tette.

"(T/N). Nem rég költözött ide a testvéréhez, hogy itt tanulhasson a művészi egyetemen. Imád fényképezni. Ebben a kis cukrászdában szokott dolgozni. A szülei pedig nem rég haltak meg.." magyarázta Chrono.

"Még valami róla?"

"Nincs képessége."

Overhaul hosszasan elgondolkozott, mialatt a képeidet nézte. Valami furcsát kezdett el érezni mosolyod láttán. Annyit tudott, hogy ezt élőben is látni akarja. Nem sok ember kelti fel érdeklődését, de téged különlegesnek talált valamiért.

* * *

Overhaul másnap elment az egyetemre, ahol tanultál. Megparancsolta Chrononak, hogy senki ne merje követni, különben megöli bárki is legyen a közelben. Felderítő útnak indult, de sehol sem talált. Az aulában már nagyot sóhajtva próbált feladni, de akkor sikerült neki menned. Annyira rohantál az egyik barátnődtől, hogy véletlen beleütköztél és megérintetted karját.

"S-Sajnálom" mentegetőztél lelkiismeretesen, de ő kikerekedett szemekkel bámult rád, majd elindult előre és amikor sikerült találnia egy üres termet, bezárkózott.

"Undorító" nézett a karjára, de te pont akkor tértél be hozzá.

"Jól vagy?"

"J-jól."

Lecserélte a fekete maszkját amit furán grimaszolva néztél végig.

"Talán.. beteg vagy?" érdeklődtél ártatlanul.

"Nem vagyok az" vágta rá magabiztosan. "Mindenki más az!"

"Miért gondolod, hogy mindenki más az?"

"Hős szindróma" közölte veled fa pofával, te pedig érdeklődve nézted őt.

"Mi az a hős szindróma?" firtattad kíváncsian.

Elég komolynak tűnt ez a pasi a te szemedben, még is érdekesnek tűnt.. valamint rohadt vonzónak. Szemei aranyszínűen csillogtak, amitől már különlegesnek láttad.

"Az az undorító kedvesség, amit magukra aggatnak.. az a látszat, az a kamu.. akik elhitetik, hogy minden rendben van úgy, ahogy van.." világosított fel rideg hangján.

"Mhm, néha talán nem is olyan kamu.." felelted, majd kijavítottad magad. "Mármint a világunk tökre elcseszett, de az emberek néha lehetnek kedvesek egymással.."

"Akkor nem éltél eleget ebben a világban" oktatott ki egyből, mire elnevetted magad.

"Vagy csak másképp látom a világot a sok szörnyűség ellenére. Az emberek néha meglátják a rosszban is a jót" kacsintottál rá, amire csak sóhajtott egy nagyot. "Amúgy, Mr. Hős szindróma, mit keresel itt ezen az egyetemen?"

Megköszörülte torkát, majd válaszolt.

"N-néhány tehetséges diákot akinek kiállíthatnánk a képeit egy galériában" hantázott szemrebbenés nélkül.

"Azta" döbbentél le. "És van már valaki? Elég sok diák akad, akiknek nagyon jó képei vannak. Mint például az egyik évfolyamtársam! Nagyon jól bánik a kamerával, szoktam is néha kérni tőle némi segítsége-"

"Rólad lenne szó" vágott mondandód közepébe erélyesen.

"A képeimről?" nevetted el magad. "Ugyan, az én képeim nem érdemesek erre é-és.." próbáltad volna befejezni, de a sokk ami ért megnehezítette. "Komolyan? Én?"

"Igen. Talán meg kéne beszélnünk, hogy.."

Elővettél egy cetlit és felírtad a cukrászda helyét, ahol dolgoztál.

"Az a helyzet, hogy előadásom lesz, szóval, Mr. Hős szindróma, megbeszélhetnénk ezt később? Ezen a címen dolgozom" habogtad idegesen és átnyújtottad neki a cetlit amit elfogadott. "Négykor kezdek. Onnantól szívesen látlak!" mosolyogtál rá.

"Oké."

"Később, Mr. Hős szindróma!"

* * *

Délután betért munkahelyedre a rejtélyes srác. Megállt a pult előtt, te pedig rá mosolyogtál.

"Mit adhatok?" incselkedtél vele vigyorogva, de ő csak az arcodat kémlelte.

"Mi az a folt a szemed alatt? Reggel még nem volt ott" vont kérdőre kissé szigorúan.

"Béna voltam, szokásomhoz híven" válaszoltad immáron szomorkásan, de úgy tettél, mintha mi sem történt volna. "Szóval?"

Overhaul körbe nézett és egészen kényelmetlenül érezte magát.

"Ne aggódj, tudom" szóltál neki lágy hangodon.

"Micsodát?"

"Hogy ódzkodsz a baciktól. Régen anyukám is így nézett körbe egy helyen. Sőt, ő ki se jött a házból inkább. Szóval bízhatsz bennem, gondoskodom róla, hogy baci mentes sütit kapj. Van hátul egy torta amit én csináltam, de még érintetlen ám.."

"Az.. jó lesz.." egyezett bele végül.

Kitálaltad neki a sütidet, persze előtte mindent kétszeresen takarítottál el, így elfogadta tőled. Leültél hozzá az asztalhoz, ahol ült. Te boldogan szürcsölgetted lattédat.

"Amúgy a nevem (T/N), de ha az én képeimet akarod kiállítani, valószínűleg ezt már tudtad. De.. téged hogy hívnak?"

"Overhaul."

"Ez egy név? Ugyan már, a rendes nevedet akarom tudni.."

"Chisaki.."

"Szóval, Chisaki.." mondtad ki a nevét, de egyáltalán nem tetszett neki. "Vagyis, Overhaul. Miért pont az én képeim?"

"Mert találtam bennük valami különlegeset" felelte egyszerűen.

"Mhmm, értem. Igazából, élek a lehetősséggel, de..."

"De?"

"Hiányzik még egy kép, amit nem csináltam meg.." kezdtél bele sejtelmesen. "És egyedül nem tudnám megcsinálni.." néztél rá immáron kiskutya szemekkel.

Döbbenten bámult rád, s rá kérdezett.

"Az én segítségemet akarod kérni hozzá?"

"Igen. Mit mondasz, Overhaul?"

"Rendben" egyezett bele, mire te kinyújtottad kisujjad felé. Értetlenül nézett rád.

"Megígéred?"

"Már megígértem, nem?"

"Nos, ha össze akasztod a kisujjad az enyémmel, az fogja jelenteni igazából.."

Nagy nehezen ugyan, óvatosan összekulcsolta tiéddel, ezzel megpecsételve ígéretét. Megadtad neki a számod, és megírtad neki, mikor és hova menjen.

Reggel négy körül az egyik kilátóhoz rendelted. Tél dúlt, hideg, mindenütt hó, de nem mintha ez megzavart volna téged. Megjelent és felsétáltatok az egyik kilátóhoz. Még sötét volt a csillagok pedig ragyogtak az égen. Egymás mellett álltatok szótlanul, de te magadhoz húztad a kezét és óvatosan megérintetted.

"NE ÉRJ HOZZÁM" parancsolt rád indulatosan, s kissé hátrált tőled.

"Ohh, bocsi, elfelejtettem, hogy én is olyan beteg vagyok, mint a többi ember.." jegyezted meg sértődötten.

"Nem erről van szó! A kezeim.. v-veszélyesek.." vágta rá, majd oldalra nézett. Magad felé fordítottad, hogy szemeibe nézhess.

"Nem hinném, hogy azok.."

"Honnan tudhatnád, ha nincs is képességed?"

"Honnan tudod, hogy nincs? N-nem mondtam, egyáltalán.."

"Onnan tudom, hogy nincs, hogy te nem vagy olyan, mint a többi ember."

"Mhm, akkor sem gondollak veszélyesnek."

"Ez egy olyan képesség, ami elpusztít.."

"Vagy épít valami gyönyörűt?" firtattad vigyorogva és összekulcsoltad kezed az övével.

"Elpusztít és rekonstruál dolgokat."

"Látod, rekonstruál. Talán tudna gyönyörű dolgokat is csinálni.."

"Elvesz életeket.."

"Megtud menteni életeket.."

"(T/N)! Én embereket ölök!" kiáltott rád, de mintha meg sem hallottad volna.

"Lehet, hogy így van, de engem nem fogsz megölni.."

"Miért vagy ebben olyan biztos?"

"Mivel csak a betegeket ölöd meg.. nem igaz? Tudtam az elejétől fogva, hogy ki vagy, de nem érdekelt."

"Miért?"

"Mert minden rosszban lapul valami jó, ahogy benned is. Azért hívtalak ide, mert megakartam ezt neked mutatni.."

Épp akkor kelt fel a nap, és elléptél tőle.

"Levennéd nekem a maszkodat?"

Overhaul nem értette, mire megy ki a játék, mindenesetre azt érezte bízhat benned, így megtette. Lefotóztad őt polaroidos kameráddal, majd megmutattad neki.

"Én így látlak téged. Körül vesz némi sötétség, de ugyanakkor lakozik benned némi fény.. még ha nem is akarod elismerni."

Overhaul köpni nyelni nem tudott őszinteségedtől, de végül magához húzott és a szemeidbe nézett.

"Miért engem kerestél fel?"

"Mert..."

"Mit akarsz tőlem?"

"Veled akarok lenni!" vallotta be nagy nehezen, amit megmosolyogtál.

"És ha én nem?" heccelted továbbra is, de nem hagyta, hogy gúnyt űzz belőle, így megcsókolt.

* * *

bárcsak jó lenne xdd

ki a kedvenc bnha gonitok?