Amikor készülődtök a gyereketeknek a mikulásra...

┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Kacchan, Oikawa, Yato, Ushijima, Kuroo, Denki

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

(L/N)- lányotok neve (F/N) - fiatok neve

* meh, mindenki követ kifelé, ennyire nem vagyok jó fej vagy ennyire nem szerettek? xdd *

* mit kaptatok mikulásra? én kb. egy virgács csokrot, de még a tanárom is azt adott nekem.. ő se szeretxd melyik a kedvenc csokitok? kaptatok olyat? *

*sehun vagy chanyeol jobb daddy??????!*

Kacchan

"Hallottad mit mondott? HOGY A MIKULÁS NEM IS LÉTEZIK" förmedtél rá Kacchanra, jobban mondva szeretett fafejű férjedre.

"Na és? Hét éves. A kölykök nem hülyék, úgy is rá jött volna, hogy mikulás nem létezik" felelte ridegen Kacchan.

"Egy fenéket. Ugyan úgy be kell öltöznöd a lányodnak és elhitetni vele, hogy a mikulás igen is létezik!" parancsoltál rá rögvest.

Kacchan felnevetett.

"Jesszus, te meddig hittél benne?"

"Nem számít a lényeg, hogy ő még kicsi ahhoz, hogy ne tegye!"

"Jó, jó.. beöltözöm."

Másnap este (L/N) feléd fordult.

"Lefekszem. A mikulás úgy sem fog jönni, ha nem létezik.."

"De létezik."

Írtál gyorsan egy sms-t Kacchannak, hogy jöhet. Fentről hallottatok egy puffanást. 

"Ohh, hallottad?"

(L/N) egyből izgatottabb lett. Kézen fogtad és bementetek a szobájába. Bent énekelni kezdtétek a hull a pelyhest, mialatt Kacchan kintről elváltoztatott hangján utánozta a mikulást. 

"Megleshetjük?" nézett rád (L/N) kérőn.

Aprót biccentettél. Résnyire nyitottátok az ajtót és láttátok, ahogyan a kikészített sütit felfalja, majd távozik.

"Most már mehetsz!"

Ahogy kimondtad, kislányod már rohant is az ablakhoz ahol egy csomó mikulás zacskó volt megtöltve csokival. Nagyon boldog lett tőle, te pedig büszke voltál Kacchanra. Később, mikor (L/N) már aludt, visszatért jelmezében.

"Ahhhw, nagyon büszke vagyok rád, Katsuki!" szólaltál fel vidáman és egyből megölelted.

"A télapó érdemel egy csókot, nem?" incselkedett veled előszeretettel.

"Valami mást is.." 

Kacchan félmosolyra húzta száját, te pedig áll szakállát lehúzva megcsókoltad.

"ANYAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, TE MEGCSALOD APÁT A MIKULÁSSAL?" kiáltotta el magát (L/N), mire elhúzódtál kicsit Kacchantól. "GYŰLÖLÖM A MIKULÁÁÁÁST!" 

Kétségbeesetten néztetek egymásra.

"Basszus" mondtátok egyszerre.

Denki

"Denki, nem akarlak elkeseríteni, de mikulás nem létezik. És az, hogy te felnőttként még mindig be veszed ezt a maszlagot, az valami hihetetlen.." hurrogtad le ügye fogyott férjedet egyből.

"IGEN, AKKOR MIÉRT VOLT EDDIG IS MINDEN REGGEL AZ ABLAKBAN AZ A SOK CSOKI?" vont kérdőre csípőre tett kezekkel.

"Mert talán minden reggel kiraktam őket?"

"Nem igaz!"

"Ahh, hagyjuk, nem érdekel. A lényeg, hogy (F/N) már nem hisz benne és el kell vele hitetni, hogy létezik. Még kicsi ahhoz, hogy ilyeneket mondjon!"

"DE LÉTEZIK!"

"Öltözz be neki!"

"NEM KELL, MERT ELJÖN ÉS LÉTEZIK!"

"Denki... ne legyél már ennyire gyerekes, könyörgöm!"

"Fogadjunk. Te nem veszel csokit és reggelre tutira lesz nekem is csokim, meg (F/N)nnek is!"

"Oké, jó. Legyen."

Nagy makacsul beleegyeztél az egészbe. A fiatokról kellett volna ez szóljon, helyette a felnőtt férjed ostoba teóriájáról. Mondjuk, mélyen legbelül te is elgondolkoztál, hogy talán nincs igazad, aztán rá jöttél, hogy úgy is az lesz, hiszen mindig neked van. És kész. És pont.

Reggel direkt előbb keltél, mint ők. Láttad, hogy semmi csoki nincs se a kikészített zoknikban se az ablakban. Nagyot sóhajtottál. Még jó, hogy felkészültél erre.. 

Elő készítetted a csokikat, az ablakba tetted őket, valamint a zokniba, majd vissza feküdtél Denki mellé. Egy óra múlva arra keltél, hogy a két férfi, akik a legfontosabbak számodra, őrjöngenek. 

Kikeltél nagy nehezen és lementél a nappaliba.

"LÁTOD, (T/N) ÉN MEGMONDTAM, HOGY LÉTEZIK!"

"IGAZA VOLT APÁNAK! HAHAHAAA, ANYA, TE TÉVEDTÉL!"

"Ja, tévedtem."

Yato

Épp töltögettétek fel este a zoknikat sok sok csokoládéval. Yato kinyitott néhányat és majszolni kezdte, mire ráütöttél kézfejére.

"KÖPÖD KI, AZ A LÁNYODÉ!" 

"Miért köpném ki? És én miért nem kapok csokit soha?"

"A jó gyerekeknek jár csoki, neked esetleg virgács, amiért minden egyes nap az őrületbe kergetsz!"

"Ne mondd, hogy nem élvezed" karolta át a válladat.

"Hé, anya.. apa!" hallottátok meg (L/N)t, mire egyből rohantatok a szobájához.

"Mi a baj?" néztél aggódva rá, de ő Yatóhoz bújt.

"Igaz, hogy nem létezik a mikulás?" 

"Ami azt illeti" kezdett bele Yato, de egyből befogtad a száját.

"Persze, hogy létezik. Reggel majd meglátod, mennyi csokit hoz majd neked!"

"D-de az osztálytársaim.."

"Valószínűleg azért mondták, mert virgácsot kaptad a mikulástól. Azt a rossz gyerekek szoktak!"

"És én fogok kapni?" 

"Persze, raktam a zsákodba egyet!" szólalt fel Yato.

"MI? Te? Akkor.. ne-nem is a mikulás hozza hanem apa?"

Olyan gyilkos tekintettel néztél rá, hogy egyből zavarba jött és ideges nevetgélésbe kezdett.

"É-én vagyok a szárnysegédje.. né-néha én segítek neki, de ez titok, rendben?"

(L/N)nnek felcsillantak a szemei és büszkén kiabálta.

"AZ ÉN APUKÁM A MIKULÁS SEGÉÉÉÉDJE!"

Yato átölelt.

"Látod? Megoldottam" súgta a füledbe.

"Szerencséd volt, csak ennyi."

Oikawa

"Aaa, nem akarok beöltözni neki idén.. már hatodikos a fiunk. Miért kéne hinnie egy nem létező dologban?" 

"És te miért hittél egy nem létező dologban?"

"Mire gondolsz?"

"Mondjuk arra, hogy te vagy a leghelyesebb, legjobb és a többi?"

"Az nem volt nem létező, hiszen minden lány oda volt értem!" vigyorgott rád, mialatt büszkén oktatott ki.

"Aha.. kár, hogy már el is felejtette az a közeg a nevedet, nem igaz?" 

"Miért vettelek feleségül?"

"Jó kérdés. Viszont, szeretném, ha még hinne ilyen dolgokban. Eléggé kegyetlen ez a vilá-"

"Nem annyira, mint az anyja" jegyezte meg Oikawa sértődötten.

"Mit mondtál?"

"Jól hallottad. Jó, rendben, beöltözöm.. oké? De nem miattad.."

"Oké.." vontad meg a vállad. 

Este sajnos nem tudtál ott lenni, amikor Oikawa eljátszotta télapót, de remélted, hogy minden jól megy. Amikor haza mentél, akkor akart belépni a házba mikulás jelmezbe, de megláttad a fiad a tetőn aki telibe öntötte valami trutyival.

"TŰNJ INNEN MIKULÁS, TAVALY AZ ANYUKÁM MIATTAD SIKOLTOZOTT A HÁLÓSZOBÁJÁBAN!" kiáltotta, mire te felnevettél.

Oda siettél Oikawához, aki egy szót se szólt.

"Szeretlek, Shittykawa."

"Jobban is teszed! Ahhh, vakarhatom le ezt a nyálkát magamról!"

Kuroo

Annyira büszke voltál Kuroora, hogy beöltözött és hogy boldoggá tette a ti hercegnőtöket. Kuroo ölében ült a kis (L/N).

"Télapó..."

"Hm?"

"Kérdezhetek valamit? A szüleim sose válaszolnak rá!"

"Kérdezz csak.."

Ohh, shit.

"Mit csinálnak esténként, amiért olyanokat kiáltoznak, hogy még, még még.. és ohh de jó?"

Kuroo rád nézett a jelmeze mögül.

"Ohh, tudod mit? A télapónak nagyon sok a dolga, mennie kell. Légy jó kislány és ne kérdezgess tőlük ilyeneket. Csa-csak játszani szoktak.. párna csatázni, tu-tudod.." mondta Kuroo és már rohant is.

Csak kuncogtál magadban, de nagyon büszke voltál rá, hogy így reagálta le.

Ushijima

Ushijima beöltözött mikulásnak, de nem számított arra, hogy (F/N) milyen műsorral készül. Épp vetted volna fel videóra a reakciót, de neki is kezdett.

"Nem hasonlítasz te egy kicsit apára?" tette fel a kérdést.

"Ohhhohoho! Nem, én" felelte elváltoztatott hangján. 

"Hogyan tudsz egy este alatt a világ összes gyerekének csokit vinni?"

"Vannak segédeim!"

"Mhm, és hogy férsz be a kéményünkön?"

"Varázsolok" felelte Ushijima.

(F/N) elgondolkodott. Ez logikusnak tűnt. Török ülésbe ült le előtte és itta Ushijima varázslós történeteit. A végére már nem kételkedett, sőt, meg is ölelte.

"Okos kölyök vagy te. A szüleid büszkék rád, biztosan.."

"Tudom" felelte. "Csak még egy kérdés.."

"Ki vele!"

"Kinek kellett volna csatlakoznia a Shiratorizawához?"

"OIKAWA TOORUNAK!" 

"Ohh, köszi a választ, apa."