Csak mert imádom a Re-t és mert folyton nyaggattál egy ilyen sztorival  sőt, rágtad a fülem pimpkage

btw: a többi sztorikat is igyekszem hozni, amit előbb kértetek, csak ugye még meg is kéne szüljem miről szóljanak, de igyekszem. xd lemont nehéz írnom, hiszen rég került már rá sor és nem akarok senkit se sokkolni, de próbálom hozni hétvégén a többit :')

****

Azt mondják a se veled, se nélküled kapcsolatok lehetnek jók, ha mindkét fél kötetlen marad. Nos, te egy bizonyos idő elteltével nem tudtál érzelem mentesen Ayato szemeibe nézni. Tudtad jól, hogy mi ő, sőt, ezzel együtt tökéletesnek találtad őt. Legbelül abban reménykedtél, hogy kívülről tűnik csak szörnynek, hogy a lelke mélyén igazán egy gondoskodó és szerethető srác, de rá kellett döbbenned, hogy ez egyáltalán nem így van.

Ayato egy ghoul.

Nem is akármilyen. Nem az a fajta, aki szereti az embereket és igyekszik jól kijönni velük, sőt.. egyenesen megveti őket. Ezért sem értetted meg, miért nem falt fel az első alkalmatok után. Túl gyakran voltatok együtt és úgy tűnt számodra, hogy kezdesz neki jelenteni valamit, de egy bizonyos estén megvilágosodtál, hogy ez csak a te vágyad, ami talán sosem válik valóra.  Mint úgy általában lefeküdtetek, de Ayato a szokásosnál is könyörtelenebb volt veled. Erős kezeit a nyakadra tapasztotta és durván lökte beléd magát. Hiába kérted, hogy hagyja abba, egyáltalán nem volt képes rá, sőt az egész végén úgy tűnt, hogy szívesen felfalna.. de vissza fogta magát.

"Miért nem ha-hagytad abba, A-Ayato kun?" vontad kérdőre félve, remegő hanggal az ágyadon kuporogva. Ayato háttal ült neked.

"Nem tudom kontrollálni magam, ha veled vagyok" felelte őszintén, majd feléd fordult, szemei pedig pillanatok alatt elváltoztak. Vörösen villogtak, amitől még vonzóbbnak találtad.

"N-nem is k-kell.. cs-csak... e-ez.. " dadogtál zavarodban, mire megindult feléd kiéhezett tekintettel.

Föléd kerekedett és leszorította kezeidet.

"Nem hiszem el, hogy nem félsz" nézett szemeidbe hitetlenkedve.

Pedig igaz. Nem féltél tőle, még annak ellenére sem, hogy erőszakos volt veled, hiszen ha akart volna, már rég megölhetett volna. Elmosolyodtál, Ayato meglepődött aminek köszönhetően engedett kezed szorításából. Kiszabadítottad és megsimítottad arcát.

"Pedig nem félek tőled, Ayato!"

"Tch" fintorgott durcásan szokáshoz híven, leszállt rólad és magára vette ruháit. "Soha többé nem akarlak látni" közölte nyersen.

"M-micsoda?"

"Jól hallottál!"

Felöltözött és utoljára oda lépett hozzád. Mélyen a szemeidbe nézett.

"Gyűlölöm az embereket, beleértve téged is. Eltűnődhettél azon, hogy vajon miért nem kóstoltalak meg eddig... talán azért, mert tudom jól, hogy borzasztó visszataszító ízed lehet. Te csak a lábtörlőm voltál mindvégig. Hálás vagyok neked, amiért erősítetted bennem az utálatot az olyan szerencsétlenek iránt, mint te. "

Szavai élesen szívedbe mélyedtek.

"A-Ayato kun.. nem akarom ezt!" csattantál fel miután láttad, hogy távozni készül.

Szánalmasan lábaiba csimpaszkodtál és rimánkodtál, hogy ne menjen el.

Ayato ördögien, hangosan nevette el magát.

"Ti emberek... nem is lehetnétek ennél nyomorultabbak. Eressz el!" parancsolt rád és átváltott ridegbe. "Ne mocskolj be az érintéseddel. Azt hittem van benned némi tartás, de most már tényleg azt kell mondjam, hogy egy ilyen lányt kár volt összeszednem!"

Elengedted.

Elment.

Sírva fakadtál.

Sajgó szíved nem szűnt a fájdalomtól és a kétségbeeséstől. Azt érezted vége a világnak, hogy nélküle nincsen értelme semminek....

... de ezen az estén bizony más is történt.

Pár hónap elteltével teljesen más ember lett belőled. Látszólag.

A sráccal akivel találkozgattál immáron, igyekezett összehozni a legjobb randit számodra. Az egyik felhőkarcoló tetejére tervezte az egészet. Tetszett neked, hogy ilyen aprólékos és figyelmes, hiszen megjegyezte, hogy imádod a magas helyeket. Szőke hajával, barna szemeivel, sportos alkatával és gyerekes stílusával teljesen levett a lábadról, ezért is döntöttél úgy, hogy vele próbálsz meg felejteni. Egymás mellett álltatok úgy néztetek a sötét, ám de csillagos eget, aztán tekintetetek végül találkozott. Óvatosan hajoltál közelebb csókot kívánva, amit ő elfogadóan reagált le. Majdnem összeért ajkaitok, de akkor...

"(T/N) chan.. látom olyan bálfácánt sikerült kifognod magadnak, mint amilyen te vagy!" szólalt fel mögöttetek egy ismerős gúnyos hang.

"Hé, még is mit kép" a srác nem tudta befejezni, mivel Ayato torkánál fogva megragadta és magasba emelte.

"Válaszolj ha kérdeznek, (T/N) chan" parancsolt rád.

"É-én..."

Elakadt a lélegzeted. Ayato teljesen máshogy nézett ki, hihetetlen volt, mennyit változott ilyen rövid idő alatt, ráadásul a szíved óriásit dobbant az ő hangját hallván.

Ayato melléd állt és immáron a korlát elé helyezte a fiút. Esetlenül kapálózott a semmibe.

"Szereted őt, (T/N) chan?" firtatta sejtelmesen végig téged nézve, mit sem törődve a fiúval, akit egy lépés választott el a haláltól. "Jól gondold meg a válaszodat, mert az életébe kerülhet. Innen lezuhanni egyenlő a biztos halállal."

"É-én..."

Ayato fáradt arckifejezéssel illetett. A fiúra nézett.

"Hé, szereted (T/N) chant?"

"I-igen, igen, igen" kiáltozta a fiú, de Ayato átlátott a szitán. Tudta, hogy az életéért hantázik. Újra rád nézett, de te csak őt voltál képes bámulni.

"Szereted őt?"

"I-igen" nyögted ki, mire Ayato elengedte a fiút aki a biztos halálba zuhant.

Szemei pirosan világítottak úgy indult meg feléd.

"Reménytelen vagy nem, de? Még csak meg sem viselt, hogy a fiú aki minden éjszakán át pótolta hiányomat, immáron kipurcant?"

Nyeltél egy óriásit. Tényleg nem érdekelt.

Ayato a korlátnak szorított és hozzád simult teljes valójával.

"Még mindig nem félsz tőlem, igaz?" suttogta a füledbe.

"N-Nem" válaszoltál halkan, de hogy újra ilyen közel kerültetek egymáshoz felettébb lázba hozott. Lábaid megremegtek, valamint kirázott a hideg.. csak ő volt képes ilyen benyomást kelteni benned. "A-Ayato kun, cs-csak nem féltékeny voltál arra a fiúra?"

"Baka.. ne nevettess. Bár tény, hogy nem élveztem, hogy az én játékszeremmel játszanak kedvükre olyan emberek, mint az a jelentéktelen fiúcska" mondta, s végig simított arcodon.

"A-Ayato.. a-azt szeretném, h-ha..."

"Ha?"

"A tiéd akarok lenni!"

"Mi lenne, ha előbb megkóstolnálak?" incselkedett veled, de hangján érezhető volt, hogy komolyan gondolja.

Nyakadba fúrta a fejét és végig nyalt érzékeny területeden. Kéjesen sóhajtottál fel a jóleső érzéstől.

"Itadakimasu " hangzott el, s készült fogait belemélyeszteni válladba, de abban a pillanatban lesokkolódott.

A kagunéd mentett meg, amitől Ayato egyből hátrálni kezdett tőled.

Ayato elégedetten vigyorodott el.

"Már értem miért" nevette el magát.  "Nem is értem, hogy nem vettem észre.. egy félig ghoul, mi?"

Annyira megterhelt és fájt az előhívása, hogy a földre zuhantál. Ayato felsegített, majd ölébe emelt.

"Jare, jare.. azt hiszem teljesíthetem a kívánságodat."

"M-Micsoda?"

"Remélem megjegyezted ezt a mai napot, mert mától az enyém vagy" közölte magabiztosan, s elmosolyodott. "Senki másé, azt teszed, amit mondok értettél?"

Aprót bólintottál.

"Csak az enyém.." suttogta lágy hangján, ami elég volt, hogy boldogságot érezz legbelül.

Még ha Ayato a játékszereként gondol rád, akkor sem akarsz nélküle létezni. Teljes szívedből szeretted és bármit képes voltál elviselni tőle...

... bármit.

*lol whoa próbálkoztam, amúgy a végét full betegre akartam, de visszafogtam magam* >.>