* már hoztam egy normális romcsis Dabit, why not *

Már harmadik éve, hogy együtt jártál Dabival. Legtöbben irigyelték a ti különleges kapcsolatotokat, hiszen megértettétek egymást, hagytatok egészséges teret, bizalommal engedtétek a másikat szórakozni. A sok viszály ami Dabi családjában történt, arra késztette, hogy össze költözzetek, amit az anyukád jóvá is hagyott, hiszen ismerte őt és a kinézete ellenére tudta, hogy szeret téged és bármit megtenne érted.

Igen ám, de összeköltözni nem feltétlenül könnyű, hiszen bele lehet simán unni így egy kapcsolatba. Voltak hullám völgyeitek, mint mindenki másnak, de Dabi annyira a tanulást vette mostanába előtérbe, hogy elhanyagolt, arról nem is beszélve, hogy természetesnek vesz már mindent, amit teszel érte. Mintha az anyja lennél, te figyelmezteted a legapróbb feladataira, mert semmit sem tud rendesen észbe tartani. Egyszerűen néha már olyan, mintha egyáltalán nem lenne önálló, minden rád zúdul, egyedül neked kell mindent megszervezned, amiből már teljesen eleged volt.

Abból végképp, hogy romantika sehol. Te ha a boltba mész, akkor is gondolsz rá.. hogy mit főzz neki, mit szeret, ellenben ő egy kedves gesztusként elhanyagolta azt a szokását, hogy néha alkalomadtán kifejezze mennyit is jelentesz neki. Akár egy szál virággal vagy csokival, ami felettébb elkeserített, hiszen te mindig a kedvében akartál járni, azt akartad, hogy teljesen elégedett legyen. Nem arról van szó, hogy Dabi rossz lenne, mert szokta mondani, hogy szeret, de ezt néha illene ki is fejezni, bármiféle módon. Ha egy béna rajzod ad, még az is kielégítő lenne, de így.. 

Otthon végig ezeken gondolkoztál. Dabi a gépe előtt ült és játszott, míg te a szoba másik végében ágyadon feküdtél és zenét hallgatva merültél el kusza érzelmeidben lehunyt szemekkel.

Érezted, hogy feléd kúszik. Rá tehénkedett testedre és mellkasodon helyezte el fejét, úgy bámult rád kék szemeivel, kérőn.

"Mi az?" firtattad unottan, kikapva fülesedet. "Tudod, nem bírom el a testedet, szóval.."

"Miért vagy ma ilyen morcos?"

"Nem vagyok morcos. Leszállnál rólam?" 

"Nem. Amíg nem mondod el" mosolygott rád ördögien és mellkasodba puszilt.

"Semmi, csak elegem van belőled. Hogy már szinte úgy viselkedem, mint az anyád, de te értem alig teszel valamit!" mondtad ki indulatosan, mire szemét forgatva szállt le rólad.

"Már megint ez a téma, bazdmeg?"

"Minek kérdezted meg?"

"Baby, nincs kedvem veszekedni" sóhajtott frusztráltan és fekete hajába túrt.

"Nem is kell veszekedni, hiszen tök mindegy mit mondok, egyik füleden be a másikon meg ki. Erről kéne szóljon a kapcsulatunk?"

"Basszameg, néha figyelmetlen vagyok és ezt kapom? Komolyan?"

"Figyelmetlen vagy?" nevettél fel irónikusan és felpattantál ágyadból. Elé álltál és szemeibe nézve mondtad ki, ami már egy ideje benned volt. "Nem vagyok az anyád, hogy mossak utánad, hogy mindig vacsival várjalak, hogy mindig én vegyem ki a részem, hogy én vezessem a fontos dolgokat körülöttünk, hogy én hozzak össze egy kurva randit, mert ugye ebbe is szarsz bele! Nem érdekel a csoki, se a virág, de te kicsit sem fejezed ki, hogy hálás vagy nekem, amiért ennyi mindent bevállalok érted és értünk!" fakadtál ki szomorúan, majd hozzá tetted. "Belefáradtam, őszintén."

"Jó, sajnálom, de nem figyelhetek ezer dologra. A sulira, melóra még rád is meg ezekre!" förmedt rád dühösen.

"Nem érdekel már, mit mondasz. Tudom jól, hogy örökre gyerekes maradsz és nem fogsz változni ilyen téren, szóval gondolom vagy megszokom vagy befejezem veled, igaz?" firtattad csalódottan.

Dabi kezdte elveszteni a fejét. Olyan gyűlölet ült az arcára, hogy már szinte megijedtél tőle.

"Ha nem éred be ennyivel, talán jobb is" ordította egyenest a képedbe, de csak akkor jött rá mit is mondott, mikor már látta, hogy könnyeid lecsordulnak arcodról.

Vissza fogtad magad és inkább semmit sem mondtál. Fájdalmas vigyort ejtettél valamint bemutattál neki és lesiettél a kertbe, egyenest a hintaágyra, hogy valahogy megnyugtasd magad. Az is olyan idegesítő volt, hogy el sem tudtátok egymást kerülni, hiszen egy háztartásban éltetek. Tudtad jól, hogy nem gondolja komolyan, még is fájón értek szavai. Őszies est volt, az sem érdekelt, ha halálra fagysz, akkor sem voltál hajlandó újra egy légtérben lenni vele.

Alig telt el némi idő, Dabi egy nagy takaróval együtt sétált hozzád. Gondosan rád aggatta, még úgy is, hogy kerülted tekintetét és csak előre bámultál a kert végében lévő kidobásra váró dobozokra. Dabi elfeküdt a hintaágyban, fejét pedig öledbe hajtotta.

"Hé, ne nézz levegőnek" szólt rád barátságosabb hangnemben, de tudomást se vettél róla. "Nem volt igazam, jó?"

"Szerinted érdekel, kinek van igaza? Boldog kapcsolatban akarok élni, szeretném azt érezni, hogy értékes vagyok.."

"Az vagy" simította meg arcodat, végül pedig lenéztél rá.

"Nem vagyok" vágtad rá. 

"Ahj, basszus, tudod jól, hogy nem vagyok jó ezekben a nyálas szarságokban és nem akarok olyat ígérni, amit nem tartok meg" mondta őszintén.

"Nem kell együtt lennünk, ha nem vagy képes változtatni. Szarjak bele abba, amit eddig csináltam? Hogy esne neked? Túl természetesnek veszed, hogy ennyire törődök veled."

"Jó, oké, megpróbálok változtatni ezen."

"Tch, nem kell. Ha kényszerítve érzed magad az már rég rossz. Pedig, azt hittem, ami köztünk van, tényleg különleges.." jegyezted meg elkeseredetten, mire Dabi felült, arcodra tapasztotta mindkét kezét és maga felé fordulta, hogy mélyen szemeidbe nézhessen.

"Mert így van. Te vagy számomra az egyetlen, te vagy.. te vagy a családom" vallt színt, majd homlokát tiédnek döntötte. "Megpróbálom, mert akarom, oké? Ezen nem akarok többet marakodni!"

"Biztos?"

"Persze, hogy biztos. Hiszen tudod, szeretlek" mosolyodott el. "De ha már itt tartunk..."

"Hmm?"

Elváltatok, Dabi pedig sértődött arckifejezést vágott és ölbe tette kezeit.

"Ha már itt panaszkodunk, hogy ki milyen és bedurcizunk.. akkor mi lenne, ha te meg esténként a mély álmaid közepette nem rugdosnál le az ágyról? Annyira nagyra értékelném, (T/N)!"

"Tudod, ezt kapják azok, akik így viselkednek a barátnőjükkel. Örülj, hogy ennyi történt, tudat alatt nagyon haragudtam rád, szóval..."

"Tch, szóval neked szabad hisztizni, nekem meg nem?" incselkedett veled kihívó hangján és megsimította combodat.

"Még szép" kacsintottál rá, de mire észbe kaptál már feléd kerekedett.

"Ez így nem fair, gonosz vagy asszony" suttogta ajkaidra, mire jól tökön térdelted. Erősen szívta be a levegőt, hogy visszatartsa fájdalmas nyögését.

"Asszony?" kérted ki magadnak. "Előbb egy gyűrűt kérek az ujjamra!"

"Ki venne el egy ilyen sátáni teremtményt?" firtatta bosszúsan.

Nyaka köré fontad kezeidet és közel húztad arcodhoz. Beharaptad alsó ajkad, majd válaszoltál magabiztosan.

"Egy másik sátáni teremtmény."

Dabi elmosolyodott.

"Mhmm, nagyon is igazad van" vágta rá egyből. "De túl sok van a rovásodon, szóval tutira itt teszlek magamévá. Nem érdekel, ha a szomszédok meglátnak.. ha pedig halk leszel, jobban megbüntetlek."

"Csak rajta."

***

Milyen volt a Mondo con cukikáim? Sajnos nem jutottam el, pedig szerettem volna, de majd ősszel vesztem el a Con szüzességem, lol xddd

DESZIGETENLEGALÁBBKINTLESZEK XDD