> Ebben a történetben Daichi és Suga fijacskááája Hinata, míg Iwa chan és Oikawáé Kageyama.<

Sugawara és Daichi már öt éve boldog házasok. Egy évre rá örökbe fogadtak egy kisfiút, akit Shouyounak neveztek el. Shouyou volt, aki teljessé tette az életüket. Daichi tipikusan az az apuka volt, aki alig várta, hogy mindenféle sportot taníthasson gyermekének, míg Suga sokszor anyáskodó stílusával kergette őrületbe szerelmét és pici fiát.

Shouyou immáron négy éves. Nagyon boldog és végtelenül szereti szüleit. Mindig rendes, kedves kisfiú volt az óvónénik kedvence, ám egy nap, amikor Suga érte ment, keservesen sírt karjaiban.

"Sho chan, mi történt?" kérdezte apukája, de a kisfiú továbbra is zokogott.

"Úgy bömböl mint egy kisbabaaa!" gúnyolta ki nevetve, rá mutogatva Shouyoura egy fekete hajú, kék szemű kisfiú.

"Ejnye, ejnye Tobio chan, nem szabad csúfolódni" szólt rá cinikusan apukája. 

Suga egyből felismerte.

"Oikawa?" 

A férfi gondolkodóba esett, ahogy végig mérte Sugát, majd eszébe jutott.

"Sugawara?" 

"Még a Karasunóból, igen" helyeselt vidáman Suga, s immáron Shouyou abba hagyta a sírást. Tobio apukája mellé állt és csodálkozva nézett fel rá.

"Áhh, te is feladó voltál, mint én. Nem is volt ez olyan régen" idézte fel gondolatban emlékeit Oikawa és mosolyogva közölte. Fia felé fordult. "Tobio chan, kérj bocsánatot Shou chantól" adta ki a parancsot.

"Nyem" felelte Tobio.

Oikawa megilletődött egyből. Leguggolt fiához és elővette a lehető legszigorúbb arckifejezését.

"Kérj. Bocsánatot. " erőszakoskodott tovább.

"Nyem" kiáltott fel Tobio, lábára lépett és vissza rohant a terembe.

Shouyou csak nevetett ezen. Sugának is majdnem sikerült. Oikawa kiegyenesedett és dühösen bámult Sugára.

"Szerinted ez vicces?" firtatta Oikawa sértődött arckifejezéssel.

"Ő, nem, nem, dehogy" mentegetőzött Suga, de Oikawa nem elégelte meg a választ. Szúrós tekintettel bámult rá, majd végül faképnél hagyta őket és Tobio után sietett. 

Otthon Suga próbálta volna kihúzni mi is történt Shouyouval, aki épp kis vonataival játszott.

"Shou chan, mondd el mi történt ma az oviban" ült le hozzá Suga és vitt neki némi csokis kekszet, remélve, hogy ezzel megpuhíthatja.

A kisfiú úgy tett, mintha ott se lenne. Daichi is megérkezett ekkor tájt, Shouyout pedig mintha torpedóból lőtték volna ki, úgy rohant hozzá. Szokásos csikizős partiba kezdtek vidáman. Kettejüktől zengett a ház. Suga nagyot sóhajtva vonult vissza a konyhába. Sosem látta még kisfiát ennyire sírni mint ma, és nyugtalanította, hogy nem tudta mi váltotta ezt ki belőle.

Később lefekvés előtt Suga kettesben is beszélt Daichival. 

"Aggódom miatta, Daichi" osztotta meg aggályait szerelmével. "Nem láttam még őt ilyennek, ráadásul fürdés közben azt mondogatta, hogy nem akar oviba menni!"

"Ne akaratoskodj ennyire.. talán megkérdezem tőle én, jó?"

"Jó" egyezett bele Suga.

Daichi bement Shouyouhoz, aki már készülődött az alváshoz. Nagy maciját szorongatta. Daichi leült ágya szélére.

"Shou chan.. volt valami az oviban ma?"

"Neeeem" mondta, de Daichi nem az a fajta, akit átlehet csak úgy verni, ráadásul felhúzta orrát, ami elárulta a kis narancs hajú fiút.

"Biztos? Ugye nem akarod, hogy elkapjon a karom és halálra csikizzen?" fenyegetőzött bohókásan Daichi, mire Hinata csak mosolyra húzta a száját. Daichi be is tartotta ígéretét, de végül semmit sem sikerült kiszednie belőle.

Másnap délután Daichi és Suga úgy döntött, együtt mennek Shouyouért. Beléptek a kis terembe és felfedezték, hogy kisfiuk arca szét van firkálva és vigasztalhatatlanul sír. Feltűnt nekik, hogy a kisfiuk körül Tobio ugrabugrált boldogan. Daichi felkapta a síró Shouyout. Suga ezalatt végig az óvónénivel harcolt és végül kiderült, hogy Tobio chan volt a hunyó, tegnap elvette a kedvenc maciját ma pedig folyamatosan szekálta. Megérkezett akkor Iwaizumi és Oikawa is. Suga dühösen állt Oikawa elé.

"Remélem nem magadra akarod formálni a fiacskádat" vágta oda neki ingerülten.

"Ha? Se szia, se pá? Miről beszélsz?"

"Olyan önteltnek és arrogánsnak nevelitek, hogy ilyeneket csináljon? Magadra formálod talán?" 

Oikawa gyilkos pillantással nézett rá. Iwaizumi ezt látva közbe avatkozott.

"Mi történt itt?"

"Tobio chan" mondta Suga. "Állandóan piszkálja Shouyout!" 

Daichi is oda tért Shouyouval a kezében. Iwaizumi magához hívta Tobiót.

"Tobio, légy őszinte" utasította Iwaizumi, miközben mindenki körbe állta választ várva. "Te tetted ezt Shou channal?" 

Tobio ártatlanul nézett fel mindenkire. 

"Dehogy apuci" tagadta le és megölelte apukáját.

Oikawa diadalmasan mosolygott Sugára.

"Ha azt mondta nem ő volt, akkor nem ő volt! Törődj bele" nevetett fel Oikawa pimaszul, Suga pedig kész volt lecsapni rá annyira bepöccent.

Daichi utána szólt, hogy ne tegye, de végül az óvónéni avatkozott közbe. Shouyou és Tobio bent játszottak, mialatt a szülőket behívatták némi beszélgetésre az igazgatóval. A hölgy óriásit sóhajtott.

"Úgy látom a gyerekek nem beszélnek" állapította meg a helyzetet.

Oikawa szólt volna, de helyette Iwaizumi tette meg.

"Én hiszek a fiamnak, ha azt mondta nem tett ilyet, akkor az valószínűleg így van" magyarázta Iwaizumi.

Daichiban ment fel immáron a pumpa.

"Olyanról még nem hallottál, hogy füllentés, teszem azt, hazugság, hogy megússz egy kényes helyzetet?" mordult fel Daichi Iwaizuminak szegezve a kérdést.

"Elég" szólt közbe az igazgató. "Oldják meg valahogy ezt a helyzetet. Az óvónő látta, hogy Tobio volt a felelős az egészért."

"És ha ő hazudik?" firtatta Oikawa ölbe tett kezekkel.

A nő fáradt arckifejezéssel illette. 

"Azt mondtam, hogy oldják meg közösen ezt a problémát. Akár egy pizsama partival, vagy egy közös játszónappal!" szigorított be a nő, mire a szülők engedelmeskedtek és kivonultak.

Shouyou boldogan építgette legóból a várát, amit Tobio le is rombolt a szülők szeme láttára. Iwaizumi arcára csapott.

"Tobio, gyere ide, de rögtön!"

A kisfiú oda sietett apukájához.

"Miért csináltad ezt? A tegnapi panda amit haza hoztál, az is Shouyou chané?"

Tobio aprót biccentett. 

"Nem szabad elvenni más szeretett dolgait" dorgálta meg Iwaizumi.

"De hát apa is eldugta a te dolgaid, még is szeret téged" mondta Tobio, mire Iwaizumi felnézett Oikawára.

"Miről beszél?"

"A csúnya ruháidról" árulta el Tobio Oikawát.

"Ez most komoly?" fakadt ki Iwaizumi. "Ezért tűnt el annyi dolgom? Tobióra fogtad, Trashykawa!"

"Várj" szólt közbe Suga. "Még is szeret téged? Te szereted Shouyou chant, Tobio?"

A kisfiú lázasan bólogatott, mire Daichi és Iwaizumi elnevette magát.

"Akkor add vissza neki a pandáját" utasította Iwaizumi.

Tobio oda rohant Shouyouhoz, vissza adta neki plüss állatkáját és adott arcára egy puszit. Suga oda bújt Daichihoz és könnyeit törölgette.

"Ennél nem láttam még aranyosabbat!"

Oikawa is szerette volna megélni így ezt a pillanatot, de Iwaizumi ellépett tőle.

"Iwa chaaan, olyan gonosz vagy!"