Pár hete, hogy szakítottatok Hydével. Kicsit furcsa érzés volt számodra ez, hiszen az első szerelmed volt, és hála az égnek, nem is csúnyán váltatok szét, hanem megbeszéltétek, hogy talán így lesz a legjobb. Legalábbis, te állítottad ezt, hiszen kezdtél kételkedni az érzéseidben iránta. Eleinte úgy vélted jó megszabadulni némi tehertől, ami egy kapcsolattal jár, de idő közben kezdtél rájönni, hogy talán hiba volt amit tettél. Hiányzott az a pozitív viselkedése, ráadásul az is, hogy törődjön veled, vagy az ő hangját halld utoljára, mielőtt lefekszel és ő legyen az első gondolatod, amikor reggel magadhoz térsz.. Még is, annyira szívesen elmondtad volna neki, hogy tévedtél, de büszkeséged egyáltalán nem hagyta és az is közrejátszott, hogy féltél a visszautasítástól.

Így hagytad, hogy ülepedjen benned.

De..

Még is hogyan, ha minden egyes nap látnod kell a suliban?

Természetesen ezen a csodás tavaszi napon sem volt másképp. Elpakoltad gyorsan a cuccaidat, felkaptad táskádat és sebtében rohantál kifelé, hogy véletlenül se futhass vele össze. Utad az udvarra vezetett, ahol egy padon ülve kezdted majszolni kedvenc édességedet, hátha enyhítheti a stresszt és bánatot ami épp benned dúlt.

"(T/N) chaaaaan" sipítozta a neved barátnőd, aki a távolból rohant feléd.

Próbáltad volna kapálózva, fenyegető mutatványokkal jelezni felé, hogy fogja vissza magát. Eredménytelenül.

Megállt előtted, térdére támaszkodott és lihegett.

"Híreim vannak" közölte veled nagy nehezen.

"Mifélék?" firtattad kissé durcásan és ölbe tetted kezeid választ várva.

"H-Hyde és egy furi csaj együtt csi-csinálnak valami projektet! Tudtad volna, ha megvártad volna az óra végét!" 

Szíved fájdalmasat dobbant mellkasodban, még sem mutattad ki érzelmeid.

"Na és? Ez már nem az én dolgom" felelted közömbösen.

"Tutira? Azt mondtad, hogy hiányzik, nem?"

"Hiányzott" javítottad ki azonnal.

"Hmm, hát jó.. de ha még is így van, szerintem még most közöld vele. Nem hibáztathatod, ha összejön majd mással, miközben rájöttél mi is igazán fontos.." intett óvva barátnőd aggodalmaskodva.

"Oké" zártad le ennyivel ezt a kínos témát.

Furdalt a kíváncsiság, hogy ki lehet az a bizonyos lány, így nap végén bent maradtál és a kémia terem felé vetted az irányt. Szerencsére az ajtó némileg nyitva volt, így óvatosan kukkantottál be. Hyde mosolygott. Boldognak tűnt mellette. A lány az utasításait követte, akit szebbnek véltél saját magadnál is. Rózsaszín hosszú haját csak lóbálta, zöld szemei csillogtak, ajkai hívogatónak tűntek és az alakjával sem volt semmi probléma. Csak úgy rebesgette a szempilláit bármikor, amikor Hyde megkérte valamire. Hyde felkapta a fejét és az ajtó felé nézett, de gyorsan reagáltál és visszahúzódtál.

Csak ne vegyen észre, csak ne vegyen észre..

"(T/N)?" szólt utánad meglepetten Hyde.

Innen már nincs menekvés. Kiegyenesedtél, feléjük indultál és zavarodban mosolyogtál. 

"Ohh, h-helló! Cs-csak azt néztem, hogy fo-foglalt-e ez a terem, de már megbizonyosodtam róla, szóval mennék" dadogtad, habogtad összevissza.

"Maradhatsz velünk is" ajánlotta fel Hyde kedvesen, mire a partnere csak forgatta szemeit.

"Ez két emberes munka, Hyde" oktatta ki a lány.

"Attól még nézheti, nem?"

"Majd a randinkra is elhívod, hogy nézze?" 

"Ja, nem maradok" váltottál át ridegbe. "Sok sikert" jegyezted meg cinikusan, sarkon fordultál és igyekeztél kifelé.

Hyde utánad rohant. A folyosón sikerült elkapnia.

"Bocsi ezért.." mentegetőzött lelkiismeretesen.

"Nincs miért" szakítottad félbe. "Megvoltam bizonyosodva arról, hogy egész jó az ízlésed nők terén, de úgy látom csalódnom kellett benned megint, Hyde" szúrtad oda neki gonoszan, mire elnevette magát.

"Tudtommal te szakítottál velem, akkor mire fel a kémkedés és felháborodás?"

"Tch. Soha nem jönnék veled újra össze" mondtad büszkén. "Kémkedés?" nevettél fel. "Túl sokat hiszel magadról! Tényleg az érdekelt, hogy foglalt-e a terem, hiszen egy osztályba járunk, nekem is van egy ilyen feladatom. Ne képzelj ebbe többet, mint ami.. ennyire ne legyél szánalmas!"

Hyde búskomoran félmosolyra húzta száját.

"Bocs" adta meg magát. "Akkor, szia!"

Miért, miért, miért, miért, miért, miért, miért, miért vagyok ennyire idióta?

Másnapra mardosott a bűntudat, amiért olyan fagyos voltál vele.. és természetesen az sem hagyott nyugodni, hogy.. miért volt olyan szomorú? Jó, nyilván bántottad, de egészen máshogy vártad tőle, hogy kezelje ezt a helyzetet. A megszokott az lett volna, hogy addig szócsatáztok, míg valamelyikőtök nem nyer, de ő feladta.

Nem tetszett ez neked.

Magányosan ebédeltél a menzán, mire hangos ricsaj ütötte meg füledet.

"Komolyan, Hyde? Ezért hívtál el randizni?" csattant fel ellene a tegnapi csaj.

Hyde próbált hárítani, látszólag négyszemközt akarta megbeszélni, mint minden normális ember.

"Ne érj hozzám" folytatta a hisztit a csaj. "Végig az exedről fecsegtél, szerinted mióta érdekel engem ez? Vagy csak egy színjáték volt, hogy féltékennyé tedd? Milyen eredeti" fakadt ki, de Hyde nem felelt csak állt vele szemben, mint egy fadarab.

A lány nem elégelte meg ezt a viselkedést, így megöntözte őt üdítőjével. Hyde dühösen viharzott ki az udvarra. Tétováztál legbelül.. utána menjek vagy ne?

Bátorságot kaptál magadon és utána mentél. A földön ült kint és a falnak dőlt. Szemüvegét tisztogatta gondosan. Leültél elé, mire elfordította fejét.

"Mit akarsz? Jöttél nevetni rajtam?"

"Dehogy" vágtad rá rögtön. "Mondtam, hogy romlott az ízlésed, nem?" incselkedtél vele mosolyogva, mire viszonozta azt végre.

"Az biztos. Maradnom kellett volna az elsőnél, nem?" nézett immáron szemeidbe.

A mosolyától elolvadtál legbelül.

"Talán igen, talán nem... ki tudja?"

"Tudtommal soha nem jönnél velem össze újra, nem?"

"Tudtommal nem akartál annyira visszaszerezni" vágtál vissza.

"Pontosan ez a legnagyobb baj, amit elkövethettem életem során. A sok gyilkolás mellett ez eltörpül" próbálta elviccelni az egészet.

Bénának béna volt, de még is megnevettetett.

"Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy nélküled még a kedvenc édességemnek sem olyan finom az íze?" tette fel élete kérdését.

"Ez még nem elég jó, Hyde."

"És az, hogy szeretlek?" vallotta be boldogan, fülig érő mosollyal.

Ledermedtél. Sz-szeret? 

Mielőtt válaszoltál volna, megcsókolt. Lassan, szenvedélyesen, mialatt könnyeid is kibuggyantak a meghatódottságtól. Kezeibe fogta arcod és egy pillanatra megtörte a csókot, hogy letörölhesse azokat.

"Baka..." suttogtad hitetlenkedve, mire a karjaiba zárt.

[bocska a lustaságomért, idk mennyire nyálas vagy béna, de védekezem annyival, hogy HSM számokat hallgattam, miközben írtamxdd ]