* basszus, csak én vagyok ilyen béna, aki szeret high school musical számokat hallgatni, mialatt romcsit írogat? xdd  tutira a can i have this dance-re fogok táncolni az esküvőmön. oikawa remélem tudja. vagyis asuma kousuke*

Furcsák a gyermekkori barátságok. Te és Makoto, Rin valamint Haru egész jóban voltatok. Igazából Makoto volt a legjobb barátod, s mivel folyton rajta lógtál a fiúk kénytelenek voltak elviselni körülötte. És valahol itt fogalmazódott meg benned, mit is érzel iránta. Már egész kicsiként is törődött veled lelkiismeretesen. Szeretted volna tőle kapni az első csókodat, el is tervezted, hogyan legyen, de azon a délutánon Rin volt, aki lecsapott rád. Rin és te azon a napon együtt mentetek haza suliból. Nagyon sok téma jött fel, ahogyan az is, melyikőtök kibe szerelmes.. Rin végig rád utalt, amit akkor nem értettél, s hogy felfogd cselekedett, de ennek a véglete annyi lett, hogy nem szóltál hozzá többé, de nem csak hozzá, hanem a többiekhez sem. Valami furcsa bűntudat kapott el akkor, s nem tudtál Makoto zöld szemeibe nézni többé. 

Aztán teltek múltak az évek. Néha láttad Makotót, de jobban mondva csak intettél neki messziről. Ha láttad rajta, hogy próbál közelíteni feléd, menekülőre fogtad az egészet. 

Végül egy nap meglátogattad az Iwatobi középsulit. Mivel szerettél úszni, rá lestél az úszó csapatra is.. 

.. amit talán nem kellett volna. 

"(T/N) chan!" kiáltotta neved Makoto.

Meztelen felső testétől majdnem elájultál. Elpirulva fordultál el, s próbáltál volna szökni, de az egyik alacsonyabb srác eléd állt.

"Te vagy (T/N) San? Nagyon sokat hallottunk már rólad!" mosolygott rád barátságosan.

Itt már valahol az ájulás kerülgetett. Inkább megfordultál Makoto felé, aki vidáman fogadott. Haru pont akkor mászott ki a medencéből.. az ő felső teste is megért egy pillantást. Azt hitted menten elájulsz.. annyira sokat nőttek és annyira másnak tűnnek.

"(T/N)" üdvözölt Haru szokásosan rezzenéstelen arckifejezésével.

"H-hello, m-mindenki" préselted ki magadból nagy nehezen a szavakat.

"(T/N) chaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan" hallottad meg Gou vidám hangját. 

Ahogy meglátott szoros ölelésbe húzott. 

"Hogy vagy? Láttalak a múltkor úszni! Csodás volt! Miért nem versenyzel már?" firtatta izgatottan Gou.

Az órádra pillantottál majd rájuk.

"Ohh, hupsz, sajnos mennem kell.. Kinyír a tanárom, ha két perc múlva nem leszek a suli előtt, szóval, sziasztok!" hadartad el a kis búcsúdat és rohanni kezdtél.

Mi volt ebből a tanulság? Nos, csak annyi, hogy tudtad melyik gimit kerüld el, de nagy ívben.

Késő délután úgy döntöttél úszni mész, még pedig a régi uszodába, ahova kicsiként jártál. A távolból megláttad Makotót elsétálni onnan. Igyekeztél sietve betérni, de a bejárat előtt váratlanul elkapta valaki a karodat, aki nem más volt, mint ő.

"D-de az előbb.."

"Nem tekintettél körül rendesen ezek szerint, (T/N) chan" mondta Makoto, majd elengedte csuklódat. "Van mit megbeszélnünk, igaz?"

"N-nem tudom m-miről beszélsz.." 

"Ne légy ennyire feszült. Nincs mitől félned" mosolygott rád. "Csak beszéljünk. Jó?"

Francba ezzel a sráccal, hogy még mindig ilyen hatással van rám.

Aprót biccentettél beleegyezésképp és lementetek a partra egy-egy fagyi társaságában. Leültetek egymás mellé a homokban, majd Makoto kezdeményezett.

"Tényleg abba hagyod az úszást?" firtatta halkan.

"Honnan tu-"

"Hallottam Goutól."

"Csak egy kicsit lesérültem, semmiség.." 

"Lesérültél?" fakadt ki Makoto. "Tényleg? És komoly sérülés? De ugye.. r-rendben leszel, (T/N) chan?"

"Nem hagyom abba, csak amíg fel nem épülök. Rendben leszek, n-ne aggódj" magyarázkodtál kissé idegesen a végén pedig el is fordítottad a fejed.

"Megkönnyebbültem" sóhajtott fel frusztráltan, majd kissé elszontyolodott. "(T/N) chan.."

"I-igen?"

"Tettem valamit, amiért.. így gyűlölsz?"

"Gy-gyűlölni? H-hogy... m-micsoda.."

"Amióta elment Rin, szóba sem álltál velünk.. t-talán engem hibáztatsz, hogy elment?"

"DEHOGY" kiáltottál rá már szinte. "Nem.. nem utállak, M-Makoto.."

"Akkor.. miért?"

"Nem haragszom egyikőtökre sem, csupán akkor ezt véltem a legjobbnak.. tú-túl sokat voltam veletek, fi-fiúkkal.." hantáztál arcátlanul. "Sokat csúfoltak érte és otthon is sz-szóvá tették, szó-szóval.."

"Ohh, értem.. akkor.." egyenesedett ki Makoto, majd te is.

Feléd fordult és kinyújtotta feléd a kezét.

"Kezdhetnénk elölről, ha már nem bánod, hogy fiúkkal lógsz?"

"T-tessék?"

"A barátságunkat. Kezdjük elölről. Mit szólsz?"

Barátság.. ki akarna a barátja lenni? Nem a barátja akarnék lenni, hanem a barátnője.. még ennyi idő után is, hogy lehet ennyire elolvadni valakitől? Ez is csak azt bizonyítja, mennyire, de mennyire él bennem az iránta érzett szeretetem ennyi idő után is.

"Rendben" egyeztél bele végül.

Ez szinte egy ígéret volt. Minden rendben volt ettől a naptól kezdve. Lépésről lépésre töltöttétek együtt szabadidőtöket. Először kezdődött mozival, majd úszással, együtt tanulással, végül pedig már majdnem minden napotokat együtt töltöttétek. Te pedig minden egyes Makoto féle mosolynál újra, és újra beleszerettél. 

Aztán visszatért Rin. A fiúkkal ellenséges volt, kivéve téged. Látva Haruék szenvedését, segíteni akartál nekik vissza kapni régi barátjukat, Rint, ezért mentél el vele egyik este sétálni a partra amikor elhívott. Beszélni akartál vele és rávenni, hogy beszéljen végre Haruval.

"(T/N) chan, nem kell ezt tenned.."

"Miről beszélsz?" nevetted el magad kínodban.

"Találkoznod velem.."

"De ezt akartam tenni" álltál meg hirtelen.

Rin döbbenten nézett rád. 

"K-komolyan?"

"Persze, butus.." mosolyogtál rá boldogan. Rin szólt volna, de te megelőzted. "Mesélj el nekem mindent... de mindent!" 

"Oké.."

Rin így is tett. Valahol legbelül tudta, hogy rád számíthat, ami csak felerősítette érzéseit irántad. Másnap elmondtál mindent Makotónak, de volt még valami, amit akartál vele közölni. A part stégjén ültetek egymás mellett. Tudtad, hogy ez lesz a legjobb alkalom.

"Makoto.. van valami, amit elakarok neked mondani."

"Én is szeretnék valamit mondani, de előbb meghallgatlak téged" 

"É-én.. sz-sze.. sze.." próbáltad kinyögni, de annyira nehéz volt ezt kimondani. "Sze-szeretlek téged..már nagyon régóta.."

"Igen?" szólalt fel mögöttetek dühösen Rin. "Akkor miért engem csókoltál meg akkor?" vont kérdőre.

Makoto arckifejezése leírhatatlan volt. Be pánikoltál. Kiegyenesedtél és elrohantál mindkettejüktől. Gondolatban végig szidtad magad. Nem kellett volna újra velük lógni.. és nem lett volna ez. 

Hazaértél, párnádba temetted arcod és hangosan bömböltél. Egy jó félóra múlva megjelent Makoto nálatok. Bezártad az ajtódat, s nem engedted be.

"(T/N) chan, beszéljük meg.." kérlelt kintről Makoto.

"M-menj el."

"Nem akarok elmenni. Sőt, ha kell, sátrat verek a házatok előtt. Engedj be, kérlek."

"Nem."

"(T/N) chan, kérlek.."

Nem feleltél immáron. Hallottad, ahogyan Makoto sóhajt egy nagyot.

"Tudtam Rinről. Nem bírta magába tartani, hogy a lányt akibe szerelmes volt, megcsókolhatta. Elmondta Harunak, aki aztán nekem.. tudtam, hogy ezért kerülsz engem.. csak féltem felhozni ezt a témát."

Semmit sem szóltál, így folytatta.

"Nem tudtam, hogyan kerülhetnék újra közel hozzád, (T/N).. pedig szerettem volna. Nincs abban semmi rossz, amit tettél, hiszen... már akkor tudtam, hogy te ezt nem így akartad.."

"Honnan?" 

"Nekem adtad a kabala delfined ami a mai napig megvan nekem. Elmondtam akkor anyának, hogy tőled kaptam ő pedig elmondta nekem, mit is jelent ez a nagylelkűség.. ráadásul utána már felénk sem néztél.."

"M-mit akarsz ezzel mondani?"

"Nyisd ki az ajtót és megtudod. Kérlek."

Eleget tettél kérésének. Szikrázó zöld szemeibe néztél könnyes szemekkel, míg ő mosolyogva nézett le rád. Tenyere átölelte arcodat, s letörölte könnyeid.

"Én is így érzek. Már rég óta. Szeretlek, (T/N) chan."

* lel engem már sose fog szeretni így egy fijú *