"Hé, sajnálom! Meggondolatlan lépés volt, én.. nem is szerettem őt! Sajnálom, sajnálom, sajnálom!" ismételgette magát barátod, akiről az imént derült ki, hogy megcsalt.

"Nem kell mentegetőznöd" szakítottad félbe csalódottan.

Már szánalmasnak tartottad, ahogyan szabadkozik, hiszen nem is tőle tudtad meg, hanem az új ribancától.

"Beszéljük meg, jó?" kérlelt kétségbeesetten.

Felsóhajtottál. Egymással szemben álltatok szobádban. Az ajtódhoz sétáltál és kinyitottad.

"Nincs mit megbeszélnünk, oké? Tűnj el, mihamarabb!" mutogattál kifelé, ő pedig megindult.

"(T/N)" szólt még, de te becsaptad ajtódat. "Eljövök még később a cuccaimért.." szólt az ajtó túloldalán.

El voltál keseredve, hogy így átvertek, így tudtad jól, kit is kell felhívnod. Tárcsázni kezdted a számot, de ő meglepetésedre egyből felkapta.

"(T/N)?" szólt a vonal túlsó végén Kageyama.

"Kags? Ohh, szia.. izé.." köszöntötted kissé szomorkásan.

"Mi az? Eléggé letört a hangod. Minden rendben?"

"Nem.. át jönnél?"

"Megyek."

**

Idegességedben fel alá járkáltál. Tényleg jó ötlet volt felhívni azt a srácot, aki életed nagy szerelme volt, hogy kiöntsd neki a szíved? 

Kageyama ahogy belépett, nem hezitáltál. Megölelted és halk sírdogálásba kezdtél. Az ő karjaiban érezted magad a legnagyobb biztonságban mindig is. Kageyama egyik kezével ölelt, másikkal fejedet simogatta nyugtatásképp.

"Mit csinált az a díj nyertes idióta?" firtatta Kageyama, de annyira jól esett ez az ölelkezés, hogy kicsit sem bontakoztál ki.

"Megcsalt.."

"Megcsalt.. wow" döbbent le Kageyama. "Egy ilyen lányt, mint te? Meg van ez huzatva?"

"Hagyd abba" motyogtad kissé durcásan.

"Melyik testrészét törjem el előbb?"

"Arra se lenne méltó" vágtad rá és kihátráltál az ölelésből. 

Arcodat könnyeid áztatták át, teljesen megtört és meggyötört volt. Kageyama mindkét kezét arcodra illesztette és letörölte könnyeid.

"Ha így kell látnom téged, akkor bizony az. Sír követ fogok neki ajándékozni!" közölte veled Kageyama bosszúsan, de te elléptél tőle és háttal álltál neki.

"Mindegy.. amúgy sem.. illettünk össze" mondtad halkan még is hallhatóan.

Kageyama mögéd lopózott, kezeivel átölelt hátúlról, így hátad mellkasának nyomódott. Válladra hajtotta fejét és nyakadba puszilt.

"Kicsit felelősnek érzem magam azért, mert megbántottak.."

"Nem kell. Megértettem, hogy fontos neked a röplabda és.. hogy nincs annyi időd rám.." 

"Talán elég nagy hiba volt, hogy nem próbáltam meg a számomra legfontosabb dolgokat megtartani.." látta be hibáit.

"Talán.."

"Hé.. sokkal, de sokkal jobbat érdemeltél volna ennél a szerencsétlennél. Sajnálom, hogy .. magadra hagytalak, sajnálom, annyira, de annyira.." motyogta Kageyama megtört hangján.

Hirtelen nem is tudtad, mit mondj. Helyette ő cselekedett. Kageyama immáron állad vonalát hintette be puszikkal, majd egy pillanatra abba hagyta, tekintetek találkozott és hirtelen megcsókolt. Lassan, még is szenvedélyesen. Nagy kezeivel végig simított testeden, s immáron hevesebben vívtátok csók csatátok. Lassan húzódtál el tőle, ezzel megtörve, ő pedig elpirulva, összezavarodva nézett rád.

"Sajnálom" szabadkozott. "Kicsit túl.."

"Hé, nem kell" suttogtad ajkaidra.

"Biztos, hogy.. akarnád?"

"Csak.. csak veled, Kageyama.." felelted vágyakozva.

Felé fordultál, hogy szemtől szembe legyetek. Fejete hajába túrtál és elvesztél mély kék szemeiben.

"Annyira, de annyira.. hiányoztál!"

"Te is nekem, Kags.."

"Ez azt jelenti, hogy.. lenne.. még egy..." csillantak fel szemei, de a végénél elcsuklott hangja bizonytalansága miatt.

"Esélyed?"

Aprót biccentett. Homlokát tiédnek nyomta, s úgy várt válaszodra.

"Kageyama, így is évek teltek el, de sosem tudtalak igazán elfelejteni.." mondtad, majd folytattad. "De azt akarom, hogy igazán szeress. Annyi minden történt velünk, de még ezek után is úgy érzem, hogy te vagy az igazi. Amíg ezzel a sráccal voltam, addig is csak felejteni.. akartam.."

"Tudom, tudom, tudom. Nincs olyan nap, amikor ne gondolnék rád... még most is, annyira, de annyira.. szeretlek.."

Fél mosolyra húztad szád.

"Én is téged, Kags.."

"Megpróbálnád velem újra? Én sosem foglak bántani, esküszöm! Fontos a röpi is, de te is ugyan annyira.."

"Ezt szeretnéd, Kags?"

"Ezt, (T/N)! Légy az enyém!"

"Mindig is a tiéd voltam" susogtad, mire ölébe emelt és ágyadra tett óvatosan. Föléd kerekedett, de pont akkor lépett be az ajtódon az újdönsült exed.

Hangos nevetésbe kezdett.

"Jellemző. Akármi volt, ennek a srácnak rohantál a karjaiba, igaz? Mint egy ócska ribanc, igaz?" háborodott fel, mire Kageyama lemászott rólad és elé állt. Pólójába markolt és gyilkos pillantással nézett egyenest szemeibe.

"Ő az enyém. Igen, régen elszúrtam, de te voltál akkora gyökér, hogy elengedd őt. Te bántottad meg őt és még neked áll feljebb?" köpködte a szavakat rá dühösen Kageyama. "Ha még egyszer ránézel, hozzá érsz vagy ha csak beszélsz vele az lesz az utolsó tetted!"

Kageyama elengedte őt. Ijedtében le is lécelt. Kageyama furán bámult rád.

"Komolyan? Azt hitted, hogy ez majd helyettesíthet? Ez sértés, (T/N)!" kérte ki magának Kageyama.

"Tch, alig vártad ezt a pillanatot, nem igaz?"

Kageyama haloványan mosolyodott el és ledobta magáról felsőjét, majd föléd kerekedett.

"Nem is tudod, mióta.."

"Bizonyítsd be!"

"Bebizonyítom, mennyire szeretlek.." mondta magabiztosan, majd újra megcsókolt.

Mint azt mondani szokták, minden rosszban van valami jó. Kageyama és a te kapcsolatod igazán mély volt, de te megértetted, hogy a röplabda az, amit annyira szeret és nem akartad, hogy feladja érted, ezért döntöttetek úgy, hogy külön utakon folytatjátok. Sokáig nem volt senkid, de amikor összejöttél ezzel a sráccal, úgy érezted, talán sikerülhet elfelejtened.. de mindig benned volt, hogy vajon hol lehet és mit csinálhat.. minden nap eszedbe jutott, nem tudtál szabadulni ettől az érzéstől.

Tőle.

És boldog voltál, hogy így alakult. Hiszen ez csak azt bizonyította, hogy tényleg ő az igazi.

**

nyálas kérést teljesítettem.

kövi preferences lesz, ha valakit még nem írtatok, de látnátok benne, írjátok ki legyen, szerivan.