* whoooooooooooooooooooooa NYÁlaS kedvembe vagyok, magányos lelkemnek jó eljáccani a gondolattal xd amúgy egy tuti, hogy preferencesben mindig benne lesz a kis méregzsák kacchan, hiszen imádom és ti is odáig vagytok érte *

┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Atsumu, Kacchan, Kageyama, Souma, Kuroo, Oikawa, Zen,

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

Atsumu (why i love him so much? majd rájöttök a haikyuu negyedik évadából)

Atsumu szinte parancsba adta, hogy suli után egyből hozzá menj és a szobájában várd meg. Te követted utasításait, de amikor már este felé sem ért haza, aggódni kezdtél. Nyugtattad magad, hogy csak elhúzódik az edzése, de Osamu, az iker tesója sem ért haza. 

Amikor már készültél vissza indulni a sulihoz, akkor jelent meg. Belépett az ajtón és rád pillantott. Szája sarkából vér folyt és úgy tűnt az orra is betört, valamint egy csúnya monoklival is büszkélkedhetett. Fehér pólóját némi vér borította. Egyből oda rohantál hozzá.

"Mit csináltál? És miért véres a pólód?" szidtad le azonnal.

"Sssh.. Ne aggódj, ez nem az én vérem."

"Mi van? Jobb, ha elkezdesz magyarázkodni, mielőtt még.." fakadtál ki hisztérikusan, de ő kezét szádra tapasztotta.

Homlokát a tiédnek nyomta és gondterhelten sóhajtott egy nagyot. 

"Egy idióta faszságokat kezdett el rólad magyarázni az egyik lyukas órában, amivel nagyon felcseszett. Legszívesebben megöltem volna, de.. felvetették a hülye osztálytársaim az ötletet, hogy bunyózzuk le és nem akartam, hogy lásd.." magyarázta Tsumu, s hunyorogni kezdett. Kezét leemelte ajkaidról, s próbálta tartani magát, de kibuggyantak könnyei. "És nem hagyhattam, hogy bemocskolják annak a nevét, akit annyira szeretek" folytatta meggyötört hangján.

Érezhető volt, mennyire megviselte ez az egész, de ezt az oldalát is csak neked tudta megmutatni. Szőke hajába túrtál és adtál ajkaira egy puszit, majd orrára, sebeire, s végül lecsókoltad könnyeit is.

"Shh. Te vagy a legjobb, Tsumu. Köszönöm, de ne is beszéljünk erről többet, jó? Lekezeljük a sebeidet és összebújunk rendben?"

"Rendben" egyezett bele egy félmosoly keretében.

"Tsumu.."

"Hmm?"

"Ígérd meg, hogy többet nem kell így lássalak.." 

"R-rendben.."

"Szeretlek, Tsumu."

"Én is, (T/N)"

Kacchan

Mivel évfordulótok volt, te főztél Kacchannak. A szüleid is elhagyták a várost, így remélted, hogy kettesben, boldogan meg tudjátok ezt ünnepelni. 

De Kacchan előjött a szokásos idegbeteg stílusával. Jobban mondva, úgy rontott be.

"Mi a baj?" kérdezted őt, de csak fel és alá járkált a nappalitokban, valamit motyogva orra alatt, leszegve a fejét. "Katsuki, kérdeztem valamit!" kiáltottál rá.

"Elegem van ebből, elegem van mindenkiből, mindenkit csak simán ki kéne nyírnom!" ordította teljesen kikelve magából, szemei a szokásosnál is jobban izzottak.

Nyeltél egy nagyot. Megrémített ezzel.

"E-engem is?"

"A mindenkibe te is beletartozol, nem?" kiáltotta dühösen, és az asztalt is felrúgta mérgében amin a szorgosan elkészített vacsi pihent, amit csináltál.

Annyira rosszul esett, hogy arra késztetett, hogy elhagyd a saját házatokat. Az ajtónál viszont Kacchan megragadott és magához ölelt, úgy, mintha nem lenne holnap. Válladra hajtotta a fejét, te végül engedtél neki és viszonoztad ölelését. Érezted, hogy kissé megremeg, annyira feldúlt.

"Mi történt, Kacchan?" suttogtad fülébe.

Kacchan kibontakozott és eléd állt. Letörölte könnyeit.

"A francba, francba, francba is!" őrjöngött továbbra is. "Ma megláttam ezt a félig ilyen olyan patkányt, aki jeget használt és azt gondoltam, hogy képtelen lennék legyőzni őt."

A barátod elé álltál, arcát kezeidbe vetted és úgy cirógattad.

"Számít az én szavam?" 

"Igen, igen, igen" susogta meggyötörten, leszegve fejét.

"Higgy magadban. Mindig lesznek olyanok, akik látszatra erősebbnek tűnnek, de az én mogorva barátom tutira kenterbe veri az összeset. Igazam van?"

Kacchant elérték szavaid és elmosolyodott.

"Igen"

"Hangosabban, ha kérhetném."

"IGEN, IGEN ÉS IGEN!"

Kacchan az ölébe emelt, majd a kanapéra tessékelt és feletted helyezkedett el.

"Te vagy a legjobb, (T/N)"

"Ohh, tudom én, de nincs nyulka piszka, amíg nem szerzel enni. Különben én leszek a morcos és tudod jól, hogy abban én vagyok az egyetlen, aki felülmúlhat."

Kageyama

Kageyama teljesen kikészült, amikor elveszítették a meccset az Aoba Joshai ellen. Nem tudott aludni rendesen, koncentrálni sem, sehogy sem tudta megemészteni ezt a csalódást. Remélted, hogy Hinata ad neki némi remény sugarat, de ő is le volt törve, nem is kicsit. Megtanultad Kageyamáról, hogy ilyenkor jobb elkerülni, mert magányra vágyik és úgy is csak veszekedés lenne abból, ha bele avatkoznál ezekbe a dolgaiba. Hiszen ő úgy volt vele, úgy sem értheted meg az ilyesfajta fájdalmakat, így.. hagytad. 

Egyik délután, suli után otthon ágyadban fekve olvasgattál, hogy megnyugtasd magad. Nagyon rossz volt neked, hogy nem hagyta, hogy segíts rajta. Szenvedni látni pedig fájt, nem is kicsit. 

Kageyama azon a délutánon felment hozzád. A szobádba lépve ledobta magáról táskáját és az ágyadra feküdt, melléd, majd gondolt egyet és inkább rád feküdt, fejét pedig mellkasodon helyezte el. Jobban mondva belefúrta arcát. Fekete hajába túrtál és csak cirógattad.

"Jobban vagy Kags?"

"Most már igen" mondta, s rád nézett. 

"Tudod, ha valami nem jó, akkor is a barátnőd vagyok. Nincs miért szégyenkezned, bele adtál mindent abba a meccsbe" próbáltad vigasztalni.

"Tudom, s-sajnálom.." 

"Legközelebb biztosra veszem, hogy legyőzitek őket. Te mit mondasz?"

"Halálra fogom edzeni magam, az biztos!"

"Ez az a Kags, akit annyira szeretek!" 

Kageyama melléd dőlt és átölelt. 

"Akkor szeress ennél jobban is."

Souma

Souma pozitív személyiség. Szinte másoknak ad ebből az energiájából, de a mai napon csak szomorkásan ült a konyhában az asztal előtt. Előtte egy tál étel díszelgett, amit izgatottan kóstolt meg, de végül fanyar arckifejezést vágott. Dühében leverte az asztalról az ételt, mire betértél hozzá.

"Rossz nap?" kérdeztél rá egyből.

"Gyere ide" mutogatott combjára.

Ölébe ültél, ő pedig szégyellősen válladra hajtotta fejét.

"Megint hányás ízű lett ez a kaja. Sosem fogok kitalálni valami egyedit, ami csak az enyém" panaszkodott szomorkásan.

"Ohh, ugyan már. Mindig valami egyedit alkotsz. Emiatt nem kéne aggódnod, biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog idővel. Mit gondolsz, milyen lenne, ha mindig minden elsőre sikerülne? Nem lenne kicsit unalmas?"

"Miért van neked mindig igazad, hm?" 

"Ilyen a természetem. Nézz rám!"

Souma szemeidbe nézett. 

"Mondd utánam: menni fog!"

"Menni fog.." ismételt meg szemeit forgatva, dacoskodva.

"Hé! Ha nem mondod több lelkesedéssel, itt se vagyok!"

"Jó, jó. Sikerülni fog!" erőltetett magára egy vigyort.

"Most pedig, kérek egy csókot a legjobb szakácstól a világon!"

"Az az apám!"

Jól fejbe vágtad, mire kuncogni kezdett.

"Jó, jó, megkapod."

Kuroo

Kuroo eléggé csöndben volt a haza felé vezető úton. Nem akartad firtatni, így hagytad. Nálad akartatok tanulni, de az ágyad szélén ült és láttad rajta, hogy nagyon mereng valamin.

"Na jó, elég volt. Mi van, Tetsu?"

"Nem lényeges, baby" kapta fel fejét. "Tanulni akartál, nem? Tanuljunk.."

"Na jó, ufó kun. Valld be, hogy megetted a pasimat. Ő sosem mondana ilyet. Maximum azt, hogy dugjunk baby, annyira kívánlak és a többi.." imitáltad a végén mély hangján.

"Nincs semmi, (T/N).."

"Ne már. Látom, hogy frusztrált vagy. Mondd el, mi a baj!"

"Nem akarok róla beszélni. Hazamegyek." vágta rá.

"Whoa, mi az? Beroncsiztál? Menjél. Ha nem olyan fontos elmondani a barátnődnek, akkor nem tudom kinek fogod. Nem tartalak vissza, ne aggódj. Ezerszer nem fogom megkérdezni és könyörögni sem fogok. Úgy viselkedsz most, mint egy lány!"

"Látod, most már tudhatod mit érezhetek néha!"

"Ne szívass már!" szóltál rá, majd oda topogtál elé. "Mondd már el, mi bánt. Tudod jól, hogy szeretlek és hogy érdekel mi van veled!"

Kuroo megfogta kezeid, magára rántott, hanyatt dőlt feled az ágyon, mialatt izmos karjaiban tartott.

"Elégedett vagy velem?" 

"Miféle kérdés ez? Persze, hogy az vagyok!"

"Biztos? Bízol is bennem?"

"Jesszus, mikor kérdőjeleztelek meg? Soha."

"Néha úgy érzem, ta-talán jobbat érdemelnél, olyat, aki.. többször ráér. Annyira rossz még most is, hogy kihagytam a szülinapod egy meccs miatt és.."

Kuroonak ideje sem volt befejezni. Elhallgattattad egy csókkal, amit óvatosan törtél meg végül.

"Ne aggódj emiatt. Fontos neked a röplabda, nekem meg te és az, hogy boldog legyél. Bepótoltuk, tedd túl magad rajta. Kérem vissza a daddymet, nem ezt az ufó kunt aki itt nyafog mint egy mensis hercegnő!"

Kuroo jóízűen nevetett fel.

"Lehetnél még ennél is tökéletesebb?"

Oikawa

Oikawánál aludtál a Karasunós vereség után. Az ágyán ültél, ő öledbe hajtotta a fejét, te pedig hol arcát, hol haját cirógattad. Halkan sírdogált, ahogyan te is. Megviselt, hogy így láttad azt, akit mindennél jobban szeretsz. Egy béna filmmel próbáltátok elterelni a történtekről a figyelmet, de lehetetlennek bizonyult.

"Tooru.."

Oikawa felpillantott rád. Egyből felült és kezeibe vette arcod. 

"Miért sírsz? Miért nem láttam, hogy sírsz? Ne sírj kérlek!"

"Hagyd abba!" parancsoltál rá. "Még jó, hogy sírok, te idióta! Megszakad miattad a szívem. Borzasztó így látnom, Tooru.."

Oikawa lefagyott egy pillanatra. Elengedett és szomorkásan fordította el fejét.

"Sajnálom."

"Tooru.. nézz a szemeimbe, kérlek!"

Nem akart, így álla alá illesztetted ujjaid és magad felé fordítottad.

"Ezen a meccsen voltam rád a legbüszkébb. Nem érdekel Kageyama és a többi srác. Tehetségesek, de te sokkal jobb csapat játékos vagy, érted? Büszkén fogadtad a vereséget, úgy ahogy kell. De tudom jól, hogy ennek még lesz folytatása. Ne kenődj már így el, jó? Számomra még mindig te vagy a király, idióta!" 

Tooru ajkai megremegtek és magához ölelt.

"Szeretlek, (T/N) chan."

"Én is, feladók királya." ( vagy is atsumu az, vagy is, suga, vagy is sakusa, vagy is kageyama????? naaah, im kidding. oikawa és atsumu <3)

Zen

"Zen?" döbbentél le, amikor megjelent szobádban.

Eléggé lestrapáltnak tűnt.

"(T/N)" szólított kétségbeesetten, mire oda mentél hozzá és megölelted.

"Mi az, Zen?"

"Fááááradt vagyok és elegem van mindenből!"

"Mit szeretnél, mitől lenne jobb?"

Zen rád pillantott, megfogta egyik kezed, ajkaihoz emelte és puszit lehelt kézfejedre.

"Azt, hogy szeress és bújjunk össze!" nézett rád kérőn, kék szemeibe veszve képtelen voltál nemet mondani.

"Rendben. Azt hiszem ez megoldható!"

***

asszem ebből az atsumu és kuroo rész lett a kedvencem😧